Biztosítási jogviták - A peren kívüli vitarendezés hazai és külföldi megoldásai - XII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokvium

2013.01. 3. Jogi Fórum / Dr. Csabai Virgínia

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztálya Biztosítási Jogászok Nemzetközi Szervezetének (AIDA) magyar nemzeti szekciója nemzetközi konferenciáját, elegáns környezetben, a budapesti Gellért Szállóban.

A XII. AIDA BUDAPEST BIZTOSÍTÁSI KOLLOKVIUM-ot a szervezők a Szakosztály örökös elnöke, Bárd Károly emlékének ajánlották. Hosszú évek szakmai tapasztalatait adták át a jogterület legjelesebb képviselői: egyetemi tanárok, jogtudósok, választottbírók és mediátorok.

A programot Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet és Michael Gill, az AIDA elnöke nyitotta meg. A megnyitó egyben megemlékezés is volt Bárd Károlyról, akinek kiváló szakmaisága és életművének méltatása mellett személyes történeteken keresztül emberi nagysága és inspriráló személyisége is említést nyert.

A rendezvény az alternatív vitarendezés, a választottbíróságok működésének nemzetközi vizsgálata és a biztosítási jog és jogviták tematikája köré épült fel.

Kengyel Miklós, egyetemi tanár a hazai alternatív vitarendezést vette górcső alá. A mediációról kevésbé részletes, ám majdnem teljes átfogó képet adott a római jogi gyökerektől egészen napjainkig, kiemelve hazánk jelenlegi gyakorlatát és a mediáció hazai megjelenési formáit. Kengyel Miklós szerint a 20. század hozzott gyökeres fordulatot, hiszen a modern igazságszolgáltatás nem tudott a saját árnyékából kilépni: a perek elhúzódnak, a költségek magasak, az ügyvédekbe vetett bizalom labilis és az eljárási formalitások akadályként jelentkeznek. A modern igazságszolgáltatás válságának megoldása az alternatív vitarendezési megoldásokat helyezte előtérbe. Magyarországon a „hagyományos” mediációs területeken (munkajog, családjogi jogviták) már korábban is jelent volt ez a vitarendezési forma, ám a rendszerváltást követően újabb és újabb alternatívák születtek (fogyasztóvédelmi békéltető testület, 2002. évtől a közvetítői tevékenység, közvetítői eljárás büntetőügyekben, közvetítői eljárás közigazgatási ügyekben) melyek működését - előnyeit és hátrányait –is számba vette az előadó. Az előadó felhívta a figyelmet a legújabb változásra: az idei évben mintegy átmenetként a 2012. évi CXVII. törvény hívta életre a bírósági közvetítést, mellyel kapcsolatos részletszabályok és a gyakorlatba átültetés még ugyan várat magára, mégis pozitív előrelépés és egy újabb lehetőség a gyors és hatékony vitarendezésre. A szakember hangsúlyozta, változó világunkkal együtt a vitarendezés is formálódik: elterjedőben az online mediáció, mely az újabb generáció eredményes vitarendezési módszere lehet a nem túl távoli jövőben.

Michael Gill, ügyvéd Sydneyből az ausztrál tapasztalatokat osztotta meg a bírósági rendszer használata és elkerülése a (viszont)biztosítási jogviták megoldása témában. Ausztráliában is évszázados igény a gyorsabb, költségtakarékosabb bírói úton kívüli vitarendezés, e célok napjainkra sem változtak. A rendszert a common law és a választottbírói rendszer dichotómiája jellemzi. A 21. század fordulójára egyre nagyobb nyomatékkal érvényesülő igény volt a common law-tól való elmozdulás a pontosabb szabályozású, jobban körülírt vitarendezés irányába. Szó esett a Financial Ombudsman Service (FOS) elnevezésű ingyenes és könnyen hozzáférhető vitarendezési megoldásról, melyet nem köt a precedensrendszer, döntése pedig kötelezés erejű. Az utóbbi 10 évben az ausztrál jogalkotás lehetővé tett, hogy szinte minden eljárást lehet mediáció útjára terelni. Az ausztrál vitarendezési törvény (Civil Dispute Resolution Act No. 17, 2011) egészen friss, 2011-ben fogadták el. Az előadó megfogalmazta a szabályozás kritikáját is: bíróságok kezdeményeznek a felek helyett, a jóhiszeműség klauzulája a valóságban még mindig hiányzik, a rosszhiszemű eljárásnak pedig nincs igazi szankciója. A rendszer reformjának az alapja kellene, hogy valamennyi résztvevő érdekei egyenlő súllyal essenek a latba. Mindezek ellenére az ausztrál modellt más common law országok, így Anglia és Skócia is figyelemmel követik és építkeznek belőle.

