Tamás123
Ezt írtad valamelyik nap:"ha valaki anya, bármit megtehet, - ha nem kuruc, vagy totál alkoholista - úgyis neki ítélik a gyermeket."
Hát tudnék erre ellenpéldát is mondani az egyik ismerősöm életéből.
Nem feltétlenül az anyának ítélik alapban a gyereket, ha apuka tele van pénzzel, és olyan az ügyvédje is, aki mindenen és mindenkin keresztül gázolva csak a pénzt látja a szeme előtt. Még,ha az édesanya a pszichológus szerint is alkalmas (nem alkalmasabb) a gyerek felnevelésére továbbra is, csakúgy, mint a pereskedés megkezdése előtt. Netán még az életkörülményei is megegyeznak apukáéval. És láss csodát. Mágis az apukánal ítélik a gyereket.
Az egész gyerekelhelyezési perekkel és hercehurcákkal csak egy nagy baj van.
SOHA, SENKI NEM A GYEREK ÉRDEKEIT NÉZI. Még akkor is így van ez, amikor fennen hírdetik, hogy "én csak a gyerek érdekében" így meg úgy. Ki az, aki a gyerek szabadságjogával foglalkozik. Ha az a kisgyerek éppen nem ott akar lenni, ahol a bíróság szerint lennie kell. Kötelezik arra, hogy éppen anyukával legyen, amikor Õ nem akar vele lenni, és fordítva. És senki ne mondja nekem, hogy egy kisgyerek nem tudja eldönteni, hogy éppen mit akar. Jobban, sokkal jobban tudják, mint mi felnőttek azt gondolnánk. Nem hülyék Õk, csak kicsik. Egyenlőre!
Aztán felnőnek, és arcon köpik a szüleiket, hogy rajta marakodtak, ahelyett, hogy egymással tisztázták volna a problémáikat. Költői a kérdés: miért nem tudja két felnőtt ember feldolgozni azt, ha már nem működik egy házasság? Miért kell egymás hátralévő életét tönkretenni. Tini korunkban, ha nem volt jó egy kapcsolat, akkor szakítottunk s kész. Nem bántottuk tovább a másikat. Miért nem lehet ezt a későbbiekben is így csinálni? Csak azért, mert van egy-két gyerekünk? Nem a tulajdonunk a gyerek!!! A bíróság is mit lát? Semmit. Annyit, amit elétárnak. És akkor három idegen ember dönt a gyerekem életéről, az enyémről és velünk együtt az egész környezetünkéről? Nincs igazság, az az egy igazság van.
Mit lehet tenni?
méhecske
Jó, igen, hoztál fel egy példát, de gondolom az sem az általánossághoz tartozik.
Feleségem hétfő reggel hozta a gyermeket.
nagyon várta ma a fiam, hogy jön hozzá, mert megígérte, de csörgött, hogy mégsem jön.
Sokadik ilyen eset ez.
Mit lehet ilyenkor a gyereknek mondani, aki láthatóan szomorú, csalódott?
Hogyan tudom én azt igazolni, hogy a feleségem napokra eltűnik?
Nekem kell-e egyáltalán majd igazolni az "eltűnését" vagy pedig neki kell-e igazolnia a "jelenlétét" ?
(mondjuk már mondta, ha kell, 20 tanúval igazolja, hogy mindennap itt volt a gyerekkel)
Sziasztok!
A feleségem napokra, rendszeresen távol van a gyermektől.
Többek közt erre is hivatkoztam, amikor beadtam a gyermekelhelyezésről a keresetlevelet.
A kérdésem az lenne:
Nekem kell-e majd igazolnom feleségem távollétjeit?
Ha igen, hogyan tudom ezeket igazolni?
Bp. Nem hívhatom át az ismeretlen szomszédokat este 11-kor, hogy nincs itt a feleségem.
Vagy a gyermekpszichológus erre ki fog térni majd?
Csak a gyermek a "tanúm", 10 éves.
Vagy pedig a feleségemnek kell-e majd igazolnia a "jelenlétét"?
Légyszi adjatok tanácsot.
Méhecske, te kevered a szezont a fazonnal!
A gyermek érdeke és pillanatnyi akarata nem egy és ugyanaz, sőt a valóságban sokszor nagyon is távol álló dolgok.
