Az új Be. rejtett titkai – 2. rész – A nyomozástól a tárgyalásig

2018.04. 3. Jogi Fórum / Sereg András

Két részre tagolódó nyomozási szak, érdemileg vizsgált vád, ügyészség és védelem közötti megegyezés, terhelti együttműködés, érdemileg előkészített tárgyalás - gyorsabb és hatékonyabb eljárások. - A július 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási törvény további titkos újdonságai.

Az Országgyűlés 2017. június 13-án fogadta el az új büntetőeljárásról szóló törvényt (Be.), amely 2018. július 1-jén lép hatályba. A 897 szakaszból álló 2017. évi XC. törvény az 1998. évi XIX. törvényt váltja fel. A ma hatályos kódexet az elfogadása óta nyolcvankilenc törvény és tizenöt alkotmánybírósági határozat érintette, és ezek összesen csaknem kétezer (!) helyen változtatták meg a szöveget. Mindezek következtében a törvény alapvető megoldásaiban és jogintézményeiben, de az egyes részletszabályait tekintve is jelentős koherencia zavarokkal küzd, rendelkezésein alappal kérhető számon a következetesség.

Lajtár István közjogi legfőbbügyész-helyettes március 22-én, a XXVI. Jogi beszélgetések című kaposvári konferencián tartott előadásában arra is rámutatott, hogy a kormány átfogó büntetőeljárási reformjának részeként szemléletváltást és újszerű megoldásokat tartalmaz a 2017-ben elfogadott törvény. Azt a társadalmi elvárást teljesíti – folytatta –, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen a büntetőeljárások menete. Az ügyek ugyanis elhúzódtak: míg 2017-ben húsz százalékkal csökkent a bűncselekmények száma, mégis 2004-hez képest a rendőrségi nyomozások ideje egyharmadával, a bírósági eljárások ideje tíz százalékkal nőtt.

Sok kritika érte a nyomozás jelenlegi rendszerét is. A kifogások két kiindulópontra vezethetők vissza: egyrészt a nyomozó hatóság és az ügyészség kapcsolatára, másrészt a nyomozás során beszerzett adatok, információk, bizonyítási eszközök bírósági eljárásban felhasználhatóságára. Emellett a nyomozás befejezése és az önálló ügyészi szak formális elkülönülése az elterelő intézmények alkalmazását is jelentősen nehezítette. Sikertelen elterelés esetén például ugrott a kiegészítő nyomozás, így aztán az elterelésre csak a teljes egészében lefolytatott nyomozást követően kerülhetett sor.

Az új Be. szerint a nyomozás két fő szakaszból különül el. Az első, úgynevezett felderítő szakaszban a nyomozó hatóságok nagyobb önállósággal, a jelenleginél kötetlenebb formában összegyűjtik azokat az adatokat, tényeket, személyeket, amelyek a gyanú megalapozásához szükségesek. Az ügyész ebben a szakaszban törvényességi felügyeletet gyakorol, de nem irányítja a nyomozást. A nyomozás második, vizsgálati szakaszában már tényleges ügyészi irányítás mellett folytatódik a nyomozás. Ez a szakasz a gyanúsított kihallgatásával kezdődik, és ha annak feltételei fennállnak, a vádemelésig tart. A két szakasz választóvonalát a terhelt eljárásba való kapcsolódása jelenti, hiszen más típusú kompetencia szükséges egy ismeretlen bűncselekmény feltárásához, mint egy megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálatához. Azaz a vizsgálati szakasz már egy konkrét személlyel szembeni vádemelés eldöntéséhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul, ami egyben a „kétszeres bizonyítás” visszaszorítására irányuló jogalkotói törekvést is tükrözi.

A szakemberek a büntetőeljárások hatékonyságának javulását várják az elterelő intézmények nyomozásba való beépülésétől. Július 1-jétől sikertelen elterelés esetén is folytatható lesz a nyomozás, ellenkező esetben pedig jelentős időbeli és anyagi megtakarítással járhat, hogy az utóbb szükségtelen nyomozási cselekményeket nem kell elvégezni. A törvényben a közvetítői eljárás, és a korábbi vádemelés elhalasztását felváltó feltételes ügyészi felfüggesztés egy sorba kerül a nyomozás során alkalmazható más felfüggesztési okokkal. A feltételes ügyészi felfüggesztés általános esete nem változik, a speciális esetek köre azonban bővül. Nemcsak kábítószer birtoklása és tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőügyben, hanem azon bűncselekményeknél is alkalmazható lesz, ahol a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) Különös Része a terhelt magatartásától teszi függővé a büntethetőség megszűnését.