Matovics Ruben, Pénzügyi Békéltető Tanácstól a biztosítási jogvitákban való pénzügyi békéltetés tapasztalataira helyezte előadásában a hangsúlyt. Habár mindösszesen másfél éve működik a PSZÁF mellet pénzügyi békéltető testület, érdekes esetek és hasznos tapasztalatok már a birtokunkban vannak. A prezentációban helyet kapott az extraordinális bizonyítási eszközök, bizonyítékok felhasználása gyakorlatának ismertetése, melyből kiderült, a kellően talpraesett megoldások ügydöntőek lehetnek egy-egy biztosítási jogvitában. Nemcsak a videófelvételek, vagy telefonos cellainformációk, hanem adott esetben - pl. viharkár esetén - a helyi televízió viharjelentése is bizonyító erővel bírhat. Számos  jogi problémát tartalmazó jogesetet ismertetett az előadó közönségével. Így a jogosultság kérdései az örökhagyó halálát okozó érdemtelen örökös esetében, aki, mint az örökhagyó életbiztosításának kedvezményezettje szerepelt a jogvitában (PBT-244/2011.) Egy, munkajogi vonatkozású döntés ismertetése pedig a munkanélküliségi biztosítások körüli vitás kérdést rendezte: a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetése esetében a munkáltató utólagosan is nyilatkozhat a megszüntetés okáról-habár ez munkajogilag, éppen a megszüntetés módja miatt nem lenne szükséges. (PBT-A-6/2011)

Colin Croly londoni ügyvéd a viszontbiztosítási választottbíráskodással kapcsolatos kérdésekről értekezett. A brit és az amerikai, valamint a bírósági és a választottbírósági rendszer összevetése képezte az előadás gerincét. Miért is kényelmesebb a választottbírósági út? A legalisztikus, jogi csűr-csavarással terhes peres eljárás a sok esetben peres felek polarizálódását eredményezi. Ezen kívül - az előadó szavaival élve - a felek „nem akarják kiteregetni a szennyest” , diszkrét, olcsó és gyors megoldásra vágynak. Ezek a döntések ugyanis ritkán kerülnek be a köztudatba. A brit modell alapjait az 1996-os Arbitration Act teremtette meg. Legfontosabb jellemzője, hogy nincs sommás ítélet, a precedensrendszer e körben nem érvényesül, ez lehetővé teszi a szabadabb, rugalmasabb döntéshozatalt. Az ítéletek akár teljesen különbözőek is lehetnek. Fellebezésre - ha szűk keretek között is - de van lehetőség, mely sokak szerint hátrány, ám az előadó szerint inspiráció az arbitereknek a precíz és megalapozott ítélethozatal céljából. Költsége ennek az eljárásnak is van, ami kiszűri az alaptalanul pereskedőket, azonban az eljárás pénzügyi vonzata eltérő a szigetországban és a tengeren túl: míg a briteknél a vesztes fél akár a másik fél teljes költségének 2/3-át is kénytelen kifizetni, addig az amerikai modellben ez csekélyebb. Az amerikai rendszer sajátja a „cut the baby half” mentalitás, azaz mindegyik félnek megpróbál kedvezni valamelyest a döntés. Szó esett még az arbitrációs klauzula jelentőségéről is: a felek szerződésében kell szerepelnie egy ilyen kitételnek, lehetőség szerint kellően széleskörűen megfogalmazva. Colin Croly szerint a mediáció alkalmazásánál elengedhetetlen a jó időzítés: az eljárás későbbi szakaszában hathatósabb eredményt érhetünk el vele, mint kezdetén.

