Nagy Krisztina: A frekvenciapályázatok elhúzódása


A médiahatóság frekvenciapályáztatási tevékenysége kizárólag az analóg rádiós piaccal kapcsolatban maradt meg. Ennek ellenére a hatóság a törvényi határidőket jóval túllépve nem dönt számos korábban meghirdetett, jelenleg is működő helyi frekvencia sorsáról. Az okok nem ismertek, annyi azonban bizonyos, hogy a késedelem nehezíti a helyi rádiók működőképességét, az átmenetiség fenntartása, a bizonytalanság rongálhatja a helyi rádiók médiapiaci helyzetét. Nagy Krisztina írása.

Az új médiahatóság 2010-ben jelentős mennyiségű helyi rádiós pályázati eljárást örökölt meg az ORTT-től. Azokban az eljárásokban, ahol már az új törvény hatályba lépése előtt megtörtént a pályázatok beadása, a Médiatanács 2011-ben kihirdette az eredményeket. Ezek a frekvenciák zömében új, az esetek többségében a piaci szereplők által „talált” frekvenciák voltak. E pályázatok elbírálásáról, a Médiatanács gyakorlatáról egy önálló jelentésben már írtunk 2012 elején.

E blogbejegyzés az azóta nem mozduló, 2011-ben újra vagy újonnan indított pályázati eljárásokról szól. A korábbi jelentés után arra készültünk, hogy a Médiatanács sorban dönt majd a több hónapja beadott pályázatok sorsáról. Nem ez történt, csak néhány eljárásban született eredmény, a pályázatok többsége még lezáratlan.

A jelenleg futó pályázatok egy részét még az ORTT indította el, de az új szabályozási környezet hatályba lépésével a Médiatanács az ORTT által elindított eljárásokat felülvizsgálta, a pályázatokat átdolgozta, és azokat újra kiírta, tehát jogilag újrakezdte az egész procedúrát.
A probléma az, hogy a most futó pályázatok döntő többsége olyan frekvencia használatáról szól, amelyen már lejártak a korábbi jogosultságok, és az eddig működő rádiók csak ideiglenes engedéllyel sugározhatnak tovább. Sok az olyan rádió is, amelyik már többszöri kéthónapos hosszabbítás révén működhet. A Médiatanács ugyanis a törvény alapján, alkalmanként 60 napos ideiglenes engedéllyel jogosíthatja a rádiókat a továbbsugárzásra.

A törvényhozó optimista volt a médiahatóság pályáztatási gyakorlatát illetően, vélhetően ezért nem állapított meg alkalmanként hosszabb jogosítási lehetőséget. Úgy gondolhatta, ha a törvényben rögzített eljárási határidőket betartja a hatóság, nincs is több időre szükség. (Ezt a gondolatmenetet erősíti, hogy az ugyancsak lejáró országos televíziós jogosultságok esetében – ahol a digitális átállás miatt nem is lesz újabb pályáztatás – nem napokban meghatározott hosszabbítási lehetőséget biztosított, hanem egyszerűen a digitális átállás céldátumát határozta meg.)

Félő, hogy ez a halogatás további gondokat okoz, hiszen jelenleg is újabb pályázatokat ír ki a Médiatanács az időközben lejárt jogosultságokra, de hogyan várhatnánk ezekben időben döntést, ha a régebben kiírtakban sem döntöttek még.
A törvény alapján az eljárás ügyintézési határideje 85 nap, amely egy alkalommal legfeljebb 20 nappal meghosszabbítható. Ehhez hozzáadva esetenként a hiánypótlásra felmerülő napokat is, joggal lehetett számítani 2011 őszén és tél elején elindult eljárások lezárására február, március körül.  Mégsem ezt történt. A folyamatban lévő 56 pályázati eljárásból 36 esetben a törvényi határidőt hónapokkal meghaladva nem hirdet eredményt a Médiatanács. Hogy mi az oka az eljárások elhúzódásának, miért nem dönt a médiahatóság, a nyilvánosan hozzáférhető információkból nem derül ki.

