tanú - mindenre köteles válaszolni?

Fórum → büntetőjog
régebbi elöl     új hozzászólás

ildikó31 # 2006.02.01. 09:58

Kedves KBS!

Itt jönnek be a gyakorlati dolgok! Képzeld el - persze ügye válogatja - a bírót nem érdekli, hogy a vádlott igazat mond vagy nem. Meghallgatja, mert meg kell! De hidd el, hogy a bírónál a többi bizonyíték ér valamit, és abból dönti el, hogy hazudik a vádlott van nem. És az ítéletet is az alapján hozza meg. Ha nem szimpatikus neki a vádlott, és sulyosító körülményeket akar figyelembe venni általában véve nem a hazugságot szokták felhozni indoknak, talál mást.

Tehát a gyakorlatban nem érdekl a bírót, vagyis ritkán szokták érte megdorgálni a vádlottat

ildiko31

Kovács_Béla_Sándor # 2006.02.01. 08:19

Nem-e? Nem vonhat le következtetéseket a vádlott magatartásából a vádlott személyiségére, aktuális tudattartalmaira nézve?

Guiscardo (törölt felhasználó) # 2006.02.01. 06:07

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.31. 15:28

Azt mondod, a nyilvánvaló és megrögzött - hogy ne mondjam pofátlan - hazudozást a büntetés kiszabásakor a bíró nem "díjazza"? Abban a bizonyos Gyakorlatban sem?

Guiscardo (törölt felhasználó) # 2006.01.31. 14:49

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.31. 13:27

Ami az utolsó két bekezdésben foglaltakat illeti, nyilván igazatok van; az olyan gyakorlati kérdés, amelyhez összehasonlíthatatlanul jobban értesz - ráadásul (álláspontomból következően) maga sem biztatnám hazudozásra a terheltet.

A fő vitakérdésben azonban nem közeledett az álláspontunk. Az, hogy a vádlottat külön figyelmezteni kell rá, hogy mást hamisan nem vádolhat, messze nem jelenti azt, hogy amire nem kell külön figyelmeztetni, azt mind joggal megteheti. Hogy a társadalomnak, jogalkotónak, de még a bírónak is az az elvárása a terheltel szemben, hogy ha már vall, akkor az igazat, azt alátámasztja az is, hogy közvetve mégiscsak szankcionálják a hazudozást illetve értékelik a részletes, feltáró jellegű vallomást. Már tudniillik a büntetés kiszabása során.

ildikó31 # 2006.01.31. 13:24

Kedves KBS!

Az elméleti jellegű vita kimenetelét nagyban befolyásolja, hogy valaki gyarkorló jogász-e vagy sem- főleg büntetőjog területén.

Egyetemista koromban még én is azt hittem, hogy amit jogszabályokban leírtak, az meg is valósítható a gyakorlatban. Amióta tevékenyen részt veszek kishazánk igazságszolgáltató eljárásaiban, azóta sajnos nagyon-nagyon sokszor csalódtam már.

Így például a "fegyverek egyenlősége", "in dubio pro reo" elvekben, valamint az eljárási jogszabályokban. Abban a hiszemben voltam, hogy az eljárási szabályokat azért alkották meg, hogy ennek megfelelően járjanak el az eljárás szereplői. Nos a gyakorlat bebizonyította, hogy az eljárások egyik szereplője (direkt nem irom le, hogy melyik) egyáltalán nem tartja magára nézve kötelezőnek, azt csinál amit akar. Innéttől kezdve az egyetemistaként kialakított elveim sajnos elvesztették a jelentőségüket.

Hogy visszatérjek jelen témánkhoz: teljesen mindegy, hogy jelen esetben melyik fél tudja jobban megalapozni az álláspontját. A tárgyaláson a bíróságot tulajdonképpen nem igazán érdekli, hogy a vádlott igazat mond, vagy nem. Ugyis van elegendő bizonyítéka ahhoz, hogy a vádlottat elmeszelje.

Egyébként voltam már olyan tárgyaláson ahol a bíró mondta a vádlottnak, hogy neki meg van engedve, hogy hazudjon, nem köteles az igazat vallani. Ez persze nem azt jelenti, hogy arrra buzdítják a vádlottat, hogy hazudjon, de közlik vele, hogy nem büntetendő ez a cselekedete.
Hozzám a gyakorlat mindig közelebb állt, és áll, mint az elmélet.
Ezért én azt mondanám, (gyakorlati tapasztalatom alapján) a bíró nem várja el az igazmondást egyetlen vádlottól sem. Sőt a bírók szerintem alapból kételkednek, még akkor is ha a vádlott az igazat mondja. Leginkább más bizonyítokokra támaszkodnak ítélethozatalkor. Persze vannak kivételek, olyan ügyek ahol a vádlott teljes tényfeltáró beismerő vallomást tesz már nyomozati szakban, ezt a vallomását más bizonyítékok is alátámasztják, és segíti a nyomozó hatóságok munkáját. Ebben az esetben hisz a bíró a vádlottnak.

