Köteles - e a családtag segítséget hívni a beteghez

Csak annyit még, hogy az eljárás és a bírósági szakasz jogerősen le van zárva, tehát tenni nem lehet mit.

Az esetleges perújítás?
Csak tessék ha van sok pénz ügyvédre...

A boncolást végző orvos nem talált "életellenes" nyomra utaló jelet, így a hatóság nagy általánosságabn nem töri magát bármiféle mélyreható kutakodással.

Legfeljebb a hozzátartozók kérhettek volna egy pótlólagos boncolást, melyet már igazságügyi orvosszakértő végez el.

Ha tudtak volna erről a lehetőségről...

Az hogy a lakásban semmi sem utalt a karácsonyi készülődésre, nos ennek több oka is lehet - és nekem hadd ne kelljen találgatnom.

Amúgy ma már egy kisiskolásnak is van mobiltelefonja, hát még akinek kétszer is van pénze egy évben külföldre menni...
Ez sem az én megválaszolni valóm.

Lehet hogy voltak hiányosságok a haláleset kivizsgálásakor, tetszik tudni annak konkrét előírásait én nem tudom - de az ügyészség nyomozatilag minden rendben talált...

Ami az esetleges perújítás dolgát illeti, egyrészt záros határidőn belül lehet csak - tehát tessék vele sietni -, másrészt ügyvéd kötelező, és ez is nem kevés pénzbe kerül, tehát akár megfontolandó...

Nagyon kell tudni olyan okot találni az új perhez az iratokban amit a felsőbb bíróság aztán el is fogad.

Anyukának van még másik három gyermeke, a továbbiakban ővelük kellene INKÁBB foglalkozni: némi gyógyír a tragédiában.

Kedves Monalisa! éppen most fejeztem be abeszámolóm, ategnapi meg befejezetlen maradt mert elszállt és én nem értek hozzá. A fiuk meg nem volta közelbene elnézést kére és a helytelen irásért is. A lányomnak nem volt mobilja, csak a férjének. Nekem is ez a problémám, hogy mi lehetett vele lehet, hogy nem is volt a tudatánál millió probléma lehetett ezért kellett volna kivizsgálni. Amit én régóta szajkózok, csak mondom a magamét mint szegény nyugodjon KOmlós János.
Ugytudom anyomozó szerveknek mindent meg kell tenni, hogy kideritsék az igazságot. Miért nem tették ha szemtől szemben kérdezhettem volna a férjet, és nem tudom mondtam -e már nagyon sokszor nem mondott igazatPl. azt mondta nem volt katona a Lányom foglalkozása, szerinte nyugdijas azt , hogy az ezsméletlen lányom még 5-6 lépést tett és az ajtóhoz ültetve még támaszkodni is tudott. Ugye ez fizikai lehetetlenség?
Azontul hogy miért nem nyomoztak még azt nem értem miért nem a sértettet pártolják , miért azt aki mégiscsak hibázott ha nem is bünt követettel de egy kis ejnye-bejnye csak jogos lenne?
Köszönöm, hogy válaszolt és már az avita is ugy látszik perujitást mégis csak kérhetek, hiszen itt semmit sem vizsgálta van tehát bőven amit még lehet vizsgálni, minden lehetőséget szertnék kihasználni, mert legalább az nem bánt, hogy nem tettem meg mindent, és bátran állhatok majd a másvilágo a lányom elé.

