Az új alaptörvény vitája során egy érdemi indokolást nem tartalmazó módosító javaslattal a kormánypártok frakcióvezetői a bírók jelenlegi 70 éves nyugdíjazási korhatárát az általános, 62 éves határra kívánták leszállítani, és mindezt alkotmányba foglalni. Az alkotmányügyi bizottságban a javaslat nem kapta meg a tárgysorozatba vételhez szükséges számú szavazatot, de egy újabb, szintén érdemi indokolás nélküli, most már bizottsági módosító javaslattal mégis az Országgyűlés elé került a javaslat, amelyet az Országgyűlés ma elfogadott. A nyilvánosság számára az indoklás annyi volt, hogy "új körülmények merültek fel."
A javaslatról előzetesen semmilyen szakmai és társadalmi vita nem volt, az alaptörvény eredeti tervezete sem tartalmazott utalást sem egy ilyen változtatásra. A benyújtott javaslatok érdemi indokolásának teljes hiánya pedig alapvetően kérdőjelezi meg, hogy a javaslat támogatóinak szándéka tisztességes lenne.
A módosított szabály következtében a magyar bírói kar mintegy tizede vonul nyugdíjba januárban, ami súlyos problémát okoz várhatóan az ügyek időszerűségével kapcsolatban. Országosan mintegy 30.000 ügyet kell átszignálni, és a már most is igen leterhelt és lassú Fővárosi Bíróságon ebből 14.000 ügyet. Akinek a Fővárosban van folyamatban ügye, az felkészülhet arra, hogy a módosításnak köszönhetően ügye extrém módon elhúzódhat.
A nyugdíjazás két ítélőtáblai és 12 megyei elnököt érint. Mivel pedig az új alaptörvény az OIT-ot nem is említi, erős a gyanú, hogy az új bírói vezetőket esetleg nem a bírói önigazgatás útján nevezik majd ki, hanem a kormányzattól kapják a megbízatásukat. Ebben az esetben a bírói vezetők zömét egy időben nevezné ki a kormányzat, ami ahhoz vezetne, hogy a magyar bírói vezérkar gyakorlatilag egy párt befolyása alá kerülhetne. Ez a bírói szervezet függetlenségét súlyosan sértené, és - mivel a megyei és ítélőtáblai elnököknek az ügyek szignálására is befolyása van - az ítélkező munka kormánytól való függetlensége is megkérdőjeleződhet.
A bírói függetlenség rombolása pedig magának az igazságszolgáltatásnak a tekintélyét, az igazságszolgáltatás pártatlanságába és szakmaiságába vetett hitet is súlyosan rombolja. Ezek nélkül viszont fenntartható jogállam aligha képzelhető el.
Meg kell jegyezni azt is, hogy eddig nem volt az Alkotmány része a bírói nyugdíjkorhatár. Felmerül a gyanú, hogy azért kellett az alaptörvénybe belefoglalni ezt a szabályt, mert enélkül könnyen a jogállamisággal ellentétesnek, így alkotmánysértőnek találta volna az Alkotmánybíróság a változtatást. Azon alkotmányozási technika azonban, amely azért helyez el az Alkotmányban rendelkezéseket, hogy azok alkotmányellenessége ne legyen kimondható, magának az a szabályt magába foglaló alkotmánynak, jelen esetben a készülő alaptörvénynek a tekintélyét rombolja súlyosan mind a közvélemény, mind a szakmai közvélemény előtt.
Véleményem szerint a jogalkotónak az elfogadott szabályt még a hatályba lépése előtt meg kellene semmisítenie. Ennek hiányában feltétlenül szükséges, hogy - bármi is legyen a kormányzat terve a bírói igazgatás jövőjével kapcsolatban - a most felszabaduló rengeteg vezetői pozíciót még ne a kormányzat, hanem a bírói önigazgatás (akár a nemrég hatályba lépett szabályok szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke) tölthesse be.
