Kérdés Pappától!

Köszönöm, remekül.

pappa

Hogy vagy?

Tamás123, persze te tudod, hogy mit érzel... De valami oka csak van, hogy ennyire össze vagy zavarodva? Az előbb irtad valahol, hogy a pasira féltékeny vagy a gyerek vonatkozásában. Ebből is bátorkodom arra következtetni, hogy a féltékenység az egyik mozgatórugód. A vélt vagy valós sérelmeidet is nagyon sokszor emlegeted és úgy teszel, mintha a te sérelmeid egyben a gyerekéi is lennének, ami nyilvánvaló tévedésed. Amilyen tónusban a gyereked anyjáról irsz, az sem arra utal, hogy a kapcsolatotokat lezártad volna magadban.
Irtad valahol, hogy a feleséged azt mondta, ki fog fizetni. Ki is kell majd fizetnie - vagy neked őt - megegyezés hiányában a biróság döntése szerint. Ez valamiért neked mégsem felel meg. Nem hiszem, hogy én nem lettem volna elég figyelmes...

pappa

Ne haragudj, de már kezdesz kiakasztó lenni ezzel a féltékenység témáddal.
Szerintem a saját szitudból indulsz ki, olvastam egy fórumon.

Én már egy hónap eltelte után sem foglalkozom a csajjal, csakis a gyerkkel közös témákat említem meg, még köszönni sem vagyok hajlandó neki.
Igen, tudom, bunkó vagyok.

Pappa

Légy szíves figyelmesen olvasd el amiket írok, a részemről nem lenne vita a pénzen.

Nézd Tamás123, nem lehetsz befolyással arra, hogy a gyereked kivel találkozik, amikor az anyjával van. Ezt tudomásul kell venned. Még ha arrogáns is a figura - bár te magad is az vagy -, akkor sem. Egyetlen lehetőséged van: tudomásul venni, hogy a pasinak része van-lesz a gyereked életében és a gyerek megismer egy tiédtől eltérő életszemléletet. Ez nem fog kárára válni, több tapasztalata lesz, mire felnő.
Ha fontos,hogy a biróság neked itélje a gyereket, akkor koncentrálj azokra a dolgokra, amik segítségével eléred a célod. Ha nem a gyerek a fontos, hanem a pénzen való vita, a féltékenység, az asszony "megbüntetése", akkor vedd úgy, hogy eleve vesztes vagy - de persze hosszú évekre biztositva van a programod. Egyedül fogsz maradni, a barátaid is kerülni fognak - hosszabb távon nem viselik jól az emberek az ilyesfajta viszálykodást.
Valami alapvető bizonytalanságot érzek a személyiségedben, szerintem erre utal az is, hogy különböző helyekre irsz. Nyiss egy saját topikot, és szedd össze a gondolataidat.

Vzoli

Komolyan nem vagyok már féltékeny a feleségemre, elment a hajó, kész, nem érdekel mit csinál, kivel van.

A gyerekre viszont féltékeny vagyok, na nem az anyjától, hanem a pasijától. Egy rettentő arrogáns pasi, aki teljesen ellentétes életszemléletet képvisel, mint amilyen nevelést kapott a gyermek.

Küldök át Neked valamit a maszek e-mailodra, majd olvasd el. Ez nem minden, csak egy része lesz rövid ismeretségünknek.
Talán megértesz utána.

A feleségem a saját életével azt csinál, amit akar, de a gyermekével már nem.

Tamás123!

Én - lehet, hogy rosszul gondolom, de - egy, a 40-es éveiben járó férfinak tippellek, tekintve a feleségeddel együtt (vagy félig-meddig együtt) eltöltött 20 évet.

Ne haragudj, de szerintem úgy viselkedsz, mint egy féltékeny tizenéves.
Ez nem is baj, mert az érzelmeit senki sem tudja szabályozni. Azzal kapcsolatban viszont - önmaga előtt is - felelősséggel tartozik az ember, hogy ezeket az érzelmeket a külvilágban hogyan éli meg; hogy az milyen módon szerez erről tudomást. Egyszerűen azért, mert az ember társas lény, az ezzel együttjáró - írott és íratlan - együttélési szabályokkal.