Tistelt Hozzászólók!
Mindenkinek köszönöm a hozzászólását, de én nem értem egyes hozzászólók miért gondolják, hogy én nem értem. Többször elmondtam nem volt nyomozás, csakis a szakértőre hívatkozás, mert ezzel lehetett elkerülni a vádemelést itt senki nem bízonyított semmit nem volt temérdek irat.
A szakértő az előzményt nem vizsgálta, csak a halál közvetlen okaként megjelölt szívelégtelenséget, ami azt jelenti mint a kis Rebekánál akinek mája volt beteg, végül a tüdeje vitte el. De ha azt mondja nem bízonyítható, hogy korábbi orvosi ellátás esetén élete megmenthető lett volna, akor ez azt is jelentheti akár jobban is lehetet volna ezt csak akkor tudnánk, ha orvosi segítséget kapott volna akkor viszont most ezt nem tenném fel. Akkor azt kérdezem és ha kap segítséget akkor akkor bíztos, hogy meghalt volna? Valószinű ezt sem bízonyitaná senki és a válasz erre is az, hogy nem bízonyítható.
A történethez a Zoli áll a legközelebb, mert enélkül is fenn áll a segítségnyujtás elmulasztása, legfeljebb nem haláltokozó.
A Zoli felvetésére a rokonokkal kapcsolatban szeretnék válaszolni:
A helyzet dec 19. péntek ekkor még dolgozott a lányom, vasárnap az idősebb fiam ment hozzájuk, de sem a mobil sem avonalas telefont nem vették fel a kapucsengőre sem nyítottak ajtót, gondolta nincsennek otthol később még próbálkoztunk ithonnról ,mert a karácsonyi beiglit küldtem, de akkor sem jelenkeztek,
ez jó késő délutan volt. Gondoltam hétfőn kedden dolgoznak szerdán meg ugyis jönnek majd megkapják. Szerdán Karácsony este volt minden Szentestét nélunk töltöttek, hisz az édesapjának a születésnapja van. És ekkor telefonál a vejem hogy menjük mert alányom összeeset és egyedül nem tudja feltenni az ágyra a kisebb fiammal azzonal mentünk, de ekkor már nem élt, a mentők még jó soká érkeztek meg.
A mentők esetlapja szerint a hívás 16.óra 19 perckor érkezett a halál időpontja 16 óra körül tehető.
Ezt az esetlapot soha senki elő nem vette, csak amikor másolatokért mentem abíróságra megtaláltam a dossziéban. (de ez nem volt vastag könyü volt átrágni annak a sok ügyésznek aki foglalkozott vele)
Nem találtam viszont a helyszini jegyzőkönyvet. Karácsony este van de a lakásba erre semmi nem utal, semmi nem volt előkészitve, pedig ők már napokkal előtte fel szokták disziteni a fenyőt a lakásban csak angy rendetlenség ruhák szanaszét, ezért lettem volna kíváncsi mi volt a jegyzőkönyvben. Ami még fontos a fiam a sötétben ült aszobába és hallotta amikor a helyszínre érkező ur azt mondta X.Y. azért nem jöhetett mert más elfoglaltsága volt. Erre mit lehet mondani?
Az öt nap alatt alakásban senki nem járt, a szomszéd is kereste,hogya csengő felszerelését aláirja, de őtsem engedte be majd amikor a 10 éves kislány ment azt beengedte, mert az nem kérdezett.
Hogy miértnem hívott orvost azt mondta nekünk mert a lányom megtíltotta, (Õ márnem tudja cáfolni azért hoztam fel a csónakost, hogy aki megfuladt már az sem tudja bízonyítani) nkünk azt mondta mit akarunk mi "jobb lett volna tolókocsiba tologatni, és egyébként is ő örököl és ő kapja utána a nyugdijat" Már másnap a ruháit osztogatta a nővérének (amig én egy darabot sem kaptam emlékbe) és azt latolgatta mit csináltasson az ékszereiből. Ez karácsony napján volt a kijelentésekor pedig itt volt az egész rokonság.
Az elsőfoku Bíróság bízonyiték híányába mentette fel (gondolom itt a szakértőre gondoltak) Mert az hogy nem hívott segítséget nem tagadta az meg hogy nem hívott segítséget, a szakértő szerint felesleges, ha ugyis meghalt volna. Akkor mit kell bízonyitani és kinek?
Azt, hogy az ügyvédekkel hogy jártam leirtam Monalisának A másodfokra kirendelt ügyvédet kértem, ugy értesültem ugysem változtatják meg az elsőfoku itéletet mert ez a gyakorlat (ezt egy pesti ügyvéd mondta akit fel akartam kérni a képviseletre ami nekem durván 150.000Ft. került volna, azért hogy meg sem szólalhat de kötelező)
Ugy is volt ahogy mondta helybe3n hagyták az elsőfoku itéletet azzal, hogy nem halált okozó, csak a segítségnyujtásra egyébként is kötelezett mulasztása.
A lányom egyébként nem volt beteges nem az a tipus volt aki be telefonálgat, hogy fáj a feje nem megy dolgozni. Azonkívül, hogy 2001 februárban egy ki nem feküdt infulenza után kapott egy virusos ideggyuladást ami részleges végtagbénulással járt, de a férje akkor sem hívott orvost napokig végül is amikor oda mentem akkor . Először injekcióval próbálkoztak, de csak a kórházi kezelés használt. Valószínü most is ez volt mert előtte meg volt fázva de munkája miatt nem akart orvoshoz menni, hogy elkészüljön időbe.
Igaza van a Zolinak nem volt gyerekük ugyanis a férj nem volt hajlandó magát alávetni a kezelésnek, azt mondta ahol nem lessz gyerek ott csak az aszony lehet a hibás. Az utőbbi időkben nem volt közöttük felhőtlen a viszony, de ezt hosszú lenne elmondani. A végrendeletről annyit nem vagyok bíztos, hogy nem volt ha nem végrendeletnek hívják is de előtte volt róla szó mert abban az évben másodszo mentek el Jordániába a lányom beszélt is erről és dec. 5-é nekünk sok mindent elmondott amit addig nem tett.
Mi pedig velük egy család voltun csak nem egy háztartásba. Mi sok családi értéket a lányunk megőrzésére bíztunk amit nem tudtunk lerendezni A vejün k temetés után nem állt velünk szóba a sír befejezéséről sem gondoskodott amit Õ készitetett kettejük számára. Több mint két és fél évevolt fóliával letakarva, ami már beázott. A temetésünkre félretett pénzből csináltattuk meg. Még sokat tudnék mondani, de ezek után is ugy látják, nem bünös az ha nem hívunk segítséget az az Önök véleménye., kinek mennyit ér az élet. A bíróság meg ugy dönt azt vesz figyelembe amit jónak lát nem az ő problémája.Én nem apénztárcámat vesztettem el hanem a gyermekemet akit nagyon keservesen neveltem és Õbenne láttam a nyugodt boldog öregséget, az Õ halálával ennek vége nekünk nagyon szomoru a naplemente.
Köszönöm.

