A vétőképtelen személy károkozásáért való felelősség szabályai évszázadokon keresztül büntető jogi értelemben voltak ismertek és használatosak. Csak a polgárosodás korszakában fejeződik be az a hosszú folyamat, amely során a károkozásért való felelősség magánjogi és büntető jogi jellege elkülönül egymástól, a gyermekek által okozott károkért a törvényes képviselők és a gondozók kizárólag a polgári jog szabályai szerint felelnek. Európa államaiban csak ebben az időszakban születnek meg azok a polgári törvénykönyvek, amely a vétőképtelen személy polgári jogi értelemben vett kártérítési felelősségnek a szabályait tartalmazták.
Az évszázadok folyamán a vétőképtelen személy fogalma változatlan maradt abban az értelemben, hogy minden esetben gyermeket, szellemi fogyatékos személyt vagy olyan személyt tekintettek vétőképtelennek, akik szellemi vagy fizikai állapota miatt magatartásának következményeinek a felismerésére nem képes. A vétőképtelennek minősítés esetében a gyermekek életkorának a meghatározása, a szellemi fogyatékos személyek elmebeli működésnek a hiányosságára, annak megítélésére vonatkozóan mutatkozott csak eltérés a jogalkalmazásban.
A tanulmány bemutatja a vétőképtelen személy, ezen belül elsősorban a gyermekek általi károkozás szabályainak a változását, a károkozásért való helytállási kötelezettség alakulását, a szülő, majd ezt követően a törvényes képviselő felelősségvállalásának a szabályozását, fejlődéstörténetét. Ismerteti a hatályos polgári törvénykönyvben rögzített, vétőképtelen személy károkozásáért való felelősség szabályait, a korábbi és jelen polgári jogi kódex alapján kialakult bírósági gyakorlatot.
A Szerző bírósági titkár.