Kábító bűnök - Amit a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekről tudni érdemes!

2020.11.19. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

Újfajta „dizájnerdrog” szedi az áldozatait Magyarországon. A tavasszal megjelent, olcsósága miatt közkedvelt „biká”-ból már 5-10 mikrogramm is halálos lehet. De hogyan is viszonyul a büntetőjog a kábítószerhez? Mi a különbség a drog és a kábítószer között? Milyen drogpolitikai modell jellemzi hazánkat? Mennyiben büntethető a fogyasztás? - Amit tudni érdemes!

Újfajta „dizájnerdrog” szedi áldozatait Magyarországon - a tavasszal megjelent hazánkban is a „bika”. A szer neve is beszédes, ahogyan azt Zacher Gábor toxikológus kifejtette, „az erőről, a dühről és a nagyon intenzív hatásról szól”, már 5-10 mikrogramm halálos lehet belőle. Az olcsósága miatt közkedvelt, erős idegméreg, a kómához hasonló állapotot idéz elő és súlyosan károsítja az agyat.

A kábítószerek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek időlegesen a fogyasztók számára bizonyos előnyökkel járnak. Egyes kábítószerek az idegrendszerre hatva megnyugvást idéznek elő, más pszichotróp anyagok megszüntetik a fáradtság érzetet, továbbá léteznek olyan szerek is, amelyek növelik az emberi teljesítményt. E szerek kártékony hatásával – rövid időn belül kialakuló fizikai, pszichikai függőség, testi és szellemi leépülés, stb. – mindenki tisztában van, azonban a fentiek szerinti „előnyeik” miatt rengetegen „élnek” velük. Nem múlik el úgy nap, hogy ne lenne a hírek között legalább egy, ami kábítószerrel kapcsolatos: „Házkutatást tartottak, 100 millió forint értékű kábítószert foglalt le a rendőrség”, „Egyszerre buktatták le a rendőrök a vevőt és az eladót”.

De hogyan is viszonyul a büntetőjog a kábítószerhez?

A drog kifejezés összefoglaló név, a gyógynövényeket, az élvezeti cikkeket, a gyógyszereket és a kábítószereket együttesen értjük alatta, ahogyan azt Balázsfalvi Gusztávné, a téma szakértője megállapítja. Az addiktológia tudománya szerint a drog az az anyag, „amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz, és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira”. Balázsfalvi felosztását követve megkülönböztetjük a legális- (cigaretta, gyógyszerek, stb.), az illegális- (kábítószer), a kemény- (olyan kábítószerek, amelyeknek a használata kiemelten kockázatos, pl. heroin) és a lágy drogokat (nincs olyan markáns hatásuk, mint más drogoknak, pl. cannabisz). Kábítószernek azokat a kémiai anyagokat nevezzük, amelyek a szervezetbe kerülve kellemes érzést, eufóriát, színes álmokat, érzékcsalódást idéznek elő. Az utóbbi évtizedben elterjedt „dizájnerdrogok” pszichoaktív szerek, olyan kábító hatású anyagok, amelyeket valamely már ismert kábítószer kémiai összetételének módosításával hoznak létre. Czibrik Attila, a Miskolci Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője szerint ezek az anyagok még veszélyesebbek a fogyasztók számára, mint a hagyományos kábítószerek, mivel a hatásmechanizmusuk és annak következménye beláthatatlan.

A Csemegi-kódex még nem tilalmazta a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységet, először egy 1894-es belügyminiszteri rendelet tartalmazott tilalmakat az ópium kereskedelmére vonatkozóan. A magyar jogrendszerbe a kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket a „Nemzetközi Ópium Egyezmény” kihirdetéséről szóló törvény vezette be. A hatályos szabályozás kialakulásában döntő szerepe van az uniós jogi aktusoknak, melyek közül kiemelkedik  az Európai Unió Tanácsának 2004/757/IB számú kerethatározata, amely a (kábítószerrel kapcsolatos) bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályokat állapít meg. Továbbá számos nemzetközi egyezmény született e tárgykörben korábban is, ilyen pl. a New Yorkban elfogadott Egységes Kábítószer Egyezmény, amelyet az 1965. évi 4. törvényerejű rendelet hirdetett ki.

A büntetőjogi szabályozás körében három (drogpolitikai) modell alakult ki. Az ún. nulla tolerancia elvét valló szabályozás súlyos szankcióval fenyeget minden kábítószerrel kapcsolatos tevékenységet (pl. USA). A kompromisszumos modell büntetni rendeli a kereskedést és a fogyasztást egyaránt, azonban a fogyasztó esetében lehetőséget biztosít az elterelésre, amennyiben vállalja a gyógyító-felvilágosító kezeléseken való részvételt (pl. német ). A liberális szabályozás alapján, ellenőrzött keretek között egyes kábítószerek legálisan terjeszthetők, illetve fogyaszthatók (pl. Hollandia).

A magyar Büntető Törvénykönyvben a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés) az egészséget veszélyeztető bűncselekmények között kerültek elhelyezésre. Kábítószernek, a Btk. értelmező rendelkezése szerinti, a felsorolt törvényerejű rendeletekkel kihirdetett nemzetközi egyezmények mellékleteinek jegyzékében található anyagok, valamint az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvény 2. számú mellékletében meghatározott pszichotróp anyagok minősülnek. Ismertebb kábítószerek: a heroin, az amfetamin, a morfium, a kokain és a kannabisz. A leggyakrabban előforduló kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények: a kábítószer kereskedelem, a kábítószer birtoklása és új pszichoaktív anyaggal visszaélés.

A kábítószer kereskedelem tényállása akkor valósul meg, ha valaki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. A kábítószerrel való kereskedés tágabb körű, mint a kábítószer forgalomba hozatala, minden olyan tevékenységet felölel, amelyek elősegítik a kábítószer eljuttatását a viszonteladókhoz, illetve a fogyasztókhoz, így jelentheti a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzését, készletezését, a kábítószer csomagolását, tárolását, szállítását, elosztását is.

A kábítószer birtoklása egy összetett fogalom, beletartozik a kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az ország területére való behozatala, onnan történő kivitele, azon átszállítása egyaránt. A Btk. nevesíti, mint büntetendő cselekményt a fogyasztást is, amely azonban csak akkor büntethető, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A törvény lehetőséget biztosít az elterelésre, azaz nem büntethető kábítószer birtoklása miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart, fogyaszt, ha a bűncselekmény elkövetését beismeri és az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább 6 hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetője súlyosabban büntetendő, ha a bűncselekményt bűnszövetségben, üzletszerűen, hivatásos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőségét felhasználva vagy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létesítményében, vagy 18. életévet be nem töltött személy tekintetében, vagy oktatási, köznevelési, gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén vagy annak közvetlen környezetében követi el. Továbbá jelentősége van a kábítószer mennyiségének is, ugyanis a mennyiség növekedésével nő a büntetési tétel. Amennyiben a kábítószer kereskedelmet jelentős mennyiségre követik el, úgy 5 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető az elkövető, amely az alapeseti 2 évtől 8 évig terjedőszabadságvesztéshez képest jelentős „ugrásnak” minősül. A Btk. rögzíti a leggyakrabban előforduló anyagok esetében a csekély mennyiségre irányadó határértékeket. A jelentős- és a különösen jelentős mennyiség a csekély mennyiség alapulvételével határozható meg, előbbi a csekély mennyiség felsőhatárának a hússzorosát, utóbbi a kétszázszorosát haladja meg.

A büntetőkódex a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára tekintettel az előkészületet is büntetni rendeli.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
DROGPOLITIKA