ildiko31

Guiscardo (törölt felhasználó) # 2006.01.31. 12:19

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.31. 12:15

Nincs közöttünk vita, kedves Ildikó! Tudom, hogy a terheltek igen gyakran hazudnak. A "jól kitalált és jól előadott" mint jelző egyúttal kritérium is, és magában foglalja azt a körülményt, hogy az eljáró hatóságok hitelt adnak neki. Mindazonáltal nem ez a vita tárgya, hanem az, hogy joga van-e a terheltnek hazudni (ahogy ezt Gusicardo állítja), vagy elvárás vele szemben az igazmondás, mégha nem is szankcionálják közvetlenül a megsértését (ahogyan magam vélekedek.)
Szerinted?

U.i.: annak, hogy gyakorló jogász legyek, objektív akadályai vannak. Befolyásolja ez valamiben a lényegében elméleti jellegű vita kimenetelét?

ildikó31 # 2006.01.31. 11:55

Kedves KBS!

Nem tudom, hogy te gyakorló jogász vagy-e, és foglalkozol-e egyáltalán büntető joggal, de nem tudom, hogy miből gondolod, hogy „egy jól kitalált és jól előadott hazugság sokkal hatásosabb védekezési eszköz, mint a vallomásmegtagadás figyelemfelkeltő, a hatóságot irritáló instrumentuma”

Hidd el nekem, hogy jól kitalált, és jól előadott hazugságokkal minden büntetőügy bővelkedik. Ennek már csak megkoronázása, hogy az előadott történeteket vezérfonalát a nyomozóhatóságok tagjai jegyzőkönyvezéskor megpróbálják még tovább szőni, persze a számukra kedvező irányba.

Álláspontom szerint sokkal jobb védekezési taktika - persze a már feltárt bizonyítékok ismeretében - a vallomástétel megtagadása. Ebbe nem lehet belekeveredni. Ellentéteben a jól kitalált történetekkel.

ildiko31

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.31. 11:19

A Be. expressis verbis nem tiltja a terheltnek a valótlan állításokat. De ugyanígy fel sem jogosítja rá. Az az - egyébként főleg védői körökben elterjedt - vélekedés, hogy a kifejezett tiltás hiánya implicite jogosítaná fel a terheltet a hazudozásra, téves, és messzemenőkig ellentétes nem csak a törvényalkotó céljával, hanem a a rendeltetésszerű joggyakorlás általános követleményével is. Hiszen a büntető eljárás célja a valós tényállás lehető legpontosabb feltárása (ha tetszik, az anyagi igazság). A terheltnek biztosított jogok egyrészt garanciális jellegűek, azt szolgálják, hogy csak a minden kétséget kizáróan bizonyított bűncselekmények minden kétséget kizáróna bizonyított elkövetői büntettessenek. Másrészt tükrözik azt a megfonolást, hogy senkitől sem várható el, hogy önmagát, vagy hozzátartozóit vádolja. Ezt azonban a törvény csak egy jól meghatározott mértékig, a hallgatásig ismeri el. Amikor széles körben megadja a terheltnek a vallomástétel megtagadásának a jogát, akkor ezzel aztaz elvárást is kifejezi, hogy amennyiben mégis vallomást tesz, úgy mondjon igazat. Ha a jogalkotó - és a jogalkalmazó - nem így gondolkodna, maga a vallomástétel megtagadásának joga vesztené az értelmét; hiszen egy jól kitalált és jól előadott hazugság sokkal hatásosabb védekezési eszköz, mint a vallomásmegtagadás figyelemfelkeltő, a hatóságot irritáló instrumentuma.

Guiscardo (törölt felhasználó) # 2006.01.31. 10:42

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.31. 09:59

Ugyan, ugyan. Abból, hogy valaki szankció nélkül megtehet valamit, nem következik, hogy joga is van arra a magatartásra. (Lex imperfecta)

U.i.: Mi lenne, ha kötekedni akarnál?

Guiscardo (törölt felhasználó) # 2006.01.30. 21:07

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

derill # 2006.01.29. 21:30

Az egész lényege az, hogy bizonyos személyek nem kötelesek tanúvallomást tenni (terhelt hozzátartozója, aki magát vagy hozzátartozóját büncselekmény elkövetésével vádolná stb.). Azonban mondhatja azt is, hogy bár nem köteles, mégis szeretne tanúvallomást tenni. Ha tesz tanúvallomást, akkor köteles igazat mondani. Viszont bűntetőjogi felelőssége csak akkor van, ha az ügy lényegére vonatkozóan tesz hamis vallomást. Önmagában az a tény, hogy például azt mondja, hogy nem látott a vádlottnál esernyőt, lényegtelen, kivéve, ha az az esernyővel ütötte agyon az áldozatot, és valójában látta is nála. Még ezzel sincs semmi gond addig, amig nem az történik, hogy a rendőrségi meghallgatáson elmondja, hogy ő nem látta. Majd 5 perc mulva a kocsmában lelkesen meséli, milyen ügyesen átverte a rendőrt.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

ObudaFan # 2006.01.24. 18:10

Egy kiegészítés: nem büntethetô hamis tanúzásért aki a vallomástételt megtagadhatja, de erre kihallgatása elôtt nem figyelmeztették, vagy akinek a kihallgatása a törvénynél fogva kizárt.

