A jogerő kifejezés helyett „véglegessé válás”, bíróság elé állítás tettenérés és beismerés esetén, ülnökrendszer a fiatalkorúak elleni eljárásban, osztott szerkezetű kártalanítás. – A július 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási törvény további rejtett újdonságai.

Az Országgyűlés 2017. június 13-án fogadta el az új büntetőeljárásról szóló törvényt (Be.), amely 2018. július 1-jén lép hatályba. A 897 szakaszból álló 2017. évi XC. törvény az 1998. évi XIX. törvényt váltja fel.

A kódex a másodfokú bírósági eljárásban megtartja főszabályként a teljes körű felülbírálatot. Korlátozott felülbírálatra akkor lesz lehetőség, ha a fellebbezés kizárólag a kiszabott szankció nemét, illetve mértékét, az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezését, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezését, vagy a felmentő ítélet vagy az eljárást megszüntető határozat indokolását sérelmezi. A másodfokú bíróság a korlátozott felülbírálat keretei között is hivatalból vizsgálja az esetleges abszolút és relatív eljárási szabálysértéseket, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését vonják vagy vonhatják maguk után.

A fellebbezésben új bizonyítékra csak akkor lehet hivatkozni, ha a fél legalább valószínűsíti, hogy arról az elsőfokú határozat kihirdetését követően szerzett tudomást. Hivatkozni lehet az elsőfokon előterjesztett, de ott elutasított bizonyítási indítványra is. Az a fél pedig, aki az első fokon hozott határozatot tudomásul vette, a másodfokú eljárásban legfeljebb észrevételeket tehet.

Részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság köteles lesz megkísérelni annak megszüntetését a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével, az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás alapján. A teljes megalapozatlanság viszont hatályon kívül helyezést eredményez. Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség másodfokú bíróság általi kimondására is lehetőséget teremt.

Király Eszter, az ELTE büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi tanszékének
oktatója szerint éles dogmatikai váltást jelent a törvényben, hogy a bíróság nem ügydöntő határozatait kizárólag alaki jogerővel ruházza fel. A félreértések elkerülésére érdekében az új Be. nem is használja a jogerő kifejezést, hanem bevezeti a „véglegessé válás” kategóriáját.

A harmadfokú eljárás feltételrendszerében annyi változás lesz, hogy már nem alapozza meg az eljárást, ha a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Az indokolatlan hatályon kívül helyezések megelőzése céljából bevezetik az egyes ügydöntő, érdemi határozatokat hatályon kívül helyező, másod- és harmadfokú végzések elleni fellebbezés lehetőségét.

Kabódi Csaba habilitált egyetemi docens a rendkívüli perorvoslatok rendszerét vizsgálva rámutatott arra, hogy a kódex mindösszesen egy új rendkívüli perorvoslatot vezet be, az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást. Minden ilyen eljárás a jogerő utáni megváltoztatás igényét érvényesíti.

A külön eljárások rendszerébe újdonságként kerültek be a pótmagánvád esetén lefolytatandó eljárás szabályai. A hatályos törvényben ezek a rendelkezések elszórtan helyezkednek el.

A fiatalkorúak elleni külön eljárásban fenntartják az ülnökrendszert, azzal a változtatással, hogy a bírói tanácsban a pedagógusok mellett lehetőséget biztosítanak a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakemberek számára is. További garanciális elem, hogy a fiatalkorú terhelt részvételével megtartott valamennyi eljárási cselekményen kötelező a védő részvétele.

A mentességet élvező személyek elleni büntetőeljárásban a közjogi tisztség betöltésén alapuló megjelölést a mentelmi jog kifejezésre cserélik, míg a diplomáciai mentesség helyett a nemzetközi jogon alapuló mentesség gyűjtőfogalmát alkalmazzák.

Az elmúlt évtizedekben sok kritika érte a bíróság elé állítás szabályozását. A jogalkotó az intézmény megújítása érdekében a bíróság elé állításnak két formáját alakította ki: tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül lesz lehetőség – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a bíróság elé állításra. A bűnözéssel szembeni hatékony fellépés, valamint a generális és speciális prevenció fokozott érvényesítése érdekében a törvény a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a tíz évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre.

A tárgyalásról való lemondás helyére az eljárás egyezség esetén elnevezésű külön eljárás kerül, amelynek célja, hogy már az előkészítő ülésen megszülethessen az egyezség.

Az új törvény a „tárgyalás mellőzésével folytatott eljárást” a büntetővégzés meghozatalára irányuló büntetőeljárásra nevezi át. A beismeréshez nem kötött büntetővégzést legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeknél alkalmazhatják, ahol a legsúlyosabb kiszabható szankció a pénzbüntetés és a közérdekű munka. A beismeréshez kötött büntetővégzést az öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeknél hozhatják, ahol a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés a legsúlyosabb kiszabható szankció.

Szemben a hatályos Be.-vel, amely a biztosíték jogintézményét a különleges eljárásokhoz sorolja, az új törvény a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárást a külön eljárások közé illeszti. A szabályozás azzal, hogy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények kapcsán teszi lehetővé a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezését (szemben a hatályos, nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények körével), szűkíti a biztosíték alkalmazási lehetőségeit.

A törvény bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást foglal magában: az egyszerűsített, tarifarendszeren alapuló kártalanítási eljárást és a kártalanítási pert. Előbbi választásakor megállapodás jön létre a kártalanítást igénylő és a magyar állam között bírósági eljárás nélkül, amely után további igényérvényesítésnek helye nincs. A jogalap fennállása esetén meghatározott tarifarendszer szerinti fix összeg jár az igénylőnek.

Fayer László büntetőjogász, aki több értekezésében behatóan foglalkozott a bűnvádi eljárás reformjával, a következőket írta 1884-ben: „Magyarországot a jogszolgáltatás feladatai és az egyéni szabadság tekintetében ugyanoly aspiratiok uralják mint a többi művelt nemzeteket; s azon fejlődési következetesség alól, mely Europát a bűnvádi eljárásnak a continensen jelenleg fenálló rendszerére kényszeritőleg vitte, hazánk sem fogja magát kivonhatni tartósan. A Nyugateuropával azonos culturális, társadalmi és államjogi viszonyok és azonos anyagi jog, hacsak nem akarunk megelégedni azzal, hogy az alapjogok nálunk csupán elméletileg álljanak fen: a bűnvádi eljárásban is azonos elvek követését teszik kikerülhetetlenné. Míg a speciális viszonyok jelszava alatti ellentállást ezen eszmék irányában fel nem adjuk, a vergődés és a hányattatás permanens lesz ugy bűnvádi eljárásunk mint birósági szervezetünk felépitése körül.”

Kapcsolódó cikk:

Az új Be. rejtett titkai – 1. rész – A kulcsszó: gyorsítás

Az új Be. rejtett titkai – 2. rész – A nyomozástól a tárgyalásig