Kedves anyuka!
Épp a napokban volt interjú az egyik országos napilapban az egyik "fő" büntetőperes bírónővel, akitől megkérdezték: esetenként azt a több tízezer oldalnyi peranyagot mind elolvassa?? A válasz azt volt hogy IGEN, mert nem egy esetben a LÉNYEG talán éppen egy cetlin található...

Ezért laikusként én azt vélelmezem, hogy az önök esetében is a hatóságok MINDENT elolvastak a teljes anyagból - egyedül az Ön édesanyai érthető nagy szívfájdalmát nem találták az akták közt. Mert az alapvetően lelki és nem jogi megitélésű.

Amikor pedig azt teszik boncolgatni, hogy a vadászaton - és bármely más hasonló összejövetelen - "előre" letárgyalnak egy ügyet, nos akár ez is lehetséges, hiszen javarászt azonos szakmai körű emberek vannak akkor együtt - és óhatatlan hogy elő ne jöjjön egy-egy aktuális témakör. (Tehát úgymond "dolgoznak" ők a bíróság épületén kívül is, szabadidejükben.)

Ami a kedves lánya sajnálatos virusos ideggyulladás-betegségét illeti, nos az egy csúnya- alattomos betegség, mert utóbb bármikor előjöhet. Akár éppen karácsonykor teszi a beteget mozgásképtelenné.

Persze azt én sem értem, hogy miért nem szólt át a lányuk hogy nem fognak tudni átmenni önökhöz, vagyis hol volt a mobilja az ágya mellől?!

Ez is egy a már SOHA megválaszolásra nem kerülő kérdések közül.

Én tudok olyan édesanyáról aki a vétlen balesetbe súlyosan megrokkant gyermekét bár szépen gondozta hosszú éveken át, de ő maga proszttraumatikusan idegileg belerokkant a történtekbe - és soha nem is jött rendbe már.

A "miértekre" a megfelelő választ az ember nem mindig kapja meg az életben.