A jog éppen ezért titulálja a 14 év alatti gyermeket cselekvőképtelennek, 14 és 18 között pedig korlátozottan cselekvőképesnek, és ezért kell nekik szülői felügyelet vagy gyámság alatt állniuk. Ugyanis koruk, tapasztalatuk folytán nem várható el tőlük, hogy felismerjék a hosszú távú érdekeiket, illetve különbséget tudjanak tenni az "ezt akarom" és az "ez a lenne majd a jó nekem" között.
Talán egyet értünk abban, hogy egy bizonyos szintig a tanulás, egy alapszintű tudás, műveltség, világ dolgaiban való eligazodás minden gyermek érdekét szolgálja. De hány gyermek szerezné meg mondjuk akár csak ezt az alap szintű tudást (pl. ált isk. 8 oszt. végzettség), ha annak megszerzése az ő döntésükre, kényükre-kedvükre, akaratukra lenne bízva? Hát nem sokan, ugye?
És ez áll a mindkét szülővel való érintkezésre is. Lehet, hogy vannak pillanatok, amikor a gyerek nyűgnek érzi, most éppen mást csinálna, nem a külön élő szülővel lenne és nem éppen oda menne vagy azt tenné, amit akkor éppen vele lehet.
De ettől függetlenül a gyerek hosszú távú érdeke az, hogy mindkét szülőével megfelelő időt tölthessen (mégha az nem is mindig móka és kacagás). Az anya és az apa nem csupán biológiai szerepkörök, melyek a fogantatáshoz kellenek, nem tovább. Az anya- és az apamodell egy életen át kellene, hogy elkísérje a gyermeket. Társas lények vagyunk, arra törekszünk, hogy párban, közösségben, társadalomban éljünk. A társas viselkedés kultúráját el kellene sajátítanunk, még gyerek korban, és ez lehetetlen csupán az egyik szülővel való érintkezéssel.
Nem véletlen, hogy a válások "öröklődnek" családról családra. Sajnos nagy az esélye, hogy az elvált szülők gyereke is majdan elvált lesz, és vagy egyedül nevelheti a gyerekét, vagy el lesz tőle zárva.
Kedves pocak!
Nemtudom, hogy szenvedő alany vagy ügyvéd vagy-e, de nem keverek semmit semmivel. Egy bizonyos korban már el tudja dönteni a gyerek is, hogy az, ami neki jó lenne, akár hosszabb távon is. Nem szeretnék vitatkozni, eléggé belefáradtam már e nélkül is az egészbe. Ide nem azért reg-eltem, hogy a negatívumokat olvassam, hanem azért, hogy jó, de igazán jó tanácsokat kapjak. Mindegy
méhecske
Mint apa és nem szakember, azért kíváncsi lettem volna arra, hogy mit értesz a "bizonyos kor" alatt.
Ugyanis pocak konkrétumokban beszélt, én mint apa, maximálisan egyetértek Vele.
Még egy 18 év körüli gyermek is rengeteg mindenben útmutatásra szorul, értem ezalatt, hogy olyan irányba kell terelgetni az életét, hogy abban majd családi, munkahelyi vonatkozásban is megtalálja a helyét.
Konkrétan pl. gondolok az iskolaválasztásra, a párkapcsolatának és baráti kapcsolatainak bizonyos fokú kontrolljára, de nagyon sok minden van még, amiben egy 18 éves nem kész, nem kialakult.
Szia Tamás!