_Lala_ # 2006.01.24. 12:37

Tehát: ha valaki mást bűncselekménnyel vádol meg - hamisan -, akkor az büntethető. Akár gyanúsított volt, akár tanú, akármi.
Ha nem vádol mást bűncselekménnyel, "csak" hamisat állít, akkor amennyiben az igazság elmondásával magát vádolná, azért soha nem fogják tudni felelősségre vonni. Akár már gyanúsított volt, akár csak tanú.

ildikó31 # 2006.01.24. 12:23

Kedves KISMI!

Azt hiszem félre érted ezt az egész dolgot! A vádlotnak nincs igazmondási kötelezettsége, a tanúnak van.
Amikor valakit tanúként kihallgat a bíróság, a személyes adatok ellenőrzése után megkérdezi a bíró, hogy rokonságban perben haragban áll-e a vádlottal.
Ha rokonságban áll, és ez a rokoni fok megfelel a hozzátartozó fogalmának, akkor megtagadhatja a tanúvallomást vagy tanúvallomást tehet, ő dönti el saját maga. Ha megtagadja a tanúvallomást, akkor a bíróság tudomásul veszi, és elbocsátja.
Ha tanúvallomás tétel mellett dönt, akkor figyelmezteti a bíró, hogy csak az igazat mondhatja, mást hamisan bűncselekményt elkövetéséve nem vádolhat, és saját magára nézve nem köteles terhelő tanúvallomást tenni. Ezeknek a tükrében kell megtennie a tanúvallomást.
A Kaiser ügyben a barátnő nem azért hazudott, hogy magát bűncselekmény elkövetésével ne vádolja, hanem hamis alibit igazolt Kaiser Edének.

ildiko31

KISMI # 2006.01.24. 12:07

Azt mondod a vádlottat nem büntetik emiatt, de ha a tanu -jelen esetben a lány- amiatt hazudik, mert saját magát is belekeverné a rablásba, vagyis még tanuként hazudik, de később vádlott lesz belőle, akkor büntethetik-e hamis tanuzásért.

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.24. 11:58

Hamis tanúzás. Btk. 238. §

Csak ismételni tudom: a Be. 82. § (1) és (2) annak teszi lehetővé a tanúvallomás megtagadását, aki a terhelt hozzátartozója (a leszekapós nem az) illetve aki magá vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Tehát - szigorúan elméletileg - ha a barátnő korábban valótlan vallomást tett ; akkor az ezt követően kihallgatandó apja megtagadhatja a vallomást, hiszen a valóságnak megfelelő tények előadásával a lányát bűncselekménnyel - jelesül: hamis tanúzással - vádolná. De ugyanerre alapozva nem hazudhat. Pontosabban hazudhat, de annak következménye van.
(Hogy ez a lehetőség a gyakorlatban menyire érvényesül, azt én nem tudom.)

KISMI # 2006.01.24. 10:51

És mivan ha a barátnő tanu volt ugyan, de azért hazudott, hogy magát védje?

Kovács_Béla_Sándor # 2006.01.24. 09:39
  1. Nem a vádlott apja, hanem a barátnőjéé. Rá nem terjed ki a tanúskodési mentesség.
  2. A mentesség a tanúvallomás megtagadására terjed ki, de nem jogosít fel a hamis vallomásra. Aki az utóbbit teszi, az bűncselekményt követ el, függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolata a vádlottal.
  • A vádlottnak sincs ugyan joga hazudozni, de őt nem büntetik érte. POntosabban: nem ezért büntetik - ha büntetik. :)
KISMI # 2006.01.24. 09:29

Lenne egy kérdésem.
A minap láttam a híradóban, hogy a Kaiser-ügyben hamis tanuzással vádolták meg a Kaiser apját és még néhány közeli hozzátartozóját.
Nyilván egy ilyen gyilkossági ügyben nagyon csúnya dolog hazudni, de a közeli hozzátartozót is lehet hamis tanuzással vádolni?

Wad # 2006.01.16. 16:13

Viszont mindenre mondhatod a két varázsszót: nem tudom, nem emlékszem! :)

  • azért a nevedet mond meg...
Nick Name # 2006.01.16. 13:04

Be 82. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja

  1. a terhelt hozzátartozója,
  2. az, aki a (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben, akkor is, ha a tanúvallomást az a) pont alapján nem tagadta meg,
  3. - a 81. § (2) bekezdésében foglalt titoktartási kötelezettség esetét ide nem értve - az, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette, vagy külön jogszabály szerint a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező.

Nick Name