Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

A vezető tisztségviselői felelősség ára - A jelenleg még bizonytalan adókezelés jelenti a valódi kockázatot

2014.06.27. Jogi Fórum / Siklós Márta és dr. Szecskay András

Az új Ptk. hatályba lépése után rémhíráradat indult a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek „drasztikus felelősségnövekedéséről”. Valójában azonban nem a radikális újraszabályozás és az ennek következtében megnövekedett jogi felelősség, hanem a jelenleg még bizonytalan adókezelés jelenti a valódi kockázatot.

A jogi megközelítéshez hasonlóan, adózási szempontból is el kell különítenünk a vezető tisztségviselő a társaságnak okozott kárért való felelősségét a vezető tisztségviselő és a társaság egyetemleges felelősségétől harmadik személyeknek okozott kárért.

Hogyan érinti mindez az adókötelezettségeket?

A vezető tisztségviselő felelőssége kapcsán elsődlegesen a személyi jövedelemadó kötelezettség merülhet fel. Ugyanis ha a vezető a társaságnak okoz kárt, de ezt utólag a vállalat elengedi, akkor elengedett tartozás címén bevétel keletkezik a vezető tisztségviselőnél, ami után személyi jövedelemadót és járulékokat kell fizetnie. A társaságnál a követelés magánszemély részére történő elengedése jogcímén ugyan nem keletkezik adóalap növelési kötelezettség, de kérdéses, hogy ezt az összeget tekintheti-e üzleti költségnek.

Ha nem, akkor az a társaságnak is többletadó-kötelezettséget okoz, ha igen, akkor az nem tisztázott még, hogy hogyan, milyen bizonyítékokkal támasztható alá ez az álláspont eredményesen egy esetleges adóhatósági vizsgálat során.

Kevésbé kockázatos megoldást jelent adószempontból, ha előre kizárják vagy korlátozzák a vezető tisztségviselő felelősségét a társasággal szemben. Ez azonban jelentősen beszűkíti a társaság mozgásterét, érdemes ilyenkor inkább valamilyen felelősségbiztosításban gondolkodni.

Harmadik személyeknek okozott kár esetében a károkozó vezető tisztségviselő mellé lép be egyetemleges felelősként a társaság, ezért a kártérítésre több változat is elképzelhető.

Ha a vezető saját vagyona terhére megfizeti a kártérítést, akkor ez sem a társaságnak, sem neki nem jelent plusz adóterhet. Ennek valószínűsége azonban az okozott kár mértékének a nagyságával fordítottan arányos: ha jelentős a kár, kevésbé valószínű, hogy a vezető tisztségviselő saját vagyonából képes azt megfizetni. Bár az egyetemleges felelősséggel kapcsolatban adójogi gyakorlat még nincs, ha a társaság fizeti meg a kártérítést, és nem él a tisztségviselővel szembeni arányos megtérítési igényével, úgy véleményünk szerint ismét adóköteles bevétel keletkezhet a vezető tisztségviselőnél, melyre a társasággal szemben okozott kár esetében leírtak lesznek érvényesek.

Éppen az új Ptk.-hoz kapcsolódó médiavihar következtében a vezető tisztségviselőket érintő kockázatok kivédése érdekében egyre népszerűbbé válik a részükre köthető úgynevezett D&O (Directors and Officers) azaz vezetői felelősségbiztosítás. Ez ugyan megoldást jelenthet a károk megtérítésére, de az ezzel járó költségek ismét adózással kapcsolatos problémákat vetnek fel. Elméletben ugyan lehetséges, hogy a vezető önállóan köti meg, és saját forrásból fizeti a felelősségbiztosítást, a jelenlegi gyakorlat tükrében azonban ez nem tűnik életszerűnek. Sokkal jellemzőbb, hogy a juttatási csomag részeként az esetlegesen felmerülő károk ellentételezésére a társaság köti meg a biztosítási szerződést és fizeti a díjat.

A jelenlegi személyi jövedelemadózási szabályok alapján, a társaság által fizetett biztosítási díjat nem kell a magánszemély bevételének tekinteni, ha a vezető tisztségviselő az őt alkalmazó társaságnak okoz kárt.

A harmadik személyeknek okozott károkra vonatkozó felelősségbiztosítás azonban csak akkor nem minősül a magánszemély bevételének, ha kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázatok elhárítására szolgál. Az új Ptk. azonban bevezette a vezető tisztségviselő és a társaság egyetemleges felelősségét harmadik személyek felé. Így már nem igaz, hogy kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozna a kár, vagyis – egy lehetséges jogszabály-módosításig – az ilyen biztosításoknak a vezető tisztségviselő helyett a társaság által megfizetett díja a magánszemélynél adóköteles.

A társaság viszont mindkét kockázati kör esetében tekintheti a felmerült költségeket a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek, azaz többlet társasági adó fizetési kötelezettséget nem von maga után.

Összefoglalva a vezető tisztségviselők felelősségi körére vonatkozó Ptk. módosítás adózási bizonytalanságot okoz, melyet a jogalkotó a vonatkozó jogszabály módosításával oldhatna fel. Addig is, míg ez megtörténik, szükség lenne az adóhatóság átfogó állásfoglalására.

Így az érintettek számára világossá válhatna, hogy kezelheti-e üzleti költségként a társaság, ha a kártérítési igényt nem érvényesítik a vezető tisztségviselővel szemben, és ezt mivel kell alátámasztaniuk. Továbbá, hogy jelent-e személyi jövedelemadó kötelezettséget, ha egyetemlegesen felelősek, de a társaság teljesen vállalja a kár megtérítését vagy a biztosítási díjfizetést a vezető tisztségviselő helyett.

  • kapcsolódó anyagok
TÁRSASÁGI JOG
ADÓZÁS
CÉGJOG
ÚJ PTK