De mégcsak nem is ez az igazán lényeges.

A baj az, hogy szerintem ezeket az érzelmeket - a külvilágot tekintve - nemcsak itt a fórumon éled meg helytelenül, hanem odakint a nagyvilágban is. És ebből a feleséged előnyt fog kovácsolni.

Abból, amit a hiteligényléssel kapcsolatos okirattal csinált: feltételezem, hogy van olyan élelmes, hogy az összes, a válási procedúra alatt és azt közvetlenül megelőző, elkövetett hibádat, rossz lépésedet, meggondolatlan kijelentésedet ellened fel fogja használni a bíróságon.

Na, ez az igazán lényeges. Mert ha ez így megy tovább, és nem tudod eldönteni, hogy mi az igazán lényeges neked, mire kell koncentrálnod és hova kell csoportosítanod erőd, energiád és pénzedet: meglásd, - sajnos ezt kell mondanom - el fogod veszíteni a gyereked.

Ha már az egyik fél hadviselő félként viselkedik: onnantól a válás már háború. Az ügyvéd meg alapvetően csak abból tud dolgozni, amit te a magad személyében prezentálsz neki.

A feleséged már felvette a vaskesztyűt, a kezében pallos, a törzsén páncéling, a fején sisak; te meg a madárijesztőket foltozgatod a határban, hátha távoltartják. Aztán csodálkozol majd rajta, ha átgázol rajtad, és elveszi mindened. És akkor majd nemcsak a vagyonodat fogod siratni, mert az a legkevesebb. Ha az emberben van elég akaraterő: akár 60 évesen, nulláról is fel tud állni.

Te viszont most élsz, most harcolsz, ... és felejtsd már el azokat a madárijesztőket! Szorítsd össze a szádat, keress egy jó vasművest, és próbálj olyan lovag módjára viselkedni, akinek a kezében azért ott van a megfelelő fegyver.

A lovagi torna porondján (amit most bíróságnak hívnak) : ezt fogják értékelni. Hogy a szabályokat betartva, de azért odacsapsz, ha kell. A megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő fegyvert választva, a megfelelő erővel. A megfoltozott madárijesztőket ott egyszerűen nem veszik észre.

Szégyelld magad a szavaidért.
Még szerencse, hogy teljesen lényegtelen, mit tartasz a gyereked anyjáról, akit mellesleg te tettél anyává.
Nem hiszem, hogy a beteges indulataidat itt kellene kiélned.

pappa
már megint 2 dologról beszélünk

Nem hülyültem, egyszer tényleg lekurváztam a feleségemet, aztán utána helyesbítettem, hogy ne haragudjon, nem kurva, hanem rosszabb annál, nem anya.

Lehet, hogy én maradi felfogású vagyok, de nem tartom anyának, aki elmegy a gyermeke mellől. (hacsak nincs elüldözve)

Tamás123, légy szives, viselkedj épeszűen,jó? Valami perverz élvezetet okoz neked talán, hogy a gyereked anyjáról ilyesmiket irogatsz? Ez még akkor is szégyen rád nézve, ha álnéven teszed, és - remélhetőleg - a gyereked anyja nem olvassa. Fröcsögsz a féltékenységtől.
Undorító.

monalisa1

na figyeld, lehet, hogy vannak olyan pasik, akik elnézik a feleségüknek, hogy kicsit most mást próbálkozzon, de én nem fogom.
Különösképpen nem fogom, hogy a gyermek rovására teszi.
De magyarul mondom: Az ilyen nőt rosszabbnak tartom, mint a kurvát, mivel nem tartom anyának.

Szerintem nem biztos, hogy válni akar a hölgy, hanem tán csak egy kis "mást" most.

Egy 20 éves párkapcsolatot nem lehet egyszerűen lerázni magunkról, ez egy vétkező félben is lelki sebeket okoz.

Szerintem hagyni kell őt most (...), és lehet hogy némi idő múltával szépen visszamegy a családjához.

Aztán majd egyszer - jóval később - a férj átbeszélgetheti a feleséggel a történteket.

Pappa jól írta: az asszony nem a gyereket hagyta el - lehet hogy igazából a férjét se...

