foglaló ügyvéd nélkül kötött előszerződésnél

Fórum → ingatlanügyek
régebbi elöl     új hozzászólás

ObudaFan # 2007.10.26. 19:18

A 89 előtti BH-knál gyakran ennél aggályosabb is a fogalmazás. :)

Kovács_Béla_Sándor # 2007.10.25. 21:17

Ó, bocsánat. Már értem. Nem a gondolatmenet volt aggályos, hanem a fogalmazás. :)

Kovács_Béla_Sándor # 2007.10.25. 21:15

No, ennek a határozatnak az a része, amely azt fejtegeti, hogy foglaló akkor is adható érvényesen, ha a szerződés, amelyet biztosítani akaranak vele érvémytelen, meglehetősen ellentmondásos. Ráadául nem is értem egészen, hogy került ez a gondolatmenet egy olyan ügy ítéletébe, amelyben ez a probléma fel sem merült.

ObudaFan # 2007.10.25. 18:48

Sőt.

BH1987. 119.
Foglaló adására vonatkozó megállapodás nincs írásbeli alakhoz kötve olyan esetben sem, ha a foglalóval biztosított szerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges. A foglalóra vonatkozó megállapodás létrejötte megállapításának szempontjai [Ptk. 243. § (2) bek.].
Az alperesek el akarják adni az öröklakásukat. Erről a felperessel tárgyaltak, és a felek 1984. november 26-án az alábbi tartalmú elismervényt- készítették: P. Z. és P. Z.-né 64 m2-es öröklakásának vételára 650 000 Ft. A felperes kijelentette, hogy a lakást előlegként 20 000 Ft, azaz Húszezer Ft-tal lefoglaltam. A teljes vételárat 1984. december 15-ig kötelezem magam maradéktalanul kifizetni. A megállapodásért teljes mértékben felelős vagyok. Az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a foglaló felvételét elismerik.
A felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyást az alperesek ellentmondással támadták meg, az emiatt perré alakult eljárásban a felperes kereseti kérelme az volt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket 20 000 Ft visszajáró előleg és ennek 1985. február 1-jétől járó kamatai megfizetésére. Előadta, hogy a 20 000 Ft-ot a felek előlegnek tekintették, és úgy állapodtak meg, hogy amennyiben az ügylet közöttük nem jön létre, az alperesek másnak értékesíthetik lakásukat, és az előleget visszaadják neki.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, azzal védekeztek, hogy a felperes foglalót adott, és a tervezett adásvételi szerződés az ő hibájából nem jött létre.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1984. november 26-án készített elismervény megjelölésű okirat az adásvételi szerződés minimális kereteit tartalmazta, megjelöli az adásvétel tárgyát képező ingatlant, a vételárat, kitűnik belőle a tulajdonátruházási szándék, azt a szerződő felek aláírták. E szerződéshez tehát érvényesen kapcsolódhat mellékkötelezettségként foglaló kikötése. Mivel a teljesítés azért hiúsult meg, mert a felperes a vételárat nem tudta kifizetni, ezért őt terheli a felelősség, a foglaló visszatérítésére nem tarthat igényt [Ptk. 245. § (1)bek.].
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól elérően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1984. november 26-i okirat a Ptk. 208. §-ának megfelelő előszerződés, amely foglalóval ugyancsak biztosítható. Mivel a másodfokú bíróság szerint is foglalónak tekinthető a megállapodás aláírásakor átadott pénz és a felperesnek felróhatóan következett be a meghiúsulás, az elsőfokú bíróság döntése helyes volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság abban, hogy az 1984. november 26-i megállapodást előszerződésnek minősítette. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontja volt helyes. Nevezetesen az, hogy az elismervény megjelölésű okirat tartalmazza az adásvételi szerződés minimális kellékeit, így annak aláírásával az adásvétel a felek között érvényesen létrejött.
Helyes azonban mind az első, mind a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperes által átadott 20 000 forint foglaló volt, amelyet tehát az alperesek a teljesítés felperesnek felróható meghiúsulására figyelemmel jogosultak megtartani [Ptk. 245. § (1) bek.].
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kell.
A foglaló és az előleg elhatárolása körében irányadó szempontokra a törvényességi óvásban kifejtett iránymutatás helyes. Az adott esetben azonban a bizonyítékok mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság az alább kifejtendők szerint az átadott összeg foglalókénti minősítését tartotta helytállónak.
A jogszabály a foglaló adására vonatkozó megállapodást nem köti írásbeli alakhoz olyan esetben sem, ha a foglalóval biztosított szerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.
Annak, hogy a szerződő felek a foglalóval biztosított szerződés megkötésekor átadott pénzösszeg rendeltetését belefoglalják-e az írásbeli szerződésbe, illetve azt minek nevezik, általában ügydöntő jelentősége nincs. Az azonban, ha a szerződésben maguk is egyöntetűen a pénz foglaló jellegére utalnak, erősíti azokat az egyéb körülményeket, amelyek az átadott pénz ilyen rendeltetését a maguk összességében kétséget kizáróan megállapíthatóvá teszik.
Az adott esetben az írásba foglalt szerződés felperesi nyilatkozatként előlegként lefoglalózást rögzít azzal az egyidejű alperesi nyilatkozattal, hogy az alperesek a foglaló felvételét elismerik.
A jogvita eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a szerződés megkötésekor a felperes tudott arról, hogy az alpereseknek - új lakás vásárlása miatt - olyan fizetési kötelezettsége áll fenn, amelyet záros határidőn belül (1985 januárjában) kell teljesíteniük. Így ismert volt, hogy a szerződés felperesi teljesítéséhez az abban rögzített feltételekkel nyomós érdekük fűződik, mert új, megfelelő vevő keresésére nincs elegendő idejük. Tehát fennáll a veszélye, hogy az ingatlan értékesítésére áron alul kényszerülnek. (Ez később így is történt, az alperesek vesztesége 90 000 forint volt). Ilyen tények tudatában azt, hogy az alperesek a pénz felvételét foglalóként ismerték el, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a felperesnek is úgy kellett értenie, hogy azt biztosítéknak (kárátalánynak) tekintették. Egyébként azt, hogy a felperes ténylegesen maga is biztosítékként adta át ezt az összeget, alátámasztja, hogy lejártakor azért kért határidő hosszabbítást, hogy maga kíséreljen meg hirdetés útján olyan vevőt keresni, aki azonos feltételekkel a helyébe lép. Tette ezt azért, mert az alperesek ez esetben vállalták, hogy a 20 000 forintot visszafizetik.
Mindezt egybevetve azzal, hogy a kikötött 650 000 forintos vételárhoz képest az átvett 20 000 forint viszonylag alacsony összeg, azt kell megállapítani, hogy ezt a felperes az elvesztés kockázatát vállalva adta át. A pénzösszeg átadásával kapcsolatos szerződési nyilatkozások ilyen értelmezése mellett kap megfelelő értelmet az, hogy miért rögzítette a szerződés a felperesnek a megállapodásért való teljes felelősség-vállalását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 20 000 forint foglaló jellege a körülményekből kétségtelenül megállapítható, így pedig a jogerős ítélet helyes volt, az az ellen emelt törvényességi óvás megalapozatlan.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. (P. törv. I. 20 535/1986. sz.)