Kedves Monalisa
Sajnálom ha kilép a válaszadásból kérem ne tegye. Szükségem van a véleményére. szeretném ha nagyon sokan hozzászólnának, legalább "annyian mint a megszerzés megtartás" topichoz.
Köszönöm az elismerő szavakat.Elnézést ha nagyon értelmetlenül fogalmaztam, de mindent szerettem volna elmondani és a másik végletben estem, bizonyára azért mert soha nem volt kenyerem az írás főleg nem a fogalmazás.
Szeretném mégegyszer elmondani amit a Büntető jogban elkezdtem, hogy több topicot elolvastam, sőt hozzá is szóltam, hasonló az ember elvesztésével járó problémák nem igen szerepelnek, valószinü azért mert ritkán fordulnak elő, de azért ezekre még oda kellene figyelni, mert ítt sokkal többet lehet veszíteni mint az anyagiakon, mivelez semmivel nem pótolható, és bizony sokan nagyon könnyedén veszik. Kedves Monalisa nem jöhettem elő a problémámmal már hónapo óta, mert csak jul.19-étől van internethozzáférésünk. És igaz az a közmondás,"akinek a foga fáj tartsa nyelvét rajta" hát nekem fáj.
Az egyik hozzászólásában elmondja, hogy az összes jogász ügyvéd és a hatóság sem tudott felhozni a vejem bünösségére. Az első ügyvédem a tárgyalás napján lemondta a képviseletet, a bírónak nem nekem pedig én fízettem ez benne van a leirásomba, másik topicban már benne volt, de ha ugy látta, hogy nem tud eredményt elérni volt rá 6 egész hónapja. A másik egy szót sem, szólt csak annyít nincs mondanivalója. A pénzt azt elvette, tehát amit az egyik hozzászóló mond, hogy egy jó helyi ügyvéd kellene. Helyi az semmiképen. Még a kezdet kezdetén megkérdeztem az egyik jó ismerősünket mit tegyek? A válasz ha jót akarok magamnak semmit, mert az ügyvédeket nem tudom kielégíteni, és itt is mint a futbalnál a bunda megy ma nekem holnap neked. EZ az ember nagyon járatos a jogban és főleg VADÁSZIK a jogászokkal..és yadászaton és más közös összejöveteleken sok minden eldől. " Egyik kutya nem eszi meg a másikat" Elnézést de ezt tapastalom.eranyag az nagyon kevés volt és szerintem el sem olvasták. ez aper eldőlt már akkor amikor még el sem kezdték. Nem akart itt senki mást mint a vádlottat védeni, mint ahogy Ön mondja az élővel kell foglalkozni. Az hogy meghalt egy ember, hát Istenem egíszer mindenki meghal előbb vagy utóbb. Drága Monalisa Ön jobban tudja mit kell tenni, A vizsgálatok hogy követik egymást én nem tudom de úgy gondolom, előbb vízsgálni kell csak aztán szakértőt kérni. Képzelje el karácsony este van és a lakásban erre semmi nem utal, pedig a lányom .Előzőekben napokkal előtte feldíszítette a fenyőfát, ehez most is megvolt minden kellék csak nem volt előkészitve. Õk minden karácsony estét nálunk töltöttek hisz az édesapjának a születésnapja van, tehát a lányom olyan állapotban van ő bíztosan szól, hogy nem tudnak jönni, de a férjének mindenképpen szólni kellett volna. Valami oka volt amiért nem tette meg. A helyszini jegyzőkönyvet nem sikerült megszereznem, pedig kíváncsi lennék mit rögzitettek, mint mondtam ott a karácsony estére semmi nem utalt csak a nagy felfordulás volt. Mégegyszer mondom a lányom nem volt beteges Főleg nem szívbeteg, a 2001-ben történt virusos ideggyuladásán kívül ( amivel majdne3m kilenc hónapig volt táppénzen azért mert akkor sem hívta kellő időben az orvost, amikor már kezelést kapot pár hét mulva tudott járni) tehát ezenkivül talán egyszer volt táppénzen, és nem volt olyan, hogy Õ betelefonál a munkahelyére, hogy beteg, csak akkor. Most is ilye4n ideggyuladása lehetet abból itélve, hogy nem tudott járni, és akezelés híánya következménye lehetet a szívelégtelenség, ugyanugy mint akis Rebekánál akinek májátültetésre volt szüksége és végül a tüdeje vitte el, de már ezt is elmongtam.

Zoli! Az utolsó bekezedéseddel részemről is egyetérleg.

Azonban ami a néni panaszát illeti, ez a téma már napok/hetek/hónapok óta itt van a fórumon - időnként előjön vele az anyunak...

JOGÁSZOK megválaszolták már itt neki, hogy emberileg bármennyire is megértő a BETEG gyermeke halála miatti nagy lelki fájdalma, de mível az esetet a rendőrség-, az ügyészség- és nem utolsó sorban az összes létező bírósági fokozat mind végígvitte - és büntetőjogilag okot nem találtak a vejével kapcsolatban -, a néninek már be kellene végre látnia, hogy jogilag már nincs hova tovább...

Így - a személyes véleményem szerint - a folytatólagos panasza nem ezen jogi fórumba való - lelkizni a net-en lehet sok más fórumon is...