Tamás123, ami történt, megtörtént, a feleséged válni akar, mást választott. Nem érdemes sorrendiségen gondolkodni utólag. Nem ezen kellene gondolkodnod és nem a kákán is csomót keresned,mit tett szerinted rosszul a feleséged. Az tényleg fura, hogy előbb a gyerekkel közölte a válási szándékát és nem veled, ám ez azt mutatja, hogy nagyon rossz volt a kapcsolatotok, régen nem beszéltetek egymással normálisan. De ettől ő még nagyon jó anya, nem kell benne mindenáron hibát keresni. Nem hiszem,hogy ez az egész előzmény nélküli dolog, derült égből villámcsapás. A gyerek egyébként sokkal hamarabb alkalmazkodik az új helyzethez,mint ahogy az neked sikerülni fog. A feleséged nem a gyereket hagyta el, még akkor sem, ha 2 vagy 3 napra elment otthonról, hanem csak téged. Véletlenül se próbálj a gyerekben olyan érzést kelteni, hogy az anyja elhagyta volna, erre nagyon vigyázz.

Kovács_Béla_Sándor: Tamás mindezt tudja:"Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni."

Rossz a kérdés. Ha a szülők válnak, ezt nyilván nem árt közölni a gyermekkel. Ha a szülőknek uj partnerük lesz, és ez várhatóan tartós kapcsolat, nem árt bemutatni a gyereknek az élettársjelöltet, mielőtt az odaköltözik.

Azt, hogy ez az élettárs jelölt és a gyermek hogyan jön ki egymással, egyetlen módon lehet megtudni, ugy, hogy közös programokat szerveznek.

Azt pedig, hogy ez az uj pasi élettárs jelölt lehet-e egyáltalán, csak ugy lehet megtudni, ha pár napot, hetet, együtt töltünk vele.

Tehát visszakérdeznék: Ha anyuka megismerkedik egy pasival, akkor előbb mutassa be a gyereknek, aztán költözzön össze vele ugy, hogy még azt sem tudja, hogy neki megfelel-e? Ha nem csinálnak közös programokat a pasival, akkor honnan fogja tudni az anya, hogy a gyermeke kijön-e egyáltalán a pasival?

Az már más kérdés, hogy a gyermeknek nem tesz jót, ha mondjuk az élettárs jelöltek egymásnak adják a kilincset, de itt szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy féltékeny vagy.

Tudomásul kell venni, hogy az anya nélküled uj életet kezdett. Ettől még lehetsz tökéletesen jó apa. Ahogyan neked is vannak barátaid, barátnőid, és valószinüleg neked is lesz élettársad, feleséged, ugy neki is lehet.

Nehéz megmondani előre, hogy mi a jó módszer, mert ezt mindig az adott helyzet dönti el. De azt hiszem anyuka jelen esetben helyesen járt el, még akkor is, ha önmagában az a tény, hogy "napokra kimaradt" a gyermek szempontjából hátrányosan itélendő meg a közfelfogás szerint. Azonban én helyesnek tartom abból a szempontból, hogy a kisebbik rossz, hiszen még mindig jobb, hogy ő napokra összeköltözik a pasival, hogy megtudja, tudnak-e együtt élni, mint összeköltözni vele, és majd fél év mulva derül ki, hogy mégsem alkalmas erre, és keresni egy másikat, egy harmadikat, egy negyediket....

Az tényleg nem lett volna helyes, ha téged is elvisz pecázni, hiszen nyilvánvalóan ez a program nem arról szólt volna, hogy téged beintegráljanak az uj családba, hanem arról, hogy a gyerek és az uj pasi hogyan jönnek ki egymással.

Baj, ha 20 év után ez számodra igy derült ki, mert ez azt is jelenti, hogy nem figyeltél a feleségedre. Mindenkinél - főleg egy nőnél - vannak jelei annak, ha elégedetlen a házasságában. Te ezt nem vetted észre, nem tettél semmit ellene. Neki valamiért ez a házasság nem volt kielégitó, ezért kilépett belőle. Tudomásul kell venned.