drpici # 2007.10.25. 12:41

Na igen, de az említett esetben az egyik ügyvéd a miénk lett volna...Úgy tűnik, ő nem szenvedett a paralízistől...

(és köszönöm a szájbarágást... :) olyan vagyok, mint a Tannen-ek, ha szólásokról van szó... :))

Egyjogász # 2007.10.25. 12:25

Hát szerintem egyértelmű amit lewho írt, ha arról akarsz független szakmai véleményt, hogy egy adott jogügylethez szükség van-e ügyvédre, nem biztos hogy a legjobb, ha erről ebben anyagilag is érdekelt ügyvédet kérdezel meg.

"Minden szentnek maga felé hajlik a keze."

drpici # 2007.10.25. 12:01

Nem, de érdekes összefüggésnek tűnik... :)

Ha kifejted, lehet h még viccesebb lesz.

lewho # 2007.10.25. 11:44

"Én is erre jutottam, még joghallgató koromban, egy akkor felmerült ügy kapcsán, viszont akkor két ügyvéd is állította egymástól függetlenül az ellenkezőjét..."

Tudtad, hogy a szentek paralízisben szenvednek?:)

drpici # 2007.10.25. 11:38

Köszönöm, természetesen ismerem a XXV. PED megállapításait.
Ha elég sokan egyetértünk, akkor majd megkérdezem, h vajon miért vannak egyesek mégis meggyőződve arról, h mképp szükség van ügyvédre... :)

Dr. M. Tóth Zoltán (törölt felhasználó) # 2007.10.25. 11:15

Sziasztok!

Az adásvételnek nem érvényességi kelléke az ügyvédi ellenjegyzés, az az ingatlannyilvántartási eljáráshoz miatt kell. Javaslom továbbá a XXV. Ped-et mint a kérdésben irányadó jogforrást.

drpici # 2007.10.25. 10:33

Én is erre jutottam, még joghallgató koromban, egy akkor felmerült ügy kapcsán, viszont akkor két ügyvéd is állította egymástól függetlenül az ellenkezőjét...
Most megint előkerült a téma és azt tapasztalom, h az ismerős jogászok 90 %-át nekem kell meggyőznöm, arról, h ez így érvényes...
Ezért vagyok kíváncsi az itteni társaság véleményére.

woodslave (törölt felhasználó) # 2007.10.25. 10:27

egy 1987-es BH szerint ingen.
Előszerződésre az annak alapján kötendő szerződére vonatkozó szabályok az irányadóak. Az ingatlan adásvételi szerződésnek nem érvényességi feltétele az ügyvédi ellenjegyzés.
Előszerződésben ki lehet kötni foglalót

drpici # 2007.10.25. 09:58

Kedves Kollégák!

Igen eltérő álláspontokkal találkoztam a témával kapcsolatban, úgyhogy szívesen venném véleményeteket.

Tehát a kérdés: Érvényesen kiköthető-e foglaló az ügyvéd közreműködése nélkül megkötött ingatlan adás-vételi előszerződésben?