Az új kódex egyszerűsíti a vádirattal szemben megfogalmazott formai és tartalmi előírásokat. A törvényes vádként szereplő formális elvárásokat felváltja a vád érdemi vizsgálata, így az alapvető tartalmi követelményeknek nem megfelelő vádat már nem a hatályos rendszernek megfelelő formális megszüntetés követi. Ezzel a szabályozás a vádirat legalapvetőbb tartalmi elemeit az érdemi elbírálás körébe emeli, amivel a jogbiztonság érdekében az ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelések lehetőségét szüntetik meg.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint a magyar jogi kultúrától idegen volt az ügyészség és a védelem között megegyezés. „A törvény ennek sokkal nagyobb teret kíván adni, hiszen lerövidíti a büntetőeljárást, ezáltal költségvetési megtakarítást eredményez. A terhelt számára azért előnyös, mert a beismerését valóban honorálhatják és enyhébb büntetést kap, de a sértettnek is jó, mert megfelelő mértékben történik a reparáció” – állította a kamarai vezető.

Gácsi Anett Erzsébet egyetemi adjunktus szerint a terhelti együttműködés szabályozásakor a jogalkotó előtt az amerikai vádalku intézménye lebegett, ahol az ügyek 98%-át oldják meg így. Az intézményt Európában is sok helyütt alkalmazzák, de bizonyos eltérésekkel, például Németországban a bíró koordinálja a felek megegyezését. A szegedi oktató az együttműködés kapcsán több kérdést is feltett:

  • Enyhítő körülményként értékelendő-e a büntetéskiszabásnál a beismerő vallomás?
  • Sérti-e az igazság követelményét az egyezség alapján tett beismerő vallomás?
  • Nem elfogult-e az a bíró, aki részt vesz az ilyen típusú eljárásban?

A terhelti együttműködés egyébként létrejöhet a nyomozás során és a vádemelést követően is. A nyomozási szakaszban született egyezséget – német mintára – a bíróság hagyja jóvá vagy utasítja el. A tárgyalás előkészítésekor, az előkészítő ülésen újra lehetősége van a terheltnek a beismerésre.

Mickolczi Barna volt miniszteri biztos a terhelti beismerésről szólva közölte: "Azt azonban nyilván ellenőrizni kell, és ez lesz a bíró, valamint az ügyész dolga, hogy el lehessen dönteni, ha valaki beismerő vallomást tesz, nehogy olyan bűncselekményt is magára vállaljon, amit nem követett el. Ha erre mutató gyanú van, akkor nincs alku, hanem tárgyalásra viszik az ügyet. Csak adott, egyértelmű esetben, például tettenérés esetén elég a beismerő vallomás, de egyébként más adatokból is ellenőrizni kell a gyanúsított által elmondottakat."

Vida József, az Igazságügyi Minisztérium büntető eljárásjogi főosztályának vezetője szerint a megegyezés főleg az egyszerűbb megítélésű ügyekben lesz alkalmazható. Minden esetben az ügyész tárgyal és tesz indítványt arról, hogy milyen szankciót lát megfelelőnek. Bizonyos bűncselekményeknél, ha például a terhelt megtéríti a kárt, megszüntethetik az eljárást, így a bíróságig sem jut el az ügy. Minden más esetben viszont a bíró dönt, de csak annyiban, hogy a megállapodás törvényességét vizsgálja. "Ha a bíró az egyezséget jóváhagyja, utána ügydöntő határozatot hoz és befejeződik az eljárás. A bírónak megvan az a lehetősége is, hogy elutasítsa a megállapodást, akkor a bizonyítás ugyanúgy le kell folytatni" – magyarázta Vida József.

Az előkészítő ülés az eljárásban a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Az előkészítő ülés meghatározza a bizonyítás későbbi menetét a tárgyaláson, ezáltal tervezhetővé válik a tárgyalási szakasz; egyben korlátot szab az időhúzásnak, hiszen bizonyítási indítvány csak rendkívüli okból terjeszthető elő a későbbiekben.

A hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén, a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülönül a tárgyalás érdemi előkészítése, amelynek az a célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei, módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek, így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak.

A kódex megtartja a bírósági eljárás jelenlegi formáit: a tárgyalást, a nyilvános ülést, az ülést és a tanácsülést. A nyilvános ülés szerepe viszont felértékelődik, mert az előkészítő ülés, ami a nyilvános ülés egyik esete lesz, nagyobb hangsúlyt kap.

Az elsőfokú bírósági tárgyalás szabályozásában csak kisebb változások lesznek. Az ügyész a vádiratnak a lényegét ismerteti, amelyet a vádlott vagy védő indítványára mellőzhet. Ha az előző tárgyalás óta nyolc napnál hosszabb, de hat hónapnál rövidebb idő telt el, nem kell a korábbi tárgyalási jegyzőkönyv anyagát ismertetni. A törvény megteremti a perbeszéd írásbeli benyújtását, így szóban elegendő lesz a perbeszéd lényegének ismertetése is.

Kapcsolódó cikk:

Az új Be. rejtett titkai – 1. rész – A kulcsszó: gyorsítás

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG