Alapjogok veszélyhelyzetben - Milyen korlátozásokat tesz lehetővé a különleges jogrend?

2020.04.28. Jogi Fórum / Ferencz Adrienn

A Kormány különleges jogosítványokkal rendelkezik a koronavírus járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetben, így közös érdekeinket szem előtt tartva szükségszerű szigorításokkal kell szembenéznünk nap mint nap. De mely alapjogok és milyen mértékben korlátozhatóak a rendkívüli jogrendre tekintettel, annak fennállása alatt?

A veszélyhelyzet jelenleg erősebb együttműködési, szolidaritási kötelezettséget vár el mind az állami szervek, mind az állampolgárok relációjában. A különleges jogrend egyik legfontosabb alkotmányjogi szempontú következménye, hogy a Kormány az Alaptörvény értelmében rendeleti úton kormányoz, így a kivételes hatalomgyakorlás jogalapját adó jelenség eredményeként bizonyos alapjogaink csorbát szenvedhetnek. Meddig terjedhetnek a Kormány megszorító intézkedései alapjogaink vonatkozásában?

A különleges, rendkívüli jogrend – amint az az elnevezéséből is kitűnik – a hagyományos, általános jogi állapothoz képest egy speciális helyzetet teremt. A különleges jogrend a nemzetközi szakirodalomban és az alkotmányjogi terminológiában egyaránt használatos gyűjtőfogalom, melyet a hazai jogrendszerben kifejezetten az Alaptörvény szabályoz. A korábbi Alkotmány is ismerte ezt a kategória rendszert, azonban az Alaptörvény egészen sajátos módon, korszerűsítve rendelkezik ezen különleges jogrendi helyzetekről. Az Alaptörvény 48-54. cikkei hivatottak szabályozni a különleges jogrendi helyzetet, amelyek az alábbiak: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, terrorveszélyhelyzet, váratlan támadás és a jelenlegi pandémiára való tekintettel elrendelt, és határozatlan időre kihirdetett veszélyhelyzet. A veszélyhelyzet sajátossága, hogy általánosságban nem fegyveres, hadműveleti okból kerül elrendelésre, nem egy külső támadáshoz kapcsolódó tényálláson alapszik. Az Alaptörvény 53. Cikke alapján felhatalmazza a Kormányt arra, hogy az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdessen ki, illetve sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethessen be.

Mégis milyen korlátokkal kell szembe néznie a Kormánynak a rendeleti intézkedések alkalmával? Mennyiben korlátozhatóak az alapjogaink?

A történelem során a biztonság és szabadság mindig is konkurált egymással, napjainkban pedig a feszültség egyre intenzívebb, hiszen a társadalom szempontjából meghatározó két alapérték különösen nagy fenyegetettségnek van kitéve. Az alapjogvédelem kategóriái bizonyos mértékben a rendkívüli jogrendben módosulnak, azonban az alapjogok érvényesülésének csak alkotmányjogi szempontból igazolható, legitim célokra tekintettel szabható határ. Egy jogállamban esszenciális vezérelv, hogy az alapvető emberi jogok csak nagyon kivételes esetben, szűkebb körben korlátozhatóak.

De mégis milyen módon igazolható a szabadságunk korlátozása?

Az Alaptörvény és korábban az alkotmánybírósági gyakorlat is kimunkálta az alapjog korlátozás szükségességi-arányossági tesztjét, amelynek értelmében azok csak szükséges esetben és arányos mértékben korlátozhatóak. A szükségességi-arányossági teszt alkalmazásának legfőbb indítéka az önkényes alapjogkorlátozás megakadályozása. Az Alaptörvény általános alapjogi tesztje szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében (legitim cél teszt, alkalmassági teszt), a feltétlenül szükséges mértékben (szükségességi teszt), az elérni kívánt céllal arányosan (szűk értelemben vett arányossági teszt), az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával (lényeges tartalom teszt) korlátozható. [Alaptörvény I. cikk (3) bek.] Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az   alapjog   korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik vagy ha akorlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

A hagyományos, általános jogrendi állapotokhoz képest azonban a jelenleg elrendelt és kihirdetett veszélyhelyzet lehetőséget biztosít a végrehajtó hatalom számára, hogy bizonyos kivételektől eltekintve és meghatározott keretek között alapjogainkat korlátozza. Az Alaptörvény a nemzetközi emberjogi egyezményekben [Emberi Jogok Európai Egyezménye, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya] foglalt kategóriákat veszi alapul a rendkívüli jogrendben sem korlátozható alapjogok tekintetében, mint pl. az élethez való jog, az emberi méltósághoz való jog, vagy a vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jog. (Az alkotmányjogászok körében aggályos volt a korábbi Alkotmány 1989. évi azon revíziója, miszerint a szociális biztonsághoz való jogot is e korlátozhatatlan alapjogi kategóriák közé emelte.)

Minél jelentősebb az alapjog-korlátozással védeni kívánt cél, annál kisebb az alapjognak az a lényeges tartalma, amelyet a korlátozás nem érinthet. E lényeges tartalom mértéke a rendkívüli jogrend elrendelésére okot adó körülmény leküzdésének céljából, egyes alapjogok tekintetében tehát változhat.

Bizonyos alapjogok általános jogrendben, “békeidőben” történő korlátozása alkotmányjogi szempontból aggályos lenne, azonban számos alapjog a veszélyhelyzet folyományaként természetszerűleg csorbát szenved. Jelenleg korlátozott pl. a gyülekezési és egyesülési jog, a szabad mozgáshoz- és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog: a hivatásos, szerződéses, önkéntes tartalékos katonák, a honvédelmi alkalmazottak, a NAV alkalmazottak, a rendvédelmi szervek állományába tartozók, az egészségügyi dolgozók és a kormánytisztviselők csak az ágazat irányításáért felelős miniszter engedélyével hagyhatják el Magyarországot.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALAPJOGOK
JÁRVÁNYÜGY