Ingóságok a hagyatéki leltárban

Mit jelent a hagyatéki eljárásról szóló tv. 20. § (2) bekezdésének a) pontjában, hogy a„z örökösként érdekelt
öröklési érdeke veszélyeztetve van”. Mivel a törvényből kimaradt az ingóságoknak az értékküszöbe, tényleg minden vonalkódos alsógatyát leltározni kell - ha kell?

A kutya se törődik az ingóságokkal - azt széthordja, "aki kapja, marja" a család - tapasztalatom szerint.

Nagy értékű ingóság (pl: festmény, gyűjtemény, gépjármű stb.) biztosan regisztrálva van, tehát bekerül a hagyatéki leltárba.

A többi cucc leltármentesen alakul.

Hm?

A hivatkozott szabály éppen azt írja elő, hogy ha például az örökösként érdekelt öröklési érdeke veszélyeztetve van, és az illető kiskorú, akkor kötelező a hagyatéki leltár felvétele. Olyan szabály pedig, amely erre az esetre a leltárba veeendő ingóságok körét korlátozná, nincs. (Korábban, a kormányrendeletben létezett ilyen megkötés, de a hatályos törvényből valahogy kimaradt.)
Található ugyan egy utalás az ingóságok egyedi értékével kapcsolatban, de az úgy van elhelyezve a törvényben, hogy nem alkalmazható a 20. § (2) a szerinti esetekre.

Vágom.

Gondolom ilyenkor van az, hogy a szomszéd biciklijét is leltárba veszik, fő az, hogy az érintett ingatlanon találták azt a hagyatéki ingóságot...

Mi a helyzet abban az esetben, amikor 2 örökös van egy ingóságokból álló hagyatékra, de azokat az egyik örökös magához veszi, és évekig nem lehet tőle megszerezni.

Konkrétan a történet szerint, azt állította sokáig, hogy ajándákba kapta volna őket az örökülhagyótól már korábban, halála előtti években.

De akkor valami más szempontól vezérelve, előkeríti a végrendeletet, amely még tartalmazza az ingóságokat, és sehol semmi bizonyíték korábbi ajándékozásokra, örökülhagyó birtokában is tartotta az ingóságokat haláláig.

Na most, akkor leltározás történt, és ezután adódnak a kérdések:

• Az ingóságok egy része előkerül ugyan, de szörnyen leromlott állapotban. Felel ezért az azokat önkényesen magánál tartó fél? Mit lehet mondani, hogyan köteles bánni az ingóságokkal, amelyek nem is lehettek volna a birtokában? Szokásoknak megfelelően, elvárható gondossággal, vagy mit lehet fogalmazni erre?
• Az ingóságok egy része, sok értékes holmi, viszont nem kerül elő. Talán arra játszik a fél, hogy nem lehet majd bizonyítani, aztán amit esetleg lehet, azt majd mégis előszedi utólag. Teheti ezt, hogy akármeddig hozogat még elő ingóságokat büntetlenül, amint hiteles tanú igazolja, hogy azok is voltak?
• A másik fél a leromlott állapot miatt szeretne pénzbeni megtérítést. Van erre esélye?
• Kérhet a másik fél eredeti állapot visszaállítását (az örökülhagyó halálakori állapotot természetesen), ha bizonyítani tudja, hogy sokminden nincs meg ás nagyon nem megegyezésképes a másik fél?

Kinek adta át a Közjegyző?

Osztályos egyezséget kellene kötni. Annyit jelent, hogy értékben azonos ingóságokat szétosztjátok egymás között.

Még nem adta át.

Olyan a másik fél, hogy gyakorlatilag minden lehetetlen.
Még más személyek tárgyait is begyűjtötte a "hagyatékba".

Van egy feljelentés a rendőrségen hozzá.

Azt várja el ettől a követelő fél, hogy az ingóságok terén tanúsított magatartása alapján legyen egy kép a másik félről, és akkor talán könyebb az egyéb vagyonelemekkel kapcsolatban utolérni. Mármint eddig, olyan ingóságokra gondoltam, amik egy lakásban, házban lehetnek.

Ha igazolhato, hogy nala voltak, akkor a karokat meg kell teritenie es esetleg hasznalati dijat lehet kovetelni role. Persze kiveve akkor, ha igazolja, hogy volt jogalapja annak, hogy nala voltak.

Ha igazolhato, hogy nala voltak, akkor a karokat meg kell teritenie es esetleg hasznalati dijat lehet kovetelni role. Persze kiveve akkor, ha igazolja, hogy volt jogalapja annak, hogy nala voltak.

Ilyen kártéritési igénnyel foglalkozik a jegyző, vagy bíróság foglalkozik?

Utóbbi esetre, hogyan megy egy ilyen eljárás?:

• nem fogadja el a hagyatékátadást és megy bíróságon az ügy tovább?
• vagy elfogadja, de megy tovább a bíróságon?

