A segítségeteket kérem az alábbi két jogeset megoldásához !!
Első éves joghallgató vagyok, az alapelvek témaköréből kell a "megoldás" alapját meríteni.
I. jogeset
Vincze úr egyéni vállalkozó, divatáru kereskedelemmel foglalkozik. Bérleti szerződést köt a Király u. 22. sz. alatt található üzlethelyiségre Varga Pállal. A szerződés alapján határozatlan időre bérbe veszi az üzletet havi 80.000 Ft-os bérleti díj fejében. Azonnali felmondási okként jelölik meg a felek, ha a bérlő nem fizeti a bérleti díjat, vagy nem rendeltetésszerűen használja az üzletet. A szerződés alapján azonnali felmondás esetén a bérlő kötelezettsége, hogy 8 napon belül kiürítve átadja az üzlethelyiséget a bérbeadónak. Ennek elmaradása esetén a bérbeadó jogosult onnan a bérlőt önhatalommal kitenni.
A szerződést a felek jóváhagyólag aláírták, majd két évig zavartalan volt a viszonyuk. 2003. augusztusában Varga Pál (bérbeadó) azonnali hatállyal felmondta a szerződést arra hivatkozással, hogy az üzlet leromlott állapotban van, azt a bérlő rongálja. Felszólította a bérlőt a kiköltözésre, aki vitatta a felmondás jogosságát és arra hivatkozott, hogy az üzlet állapotát a fal vizesedése okozza, ami a nem megfelelő szigetelés eredménye. A bérlő hivatkozott arra is, hogy szerinte a közelben nyíló új főiskola miatt a bérbeadó meg akar szabadulni tőle, mert az üzletet étteremként akarja üzemeltetni.
A bérbeadó tíz nap múlva két nagydarab fiatalember társaságában jelent meg az üzletben, akik elkezdték kipakolni a berendezést. Varga Pál hivatkozott a bérleti szerződésre, mely szerint önhatalommal is kiteheti a bérlőt. Vincze úr ennek jogosságát vitatta és kihívta a rendőrséget. A rendőrség az üzlet kipakolását megakadályozta és felhívta a feleket, hogy vitájukat a bíróságon rendezzék.
A per felperese Varga Pál, aki hivatkozik a felek által jóváhagyólag aláírt bérleti szerződésre, amelyben az önhatalom megengedhetőségéről állapodtak meg a felek. Előadja továbbá, hogy nem tudott a kérdéses üzletben éttermet nyitni, mivel azt a bérlő a felmondás ellenére használja, ezért 560.000 Ft. elmaradt hasznának megtérítését követeli.
Vincze úr azzal védekezik, hogy szerződésben jogvita rendezésének esetére önhatalmat kikötni nem lehet. Kéri továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felmondás jogszerűtlen volt. A kártérítési igény elutasítását is kéri.
Varga Pál szerint, ha Vincze úr tudta, hogy nem lehet önhatalmat kikötni, mégis belement, és aláírta a szerződést, nyilvánvalóan rosszhiszeműen járt el. Saját rosszhiszemű eljárására (felróható magatartására) nem hivatkozhat ebben a perben, ezáltal előnyöket nem szerezhet.
Hogyan dönt a bíróság?
II. Jogeset
Havas Ottó élettársi kapcsolatban élt 1990 óta Tavasz Máriával. Az asszony odaköltözött hozzá a tanyájára, főzött, mosott rá, egyébként Tavasz Máriának nem volt munkahelye, jövedelme. 1994-ben a tanyáról beköltöztek a városba, ahol Havas Ottó vásárolt egy családi házat. Nem sokkal később Havas Ottó szívinfarktuson esett át, folyamatos orvosi kezelés alatt állt, majd 1995-ben mozgásközpontot érintő agyvérzés miatt hónapokig mozgáskorlátozott volt, kórházi kezelésre, majd sokáig orvosi felügyeletre szorult. Tavasz Mária folyamatosan ápolta, minden nap látogatta a kórházban. Havas Ottónak volt egy 35 éves fia, Havas Lajos, aki évekig nem tartotta a kapcsolatot apjával, az infarktus után egyszer meglátogatta a kórházban.
Havas Ottó 1996. február 23-án ügyvéd által ellenjegyzett gondozási szerződést kötött Tavasz Máriával, melynek értelmében Tavasz Mária vállalta Havas Ottó gondozását, ápolását, gyógykezeltetését, főzést és mosást, valamint a gondozott illő eltemettetését. Cserébe Havas Ottó ráíratta a ház tulajdonjogát.
1996. novemberében – közvetlen előzményként pszichiátriai tüneteket produkálva - Havas Ottó szív- és légzési elégtelenségben meghalt. Örököse, Havas Lajos (felperes) pert indított Tavasz Mária (alperes) ellen, kérte annak megállapítását, hogy a gondozási szerződés érvénytelen, mert édesapja – betegségéből eredően – cselekvőképtelen állapotban volt annak megkötésekor. Hivatkozott arra is, hogy Havas Ottó és Tavasz Mária nem voltak élettársak, legfeljebb jó ismerősök, és az alperes az általa végzett házimunkáért megfelelő ellenszolgáltatást kapott, amikor édesapja lakásában lakhatott, élelmezéséről gondoskodtak.
Tavasz Mária a kereset elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy Havas Ottó nem állt gondnokság alatt, így nyilvánvalóan cselekvőképes volt, amikor a szerződést megkötötték. Az eljáró ügyvédnek feltűnt volna, ha az egyik fél nem cselekvőképes, ekkor ugyanis érvényes szerződés nem köthető, illetve az ügyvéd nem ellenjegyezheti.
A bíróság által kirendelt orvosszakértő megállapította a néhai orvosi leletei alapján, hogy Havas Ottó cselekvőképessége „korlátozott lehetett” a gondozási szerződés megkötésekor.
Hogyan dönt a bíróság?