És még az, hogy - és ez úgyszíntén magánvéleményem - inkább NE éljen valaki, mintsem az esetleges öntudatlanság, a magatehetetlen teljes kiszolgáltatottság., remélem a Sors nekem nem szán hosszas vegetálást majd...

Amúgy érdekes, hogy a néni napok/hetek/hónapok óta csak most jött elő előszőr valamiféle milliókkal kapcsolatban, eddig ez a "lemezére" még nem került fel...

Vélem a dolognak ezt az oldalát is megvizsgálta az összes létező hatóság, és jogilag úgyszintén semmi elmarasztalót nem találtak a férjjel kapcsolatban.

Abban igazságod van, hogy vannak szellemileg topp idős emberek is, de mível a születés pillanatában még meglévő sok milliárdnyi agysejt mindannyiunknál az évek/évtizede előhaladtával sajnálatosan egyre csak elhal, így az idős emberek TÖBBSÉGE van hogy egyszerű dolgokat se ért már meg...

És még annyít: lehet hogy valaki csak egy bizonyos topikra válaszol - szól hozzá -, de azért szokás (...) legalább beleolvasni az éppen futó többi diskurzusba is, mert nem egy esetben párhuzamosan fut egy-egy téma másik itteni topicban is.

És akkor az ember igyekszik összecsípegeti- kihámozni a lényeget...

Végezetül: nekem veled SEMMI problémám, általánosan jól és JÓT írsz, igaz, magánvéleményem szerint néha túl nagy lére engeded a gondolataidat...

Az anyukáék családi tragédiája sajnálatos, de a történteket tovább boncolgatni nincs mit - jogilag nincs hóvá.

Monalisa1!

Ad1) Én az előzményekről nagyjából annyit tudok, mint amit e topikban találtam, plusz amit töredékinformációkból magamban és magamnak megpróbáltam kiegészíteni. Pl. hogy meghalt feleségről, őt túlélő - gondozási-segítségnyújtási kötelezettségét teljesítő avagy éppen nem teljesítő - férjről van szó nagy valószínűséggel. És egy édesanyáról, aki a felfoghatatlanra vonatkozó miértekre keresi a választ.

Ad2) Nem tudtam, hogy egy 70 éves néniről van szó. De nem tudom, hogy pusztán az életkor milyen összefüggésben van a felfogóképességgel. Én magam pl. - szerény véleményem szerint - tudok fogalmazni és értelmezni, de ismerek pl. egy 87 éves kedves bácsikát, aki mellett én fogalmazni és értelmezni tudás tekintetében legfeljebb csak kisinas lehetek.

Ad3) Nem értem, hogy miért probléma számodra az, hogy egy - az adott üggyel összefüggő - kérdésre keresem a választ; ami - megítélésem szerint - esetleg joggal érdekelheti a topiknyitót is. Lehet, hogy nincs öröklési relevanciája az ügynek, de hátha.

Ad4) Azt sem tudtam, hogy a "létező összes jogi eljáráson keresztülment a panasz". Véleményem szerint viszont ha ennek a topiknak csak annyi haszna van, hogy egy sorstragédiát megért édesanya számára a benne - jogosan felmerülő - ezernyi miért közül csak egyre megadja a választ: már megérte.

Ad5) Egy internetes jogi fórumon szinte mindig elvi alapon folyik a vita akkor, amikor egy-egy adott élethelyzetben alkalmazandó-alkalmazható-alkalmazott jogi szabályozásról, a jog mezején végzett célszerű lépésekről folyik a vita. Vagyis szinte mindig. Akkor is, ha kizárólag jogászok szólnak hozzá. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert ezernyi visszacsatolás és plusz információ hiányzik ahhoz képest, mint amikor az ember fia adakint az életben elvállal egy ügyet. A személyes kontaktus hiányától az ingyenes tanácsadás felelőtlenségéből fakadó kényelmességig sok minden belejátszik.

Szerintem egy-egy topik mindig addig fut, amíg valaki nem talál benne valami érdekességet. Vagy az, aki kívülállóként hozzászól, vagy az, aki topiknyitóként további kérdéseket tesz fel. Aztán ha ez a fórumozókat nem érdekli: úgyis magától "lelappad" az egész. Nem kell lezárni, mint a TUTO-lakatot, vagy lelőni, mint a fácánkakast.

Egy 70 éves néninek kezdtél válaszolni, aztán a hozzászólásod végén már jogászoktól kéred rá a választ...

Mit gondolsz: egy idős ember fogja is érteni amít írsz?

