A University of Virginia professzora megunta, hogy a diákok gyakran egymás dolgozatait használják saját munkájuk helyett. Az általa kidolgozott program, amely az elektronikus úton kidolgozott és beadott írásmunkákat szűri, eddig százhuszonkét csalásra derített fényt. Louis Bloomfield, aki fizikatanítással tölti idejét az egyetemen, a többször beadott vizsgadolgozatok kiszűrésére saját maga írt programot. Az iskola szabályai szerint az azonos, vagy másolt és átalakított dolgozatok csalásnak minősülnek, melyek kizárással járnak. 1999 óta a szemeszterenkénti ötszáz tanuló elektronikus formátumban nyújthatja be dolgozatait. A professzor a szemeszter alatt felgyűlt mintegy ezernyolcszáz dolgozat átfésülését hajtotta végre olyan esetek után kutatva, ahol hat szó egymás után található két vagy több dolgozatban. Ha a tanuló ötszáz vagy több szót másolt társa irományából, az már csalásnak minősülhet. A diákok szerint azonban az esetek többségében az egyik fél ártatlan, mert nem tudott lementett dolgozatának “újrahasznosításáról”. A Diáktanács dolga éppen ezért meglehetősen nehéz hiszen az egyetem oktatói karával együttműködve kell eldönteniük, hogy a gyanús esetekben fennáll-e a másolás, illetve kié volt az eredeti dolgozat.