A délutáni szekcióban Benisch Gabriella budapesti ügyvéd múlt és jelen távlatában a biztosítási jogviták peren kívüli rendezésébe avatta be a hallgatóságot a panaszügyi törvénytől a Pénzügyi Békéltető Testületig. A történeti áttekintés idővonalán a hazai szabályozás alakulása és a biztosítási jogvitákra gyakorolt hatása, gyakorlati érvényesülése került fókuszba. Már a 20. század elején létezett ún. szakbecsüs bizottság, mely szakértői megállapítása kötelező volt mind a biztosítóra, mind a biztosítottra nézve. 1949. és 1986. közötti időszak az állami biztosító korszaka, ekkorra datálódik az 1959. évi IV. törvény létrejötte, mely már részletesen szabályozta a biztosítás civiljogi kérdéseit. A korszak novuma volt az 1977. évi I. törvény, azonban átütő változást nem hozott. Éppen ezért a biztosítások tekintetében a választottbírósági vitarendezés nem jöhetett szóba. A korszak ridegsége és merev, egyoldalú szabályai itt is jelen voltak: 1994. előtt gyakorlatilag választottbírósági kikötés csak akkor volt megengedett, ha valamelyik vagy mindkét fél külföldi volt. Peren kívüli eljárás ezen időszak korai szakirodalma szerint nem volt jelentős, ám az előadó hozzátette, ezen adatokat fenntartásokkal lehet kezelni. Jellemző, hogy sajátos vitarendezési formák alakultak ki. A rendszerváltás előtti időszak panaszeljárása is egyedülálló volt. Változást az 1989. utáni idő és az azt követő jogalkotás hozott, mely lassacskán kimunkálta és lehetővé tette ezen jogviták peren kívüli rendezését.

Jéromme Kullmann, a párizsi Dauphine Egyetem magánjogi tanára, a Sorbonne-on működő párizsi biztosítási intézet igazgatója saját, 7 évnyi mediátori tapasztalatait átadva előadását csipetnyi humorral fűszerezte, mely nemcsak a jó hangulatot, hanem közérthetőséget is garantálta. Előadását a francia Autorité de contrôle prudentiel (ACP) bemutatásával kezdte, mely csak a tavalyi évben 3674 panaszos ügyet bírált el és 14500 telefonhívás érkezett be hozzá. Franciaországban a mediátor nem hatóság és nem döntőbíró, csak véleményt mondhat, méghozzá úgy, hogy figyelembe veszi a francia jogszabályokat és méltányossági kritériumokat is szem előtt tart. Így az ACP eljárása nemcsak jogvédelmet, hanem méltányos elbírálást is jelent. Érdekességként megjegyezte, hogy a szervezet honlapján található tájékoztatást viszont senki se vegye készpéznek, mivel otthon, Franciaországban ha ezt mondja fel neki vizsga alkalmával egy hallgatója, annak garantált az ismétlővizsga. Sajnos a gyakorlatban maguk a panaszosok is helytelenül értelmezik a weben található tájékoztatást. Ha a közvetítőnél 2 hónap alatt zárul egy eljárás ( a felügyeletnél nincs időkorlát, bírósánál akár több év) miért is nem lehet csak a mediációt meghagyni?

Kovács Zsolt ügyvéd a biztosítási jogviták során „megoldott” ügyekbe engedett betekintést és egy bónusztémával is megörvendeztette a kollokvium résztvevőit. A kárügyek gyakorlati elintézésének alakulását a statisztikai adatok tükrében vezette fel. Áttekintésre kerültek a biztosítási perek lehetséges okai (fraudulens igények, takarékossági okok biztosítónál, értelmezési vita, eltúlzott igények stb.). Az elmúlt 20 évben több, mint húszezer jogerős ítélet született ilyen ügyekben, egy részük jogalappal kapcsolatos, másik részük a kárigény összegszerűségével összefüggő vita. A bírói gyakorlat és döntések irányát bírósági döntésekkel prezentálta. Az előadás foglalkozott az ÁFA kérdéskörével, nem elhanyagolható ugyanis: amennyiben az ÁFA nem merült fel kárként, annak kifizetése káronszerzésnek minősülhet. Az ítélkezési gyakorlat álláspontja szerint számla bemutatása esetén kifizethető az áfa, sőt olyan döntés is született, mely éppenséggel azt támasztja alá, nem lehet szó káronszerzésről. (BDT 2002.638.) Szó esett a Pénzügyi Jogok Biztosáról is, melyet a konferencia hetében fogadott el az Országgyűlés.

Ahmet Samim Ünan isztambuli egyetemi tanár a török biztosítási választottbíráskodási rendszer rejtelemibe avatta be hallgatóságát. A török rendszer előnyeit és hátrányait összefoglaló prezentáció a biztosítási jogviták rendes bíróságon kívüli elbírálásának török hagyományait és gyakorlatát mutatta be. Ennek nemcsak az szolgált indokául, hogy a török jogi szabályozással nem sűrűn találkozik magyar jogász a pályafutása során, hanem maga a török szabályozás sajátosságai is. Így a vertikálisan 3 szintű peres eljárásról, ahol létezik ugyan külön kereskedelmi bíróság, de országon belül mégis vannak olyan régiók, ahol ilyen bíróság nincs, ott kénytelenek a felek a „rendes” bírósághoz fordulni.