A pályázatokkal érintett működő rádiók számára nem kisebb a tét, mint hogy folytathatják-e a tizenkét, tizenhárom éve elindított rádió üzemeltetését, vagy be kell csukni a boltot, mert az eddig használt frekvencián új szereplő kezdheti el a rádiózást. Ezek a rádiók voltak azok, amelyek az 1996-os médiatörvény alapján először kaptak helyi-körzeti rádiós jogosultságot. A helyi rádiós piaccal kapcsolatba tehát ugyanazt a médiapolitikai döntést kell meghozni, amit az országos rádiós jogosultságok 2009-es pályáztatásánál kellett: maradjanak-e a korábbi piaci szereplők, vagy jöjjenek újak? Lehet, hogy ennek eldöntése igényel ennyi időt?

Korábban is előfordult, hogy a pályázati eljárások nem zárultak le a törvényi határidők szerint. Ebből a szempontból a korábbi médiahatóság sem működött tökéletesen. Időre volt szükség, amíg kialakult a hivatal pályáztatási rutinja, számos esetben a paritásos elven alapuló testületi működés miatt formálódott nehezen a végeredmény.

Az új szabályozás egyértelműbbé tette a pályázati eljárások rendjét. Míg korábban a médiatörvény igencsak hiányos szabályai alapján zajlott a pályáztatás, addig most már a közigazgatási eljárás szigorúbb, elvileg átláthatóbb szabályai alkalmazandók.  A változás tehát papíron kiszámíthatóbb eljárásokat jelent. Ráadásul a pályázati felhívások a formai és a tartalmi jegyek mentén lényegében megegyeznek a korábbi eljárásokkal, tehát elvileg a korábban kialakult pályáztatási rutin is segíti az eljárások gyors lebonyolítását. Ugyancsak nem nehezíti a döntések meghozatalát a paritásos elv miatti esetleges „nehézkesség”. A Médiatanács eddig egyhangú szavazással döntött a  pályázatokról. A késedelem hátterében tehát vélhetően nem ezek az okok állnak.

Annyi bizonyos, hogy a késlekedés hátrányosan érinti a rádiók napi működését: a csupán 60 napos alkalmankénti hosszabbítás folyamatos kiszolgáltatottságot és bizonytalan piaci körenyezetet jelent. Ugyan eddig a Médiatanács általános gyakorlata az automatikus meghosszabbítás volt, de időről-időre kérni kell a továbbműködéshez a Médiatanács engedélyét. Az egyébként is kedvezőtlen piaci környezetben pedig egyértelmű hátrányban vannak azok a rádiók, amelyek hirdetési felületeiket csak rövidtávon tudják értékesíteni, hosszabb távú szerződéses kapcsolatokat a bizonytalan helyzet miatt nem vállalhatnak. A pályázati eljárások késedelme nem pusztán egy-egy rádió piaci helyzetét nehezítheti, a blokkolt helyzetű rádiók száma miatt a késedelem rongálhatja a helyi rádiós piacokat, a rádiók működésének gazdasági környezetét is.

Miközben az új törvény, legalábbis jogszabályi szinten megteremtette a pályázati eljárások átláthatóbb rendjét, úgy tűnik, a jogalkalmazó nem teljesíti a jogalkotói célokat. Az eljárás sem rövidebb, sem áttekinthetőbb nem lett a gyakorlatban. Érdemi nyilvános kommunikáció a döntések várható idejéről nincs, a Médiatanács honlapján csak a folyamatban lévő pályázatok listája és a kapcsolódó dokumentumok érhetők el. A Médiatanácsnak, úgy tűnik, nem olyan sürgős a pályázatok lezárása. Ennek esetleges média(?)politikai okairól azonban csak az eredmények tükrében alkothatunk véleményt. Továbbra is kérdés, hogy a pályázatok eredményeként új médiatérképet rajzol-e a médiahatóság.