Válás, vagyonmegosztás

Nagyjából ez a helyzet.

Ó, értem már!
Tehát ez tipikusan az a kérdés, amely a tanúk vallomásán, az ügyvédek ügyességén és a bíró megítélésén múlik.
Azaz, ha édesanyám hitelt érdemlően igazolja, gogy a pénzt csak nekem szánta jó esélyem lehet arra, hogy a befektetett összeg felét nem kapja meg a férjem.

De, szerintem valószínűleg különvagyon.

Nem mondta, hogy különvagyon lenne az a pénz. Csak egy ilyen hosszú szövegből mindenki hajlamos azt kiolvasni, ami neki kedvező.

Köszönöm ObudaFan!

Esetleg tudna arra is válaszolni, hogy az 1. kérdésemben leírt számok alapján a tulajdoni viszonyokat a különvagyon miként változtatja meg? Vagy csak az átadáskori összeget kell elszámolni?

PK 281. szám
A házastársaknak adott ajándék közös, illetve különvagyoni jellege
A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerződés nem rendezi.
Ilyen szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendő házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elősegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelőtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemű, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elősegítő dolog (pl. orvosi műszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elősegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minősül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétől csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentős összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél a fentieken kívül - jelentősége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fűződő kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülő vagy más rokon ad jelentősebb értékű ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentősége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülő, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülője, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történő ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülő vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülő (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekből következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenően - jelentősége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.
(1991. VI. 3.; Bírósági Határozatok 1991. évi 7. szám)

Ptk. 582. § (3) bekezdés, melyet megtalálsz itt balra a "Szolgáltatások" menűsor "törvénytár" rovatban.

Köszönöm.
Természetesen, ha valóban válásra kerül sor, ügyvéddel kívánom intézni. De azért szerettem volna előre tudni, hogy mire számíthatok.

Amikor anyukádtól kaptátok a pénzt az építkezésre, ő abban a hiszemben volt, hogy a házasságotok ásó-, kapa- nagyharang idejéig tart majd - aztán sajnálatosan mégsem...

A kbs által hangsúlyozott téves feltevésre hívatkozva, anyukád követelheti a férjedtől az ajándékot ill. a helyébe lépett értéket - a ház árának a felét.

Ügyvédet kell fogadni.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Kedves Sándor!

Köszönöm megtisztelő válaszát. Azonban még megkérdezném, hogy kizárt az édesanyám által juttatott összeg, mint az én különvagyonom elszámolása?
Egyébként a férjem idézte elő a válást hűtlenségével. Ha ez számít valamit.

Legfeljebb édesanyád követelheti vissza az ajándékot - iletve a helyébe lépett értéket a férjedtől, téves feltevésre hivatkozva. ELőre szólok, hogy egy ilyen perben a bíróság kénytelen lenne megállapítani azt, amit egyébként nem szokott. Hogy tudniillik ki a felelős a házasság végleges megromlásáért. Ha esetleg te, akkor nincs jogalap az ajándék visszakövetelésére.

Tisztelt Fórumozók!

Házasságom alatt édesanyám értékesítette a lakását, melynek vételárát a férjemnek és nekem adott. Ebből az összegből később férjemmel 50-50% tulajdoni résszel lakást építettünk.
Azt szeretném megtudni, hogy a korábban édesanyám által adott összeg, most vagyonmegosztáskor hogyan változtatja meg a tulajdoni viszonyokat?
Az akkor kapott összeg 17m ft volt a lakás a banki hitelszerződésen pedig 28m ft. Most a lakás 70m ft-ot ér az ingatlan után fizetendő vagyonadó alapján.
Csak a 17m ft-ot kaphatom vissza és a fennmaradó részt kell elfeleznem a férjemmel, vagy a 17m ft-ot esetleg jelenértéken kell számolni?

Köszönöm szépen a válaszokat!Üdv:Kriszti

Kriszti84, szerintem pedig mindenképpen írjál a bíróságnak és kérd a tárgyalás elhalasztását, főleg, ha te vagy a felperes. Esetleg nézd meg, hogy személyes megjelenésre idéztek-e, mert ha nem, az is elég, ha az ügyvéded/meghatalmazottat ott van (bár ez bontóper első tárgyalására nem valószínű).

A mielőbb elküldött ajánlott-tértivevényes levélben kérheted a bíróságot a tárgyalás elhalasztására, mellékelve az orvosi igazolást a szülés várható idejéről - vagyis az egybeesésről. (A válóper miatti idegesség nem tenne jót a szülésnek...)

Ugyanakkor lehet, hogy nov. 3-ára már otthon leszel a babával...