A bíóságon indthat pert, akinek követelése van.

Tisztelt Fórumozók!

Kérdésem az előbbi témához kapcsolódik.
Az ingóságoknak mely értékét veszik alapul?
Az egyik fél tényleges elköltözésének idején amennyit értek azok az ingóságok. Vagy a már több éve külön élő házastársak utólag, pár év múlva beadott válási keresetének beadásának időpontját veszik alapul?

Második kérdésem a készpénzre vonatkozik. Ha volt bankban készpénz, akkor abból az évek alatt élhetett-e fel valamennyit az egyik fél, vagy válás pillanatában azzal az összeggel kell elszámolnia, vagyis osztozni ami a közös ingatlan elhagyásakor volt? Vagy az az összeg számít osztozkodás tárgyának,ami a válás beadásának időszakában maradt még?

Köszönöm válaszukat

A házastársi vagyonközösség az életközösség megszűnésekor ér véget, ami akár egybe is eshet az külön költözéssel.

Köszönöm, de a kérdésem nem a házastársi vagyonközösség megszűnésére vonatkozott.
Hanem a konkrétan felvetett kérdésekre, hogy váláskor mit vesznek alapul, mely időszak értékeit?

Ingóság és készpénz esetén is az életközösség megszakadása időpontjában fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Köszönöm.

Tehát ha bizonyítottan az egyik félnek nem volt miből megélnie, csupán az a készpénz ami a bankban volt, tehát munkanélküli, albérleti díj fizetés merült fel, és természetesen a napi megélhetés, ebben az esetben sem vonják le ezen kiadások összegét az akkor banki összegből és az eredeti összeget veszik osztás alapjául?

Az életközösség megszakadásakori bankszámlaegyenlegeket kell a vagyonmérlegbe felvenni. Meg az akkori készpénzt, stb.

Tisztelt Hozzászólók!
Előző témához kapcsolódóan lenne további kérdésem. Ha a néhány éve különköltözött fél (a házasság még fennáll, egyik fél sem adta be a válópert, megegyezni egymás között még nem tudtak vagyon ügyében) fogja magát és egyszerűen visszamegy a közös tulajdonban levő lakásba, mintha mi sem történt volna, ebben az esetben újra indul az időpont számítás? Válóper elindítása esetén az ingóságok értékét és a bankban levő pénzt (már ha egyáltalán maradt még!) ettől az új időponttól veszik alapul, mintha nem is éltek volna külön pár évig?
Már nem lehet a jó pár évvel azelőtti vagyonhelyzetet figyelembe venni, és azt osztani?

Köszönöm válaszukat.

Szerintem,
csak akkor indul újra, HA a házasság vagyonközösség működése is helyre áll.

Különben csak egy "szívességi ott lakó lesz" és nem a házassági vagyonközösség része.

Nekem így volna logikus...

Hát igen, de a logika nem mindig ugyan az mint a jog...

Engem valójában a jogi dolog érdekelne.
És miként állapítható meg, válás beadásakor, hogy "csak" egy fedél alatt élt a két fél, és nem vagyoni életközösségben? Egyik fél is másik is állíthat bármit.

És ekkor jönnek a tanúk... A rokonok, a szomszéd a postás és akit még akarsz..... Majd elmondják nem éltél ott.

Erre nincs egzakt formula.
Legegyszerűbben úgy lehet mondani, hogy a házassági életközösség jellemzően egy érzelmi, gazdasági, szexuális közösség, de élethelyzetektől függően egyik vagy másik elem hiánya sem zárja ki az életközösség fennállását. Ha vita van ennek megállapításában a bíróság az életkörülmények lehető legtöbb aspektusát vizsgálva dönti el. Minden számít, de nincs rá hüvelykujj szabály, minden eset más.

Vadsuhanc

Nem annak a lehetősége merült fel kérdésemben, hogy letagadja a másik fél a különélés tényét. Tehát így nincs is értelme a szomszédok stb. vallomásának ami a múltat illeti.
Hanem az a lehetőség, ha visszaköltözik az ember, és adott idő ( amúgy vajon mennyi idő amit minimálisan már újra vagyoni életközösségnek számíthatnak???) eltelte után adják be a válópert.

DrBJozsef

Ha jól értelmezem, Ön szerint is "újra indul"-na a vagyoni helyzet számolása, csupán a vagyoni életközösség megállapítása az ami kérdéses, és minden esetben más és más.

Logikusan...

HA valaki az állítja, hogy
helyreállt a házassági vagyonközösség
(de a másik tagadja),
akkor
ezt neki kell bizonyítania ...

Mivel, előtte ugye nem állt fenn! és ő állít változást.

Amiből nyilvánvalóan csak neki lehet előnye is.
Tehát pláne ő bizonyít.