Nem olyan fekete-fehér az élet, ahogy Ti itt leírjátok. Részben igazad van, hogy néha egy 18 éves is útmutatásra szorul. De a mai világban egyáltalán nem olyan példák vannak, ahol az a gyerek meg is fogadja, el is fogadja ezeket az útmutatásokat. És ez nem szülőfüggö feltétlenül, mert mindenki hallja azokat a példákot, hogy becsületes családból , fantasztikus szülők neveléséből milyen bűnöző lesz a gyerekből, és persze fordítva is igaz, tehát nem lehet általánosítani. De még mindig ugyanaz a kérdésem. Ha a pillanatnyilag nem nevelő szülőnél ugyanolyan feltételek vannak, mindenféle vonatkozásban, mint a pillanatnyilag nevelő szülőnél, a gyerek látja, hogy minden rendezett a környezetben és a szülő körül, és különben is a nem nevelő szülőjével akar élni, mert ott érzi jobban magát, mert ott meghallgatják stb., akkor a gyerek ügyvédi, vagy gyámhatósági segítséggel vagy akárhogyan kérheti- e az elhelyezése megváltoztatását? Ennyire nehezet kérdezek? Én mintha már hallottam volna ilyet, hogy a gyerek adott be keresetet.(nyílván valami segítséggel)
méhecske
Mint említettem, nem vagyok jogász, de had javasoljak Neked egy netes oldalt, én is sokat olvasgatom:
http://www.magyarorszag.hu/…nt/kapcstart
Itt - többek közt - találsz olyan bekezdést is, hogy a "kapcsolattartás módosítása".
Valamint javaslom, hogy olvasd el a kis piros hátterű § jelek mögötti tartalmat is, mert ott van a jogszabályi háttér.
Tisztelt Fórumolvasók!
Pitiáner kérdésem lenne.
Feleségem megkérdezte, hogy kifizetem-e a lakásrezsi felét a múlt hónapra.
Õszinte leszek: Évekre visszamenően csakis én fizettem a lakás és a háztartás, a megélhetés összes költségét, tehát köztük a rezsit is.
Mit tegyek?
A szívem ezt mondaná, hogy most ne fizessem, de az eszem meg olyat súg, hogy a felét mégiscsak kellene., de persze csakis aláírt átvételi papír ellenében.
Mit javasoltok?
Tamás123!
Én visszakérdeznék (kettőt) :
- Amikor évekre visszamenőleg te fizetted „a lakás és a háztartás, a megélhetés összes költségét, tehát köztük a rezsit is”: akkor ezt kényszer hatása alatt cselekedted, tehát úgy, hogy a feleséged pl. pisztolyt tartott a homlokodhoz?
Nem? Na ugye! Az igazából a te döntésed volt. Mert ha a feleséged nem akart beszállni a költségviselésbe: onnantól eldönthetted, hogy ilyen feltételek mellett együtt maradsz-e vele vagy sem. Szerintem senki nem kényszerített. Sem arra, hogy egyedül álld a költségeket, sem arra, hogy együtt maradj a feleségeddel.
- Arról a lakásról van szó, amelyben most (te is) élsz, és amellyel kapcsolatban nyilván rezsiköltségek merülnek fel?
Gondolom, arról. Akkor fizetned kell a felét, nem?
Jól írtad: ez tényleg pitiáner kérdés volt. (Nem akarlak megbántani.) Az ember egyébként fordítva feltételezné: hogy az eszed súgja, hogy ne fizess, míg a szíved - kis képzavarral élve - a füledbe ordítja az igazságot.
Na, mindegy. Ha a nagylábujjad azt mondja, hogy fizess, akkor egy balerina-mozdulattal tartsd közel a füledhez, és hallgass rá! ;)
vzoli
Fizetek, mert az eszemre hallgatok.
Amúgy maximálisan igazad van az 1) alatt írtakkal.
Bíztam, hittem valakiben, ráfáztam. Annak ellenére, hogy a szüleim három éve figyelmeztettek, hogy ne költözzem ide.
Sajnos az ember nem figyel a szülői tanácsra, csak akkor jut eszébe, amikor már kész tények előtt van.
Emberek!
Fontos kérdés lenne, ezért több helyre is beírom.
Férj, feleség vagyunk egy közös gyermekkel.
Beadva egy hónapja a gyermekelhelyezési és a bontóperi kereset a bíróságra.
A feleségem a lakás tulajdonosa, én lakáshasználó vagyok.
Holnap elvinném a gyermeket nagyszülőkhöz.
A feleségem azzal fenyeget, hogy addig beköltözteti ide az új barátját.
Megteheti?
Ha megtörténne, akkor mit tehetek?
Nem az ex-nek kell fizetni, hanem a gáz- és vízműveknek, Elmű, és a Közös költséget, de számlára......... Aztán felmutatod a feleségednek!!!
Köszönöm Zoltán György!
Teljes mértékben igazad van, aztán nincs vita.