A gyerekednek meg az a legjobb, ha természetesnek fogadod el, hogy a feleséged mással fog ezentul élni, és ezt elmagyarázod a gyereknek. Ettől az a pasi nem lesz az apja, de jelentős befolyást fog gyakorolni a gyereked életére, hiszen nevelőapa lesz, akinek szintén szót kell fogadni. Lehetnek barátok, de lehetnek ellenségek is. A fiadnak az a jobb, ha barátok lesznek, hiszen az a jó neki, ha minél többen szeretik és foglalkoznak vele.
_________________
ügyvéd

Szia Tamás123, igen, mindenképpen úgy lenne helyes, hogy előbb ti, a felnőttek beszéljetek egymással és aztán közöljétek a döntéseteket, megegyezéseteket a gyerekkel, természetesen figyelembe véve az ő kívánságait.

Még annyit hozzátennék, hogy szerintem a válási szándékot a feleségem és én, ketten közöljük a gyerekkel és biztos támpontokat mondjunk benne a jövőjét illetően.

Viszont én csak azután tudtam meg a feleségem válási szándékát, miután meg mertem tőle kérdezni, hogy hol és kivel volt két napig és főleg, miért nem szólt előre a gyermeknek és nekem. 20 év után így tudtam meg, hogy válik.
A fiamat és engem is derült égből villámcsapásként ért.

Szia Pappa!

Lehet, hogy nem tartod jónak a kérdésemet, de én úgy érzem, hogy az 1-2-3-4 lépéseket nem szabadott volna mindössze három hét alatt véghezvinni a gyerekkel.

Megjegyzem az 1-2-3-4 lépéseket egy hét alatt akarta a feleségem, az első hétvégén vinni akarta a gyereket három napra pecázni az új barátjával hármasban, de a gyerek azt szerette volna, ha én is vele leszek, amihez a feleségem nem járult hozzá, a gyereknek már nem volt kedve nélkülem menni. A felseégem egyedül ment el 3 napra "pecázni" vagyis a pasijával kettesben.

Szia Tamás123, szerintem nem jó a kérdésed. A gyerekekkel minden életkorban őszintén kell beszélni, ez a lényeg. Fontosnak tartom azt is, hogy a feleséged és te lehetőleg értsetek egyet a gyereket érintő dolgokban.

Szia Pappa!

Hozzád irányítottak egy másik fórumról, hogy Tőled kérjek tanácsot.

Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni.

A kérdésem a következő lenne: Egy 10 éves gyermek számára mely időközöket kellene, illene betartania egy válási szándékú anyának, az alábbi események közt?

Kérem javítsád ki a sorszámok sorrendjét, ha más a normális, én úgy írtam, ahogyan a feleségem csinálta. (megjegyzem, szerintem a 2-3 at normál esetben felcseréli az ember)

1.) A válási szándék közlése a gyermekkel
2.) A feleség napokra való kimaradása az új pasival
3.) A gyermek bemutatása az új pasinak
4.) Többnapos programok közösen, a feleség, a gyermek és az új pasi

Tehát a 10 éves gyermek számára elfogadható esemény-sorrendre és azok közti megfelelő időtartamra lennék kíváncsi, úgy, hogy a gyermek valamilyen szinten fel tudja dolgozni az őt ért hatásokat, változásokat.

Előre is köszönöm a segítséget, véleményt.

ha ez nem megy,jöhet a per,a pszichológus véleménye,és tanuk,tanuk,-én így "szereztem"meg egy barátomnak a kisfiát,az anyuka teljességgel alkalmatlan volt,a gyerek neki csak azért kellett,mert megszólták volna a munkahelyén,ha kiderül,hogy apuka neveli a gyereket,végül a gyerek az apához került,anyuka pedig "ráfogta"a bíróságra,és járta tovább a diszkókat éjszakánként....azért EZ is kellett hozzá:nagyfokú -tökéletes-alkalmatlanság

Elnézést a késedelemért, rég néztem a fórumot. Megegyezéssel értem el és a bíróság rábólintott.

Tisztelt Pappa!
Több alkalommal olvastam a hozzászólásaidat a fórumon, melyből kitűnik, hogy a válást követően te neveled a gyereket.
Szeretném megtudni, hogyan sikerült elérned, hogy te neveld a gyereket?
Ugyanis, mi is ezt szeretnénk elérni.

Segítségedet előre is köszönöm!