Ha elhalasztódik a tárgyalás, az újabb időpont könnyen csak jövőre majd.

Én a helyedben nem írnék semmit., az első tárgyaláson mindkét fél köteles megjelenni - bármelyikőjük távolléte okán a tárgyalást mindenképp elhalasztják máskorra. (Az esetleges távollétet utólag is igazolni lehet az orvosi papírral.)

"Lisa"
laikus hozzászóló

Nekem egy olyan kérdésem lenne,hogy november 3.-ra tűzték ki az első válóperi tárgyalásomat és 32 hetes terhes vagyok.Tehát kb. november 1-re vagyok kiírva.Ilyenkor adnak halasztást a Bíróságon vagy esetleg előrébb tudják hozni a tárgyalást?Előre is köszönöm a választ!

Nem kell felszámolni valóban. Viszont én úgy gondoltam, hogy nem igazán korrekt bruttó értéken beszámolni valamit, ami után még adókötelezettség is van, ha megszüntetem. Én úgy gondoltam,hogy a netto értéken való beszámítás áll közelebb a valósághoz. Ezek szerint rosszul gondolkodtam ?

Miért kellene felszámolni? Annak az oldalán, aki egyébként is a kedvezményzettje, bruttó értéken be kell számítani és kész.

Mellesleg: általában nincs olyan, hogy "számolandó el" vagy "így kell elszámolni". Ha a felek meg tudnak egyezni a vagyon elosztásában, akkor senki nem fog rájuk szólni, hogy ezt "nem így kell".

Tisztelt Szakértők !
Kérdésem a következő : önkéntes magánnyugdíjpénztári megtakarítás, milyen értéken számolandó el válás esetén? Pl.egy 1 milliós megtakarítás esetén, mi az elszámolás alapja ? Az önkéntes magánnyugdíjpénztári megtakarítás felszámolása esetén ugyanis a tagnak SZJA-t + EHO-t kell fizetnie. Ez a két tétel kb. 50 %. Az egymilliós megtakarítás egyből csak a felét éri annak felszámolásakor. Milyen értéken számolandó tehát el ez a tétel ? Bruttó értéken (a példa alapján 1 mill),vagy nettó értéken ( a példa alapján 0.5 mill) ?

„A bíróságon miért csak azt veszik figyelembe, hogy a felperes mit akar és mit mond?”

Talán mert neki van kereseti kérelme, és arról kell dönteni.

„miért nem hangzott el a tárgyaláson az, hogy én elfogadtam a 4.5 M Ft. ( ami soha nem volt a felperesnek, csak blöffölt) és Ő ezt nem tudta kifizetni ahogyan azt kérte a bíróságtól?”

Mert minima non curat praetor.

Tisztelt ügyvéd urak!

Előre bocsájtom, hogy alperes vagyok az ügyben, csak az érthetőség kedvéért írom meg előre.

A felperes beadja a vagyonmegosztást. Amit kér benne a következő.

• Kifizetek alperesnek 4.5 M Ft és költözzön ki a házból.
• Kérem a tisztelt bíróságot, hogy a 9 M Ft érő ingatlant értékesítsük közösen
• Árverésre is bocsájtható.

Mindhárom megoldást elfogadom.

Én mint alperes peren kívül elfogadom a 4.5 M Ft. Válaszlevélben vissza jön " a pénz elfogyott, befektettem".
Jön az első tárgyalás, ami tart kb 10 percig.
Bíró - értékesítsék közösen a házat, a tárgyalás elhalasztva októberig.

A kérdésem mint alperes a következő:

• miért nem hangzott el a tárgyaláson az, hogy én elfogadtam a 4.5 M Ft. ( ami soha nem volt a felperesnek, csak blöffölt) és Ő ezt nem tudta kifizetni ahogyan azt kérte a bíróságtól?
• miért léptünk tovább rajta és bocsátkoztunk abba, hogy értékesítsük a házat?
• Miért nem hangzott az el, hogy én a házat felértékeltettem?
• A bíróságon miért csak azt veszik figyelembe, hogy a felperes mit akar és mit mond?

Nem jó az ügyvédem????

Őszinte válaszokat kérek mert azt sem tudom, hogy kihez forduljak, vagy bízzak meg esetleg egy másik ügyvédet.?!

Köszönettel
Fokker70

Mégegyszer köszönöm.

Üdv.: G.

Ha már felbontották volna, akkor vita se lehetne.

Tisztelt Kovács Béla Sándor!

Köszönöm gyors válaszát, továbbítom, viszont ugye azt tudni kell, hogy a házasságot még nem bontották fel, még nem volt meg a válás. Így ugyanaz a helyzet?

Üdv.: Gabriella