A választottbírósági megoldás is 3 szintű: ha a felek valamelyike külföldi, a nemzetközi választottbíráskodási joganyag irányadó, ha választottbírósági kikötés van a szerződésben, polgári eljárási törvény szerint zajlik az eljárás, és a biztosítás felügyeleti törvény 30. cikkelye rendelkezik egy speciális arbitrációról. A választottbírák közül nem feltétlenül kell, hogy valamennyi jogász legyen, így laikusok is helyet kapnak ebben a típusú döntéshozatalban, fontos kritérium azonban az elfogulatlanság. Törökország méreteihez képest létszámuk csekély, a jelenleg 149 tagú névsorról a választottbírákat rotációs rendszerben választják ki. A választottbírói tanács zömmel a rendelkezésre álló iratok alapján hoz döntést az eljárás megindulásától számított maximum 4 hónapon belül. Az előadó szerint a gyakorlat az, hogy átlagosan 61 nap alatt befejeződnek az ilyen ügyek. Amennyiben viszont nem tudnak dönteni az ügy a bírósághoz kerül. 40 ezer török líra ügyértékig jogerős döntést hoznak, ezen érték felett lehetőség van fellebbezésre eljárási okból. A rendszernek - mely főleg a kevésbé fajsúlyos ügyekben ideális - számos előnye és hátránya van, az előadó kritikája szerint a nyugdíjvitákat is hozzá kellene venni. Érdekes adat, hogy 2009. óta Törökországban ezen ügyek több, mint 90 %-a életbiztosítással összefüggő jogvitából származott, az ügyek 80%-a pedig 15.000 török líra alatti perértékű ügy volt.

Molnár István budapesti ügyvéd a biztosításközvetítők szerepe a biztosítási jogviták vitarendezésében és Michael Mendelowitz londoni ügyvéd Fogyasztói biztosítási panaszok megoldása az Egyesült Királyságban – A Pénzügyi Ombudsman Szolgálat című előadásai méltán zárták az egész napos tudományt. Molnár István ügyvéd az Allianz Hungária Biztosító Zrt. jogi főosztályának jogtanácsosaként, majd az ARAG Biztosító Rt. Vezető jogtanácsosaként szerzett tapasztalatait is felhasználva összefoglalta mire kell figyelni, ha a biztosító és a biztosított között közvetítőn keresztül jön létre a kontraktus. Az előadása részben érintette a biztosítási alkuszokról a kollokvium korábbi részében elhangzottakat, némileg kibővítve és kiegészítve azt. Szó esett arról is, mi a különbség, ha a biztosításközvetítő a biztosító megbízásából ( biztosítási ügynök), vagy ha az ügyfél megbízásából és érdekében ( biztosítási alkusz) jár el, illetőleg a napjainkban is folyamatosan formálódó bírói gyakorlatról, és az erre vonatkozó eseti döntésekről.

A nagy-britanniai alternatív vitarendezés igazán széles spektrumú. Michael Mendelowitz mintegy kiegészítőjéül szolgált Colin Crolynak, hiszen a brit alternatív vitarendezési formák és egy speciális ügycsoport gyakorlati elintézését vizsgálta. Az előadó ügyvédi praxisában számos a biztosítási paletta nagy részét felölelő ügytípusokkal foglalkozik, de rendszeresen részt vesz a vitarendezésen felüli feladatokban is. Témában jártasságát támasztja az is alá, hogy tizenhárom éven keresztül volt társszerzője és szerkesztője az egyik viszontbiztosítási kiadványnak, ezen kívül rendszeresen publikál. Előadása címében helyet kapott Pénzügyi Ombudsman Szolgálat (The Financial Ombusdman Service) a személyes pénzügyek legtöbb területével foglalkozik, a biztosítással és nyugdíjjal kapcsolatos panaszoktól a különböző pénzügyi vitákig (zálogjog, kölcsönügyletek, megtakarítésok és befektetés stb.) hatásköre tág határok között mozog. Független intézmény, mely többek számára elérhető megoldás a gyors és hatékony vitarendezésben.

A rendezvény a peren kívüli vitarendezés hazai és külföldi megoldásainak ismertetésével bőséges és átfogó információcsomaggal látta el a résztvevőket. A határon túli kitekintés során a külhoni előadók számos külföldi jog, így a brit, amerikai, ausztrál, francia és török szabályozás specialitásainak rejtelmeibe is beavatta a hallgatóságot.
 

  • kapcsolódó anyagok
MEDIÁCIÓ
BIZTOSÍTÁS