Hátrányos megkülönböztetés a mindennapokban - A diszkrimináció fajtái és hazai szabályozása

2019.07.19. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

Egy meleg pár ingatlant szeretett volna bérelni, azonban amint a tulajdonos megtudta, hogy homoszexuálisok, megtagadta tőlük a lakásának kiadását. Egy sztómás beteget egy fürdőből tessékeltek ki, a betegségének következménye – a sztómazsákja – miatt. A közelmúltban előforduló esetek iskolapéldái a hátrányos megkülönböztetésnek, az előbbi a szexuális irányultságú, utóbbi az egészségügyi alapú diszkriminációra példa.

Az egyenjogúság, illetve jogegyenlőség a polgári társadalmak alapja, az első polgári alkotmányokban „a törvény előtt mindenki egyenlő” formulában került deklarálásra. Magyarországon – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint – az állam az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. A megkülönböztetés alapjaként egyes helyzetek kiemelésre kerültek, de a felsorolás nem taxatív, a nevesítve nem szereplő egyéb esetekben is tilos a hátrányos megkülönböztetés.

A diszkrimináció meghatározott tulajdonság szerint osztályozott személyek másokhoz képest kedvezőtlen kezelésmódját, hátrányos megkülönböztetését jelenti, abban az esetben, amikor a különbségtételnek nincs objektív és igazolható indoka. Három különböző módon nyilvánulhat meg. Közvetlen diszkrimináció, ha vallása, személyes vagy politikai meggyőződése, faji hovatartozása, neme stb. alapján valakivel kedvezőtlenebbül bánnak, mint a hasonló helyzetben lévő más személyekkel. Közvetett diszkrimináció valósul meg, amennyiben az egyes rendelkezések, intézkedések végrehajtásakor kiderül, hogy bár a felszínen semlegesnek mutatkoznak, egy jól azonosítható csoporthoz tartozó személyek többségben vannak azok között, akiknek az egyébként semleges jogszabály vagy intézkedés hátrányt okoz. Például, ha bizonyos testmagasságot írnak elő valamely közigazgatási poszt betöltésére − ahogyan ez Belgiumban megtörtént – hátrányos helyzetbe hozva ezzel a női jelentkezőket, megvalósul a közvetett diszkrimináció. A diszkrimináció harmadik fajtája a viktimizáció, áldozattá tétel, gyötrelemokozás abban az esetben áll fenn, ha például a munkáltató a megkülönböztetés miatt fellépő, eljárást indító, vagy a diszkriminációról információt szolgáltató munkavállalónak hátrányt okoz.

Ugyanakkor nem minden megkülönböztetés tilalmazott, a megkülönböztetés általános tilalma alól kivételt jelentenek az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések, így az egyenlőség tartalmi megvalósulását szolgáló, az esélyegyenlőtlenség felszámolása érdekében tett pozitív megkülönböztetés megengedett. Tekintve, hogy az esélyegyenlőség a cél, a valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévőknek kedvezőbb helyzetben hozása abból a célból, hogy a többséggel együtt egy startvonalról indulhassanak.

A hazai szabályozás többszintű rendszerben valósul meg, a fenti alaptörvényi rendelkezés mellett az „általános antidiszkriminációs törvény”, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.), valamint számos jogági kódex és egyéb anyagi, illetve eljárási jellegű jogszabály tartalmaz részletnormákat az egyenlő elbánást illetően. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények az Ebktv., valamint külön jogszabályokban meghatározott eljárások során – például személyiségi jog érvényesítése iránti per – érvényesíthetőek. Jogsérelmek esetén a bírósági út mellett a sértett előtt nyitva áll a hatósági út: az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladata az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt benyújtott panaszok kivizsgálása, és az egyenlő bánásmód szempontjainak az érvényesítése.

  • kapcsolódó anyagok
ALAPJOGOK
EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG
ESÉLYEGYENLŐSÉG