Zoli! Amit az erkölcsi kötelezettségről ill. a minimális segytségnyújtási elvárhatóságról írtál az mind rendben is van.

DE A LÉTEZÕ ÖSSZES JOGI eljáráson keresztülment a panasz, tehát nem kevés jogász rágta át magát x számú oldalnyi peranyagon - és szabadon távozhatott az ex vő!...

Szerintem le kellene zárni már a témát (...) nem pedig joggal meg nem fogható elvi alapon folytatni a vitát.

Na, én is csak mint egy laikus hozzászóló.

Kedves anyuka!

A nyitóhozzászólásban megszólított laikusok egyikeként szeretnék hozzászólni a témához.

Úgy gondolom, hogy a kérdés elsősorban a jogra, illetve a lehetséges jogi következményekre irányul. Ami egy laikusra tartozik ebből, az legfeljebb csak annyi, hogy a maga laikus észjárásával a saját maga által megélt és vallott erkölcsi kategóriarendszerből próbál következtetni magára a jogra, és a jogi szabályozásra. Egy helyes jogi szabályozás nem áll túl messze az élettől.

Én ezzel a laikus észjárással úgy gondolom, hogy KBS által Btk.-szakaszszámmal is megjelölt segítségnyújtás elmulasztása egyfajta erkölcsi minimumot állít fel: van egy tevési kötelezettség, amit egy bajbajutott részére azért köteles teljesíteni az ember, mert egy embertársáról van szó. Ha ezt elmulasztja az illető: akkor felel a bíróság előtt.

A "bajnak" el kell érnie egy bizonyos mértéket a baj súlyosságát tekintve: erre utalhat a törvényben a "sérült vagy olyan személy, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van"-rész. A segítségnyújtási minimumot a "tőle elvárható" kifejezés, tehát az elvárhatóság határolja be. Pl. ha valaki tud úszni, ez még önmagában nem jelenti azt, hogy fuldokló mentésére köteles. De ha pl. már részt vett vízimentő-tanfolyamon: akkor már esetleg nagyobb eséllyel állapítható meg, hogy a vízből mentés nála elvárható mértékű segítségnyújtás. De ekkor sem feltétlenül: pl. tételezzük fel, hogy tél van, a vízben jégtáblák, az illető több mint 100 m-re a folyó közepén fuldoklik, és aki menteni készül: azt kockáztatja, hogy a vízbeugrás után 20 m-en belül szívgörcsöt kap a hideg víztől. De ez a személy is köteles a lehető legrövidebb időn belül értesíteni azon személy(eke)t, akik az adott helyzetben a mentésre képesek. Illetve akiknek maguknak is értesítési kötelezettségük van. (Pl. 102-es általános segélyhívószám.)

De ez csak egy okoskodás volt a részemről, hogy hogyan képzelem a segítségnyújtás elmulasztását, illetve én magam hol és kinél állapítanám meg a felelősséget.

A 2006.08.19. 16:30:49-es hsz.-ban említett "két ember ül a csónakban"-példát azért nem érzem relevánsnak a nyitóhozzászólásban vázoltak tekintetében, mert a példánál magát a veszélyhelyzetet is az elkövető idézte elő. Ugyan ez is minősített eset a Btk.-ban, ugyanúgy mint a halálos eredménnyel járó segítségnyújtás elmulasztása; de ez a kapcsolati fok nekem pl. még kevés ahhoz, hogy a csónakos példát annyira idevágónak érezzem, hogy ennek boncolgatásába, vagy összehasonlítgatásokba kezdjek.

Ha jól értettem, akkor a nyitóhozzászólásban említetteknél egy viszonylag gyors lefolyású, sajnálatos módon halállal végződő betegségről van szó, a férjjel szemben pedig az a - szerintem is jogos - kifogás merülhet fel, hogy miért nem hívott orvost.

Azért gondolom, hogy viszonylag gyors lefolyású lehetett a betegség, mert csak a férjen van számonkérve az, hogy az orvos kihívásának mellőzésével megvalósította a segítségnyújtás elmulasztását. (Mert ellenkező esetben (egy hosszabb haldoklás esetén, ami pl. ráknál lehet akár több év is) nyilván felmerül az emberben, hogy mi van a többi rokonnal, hozzátartozóval, akik nyilvánvalóan szintén látták a beteget, vagy legalábbis értesülhettek az állapotáról. Persze, utóbbi esetben is előfordulhat, hogy a férj elzárja a feleségét a rokonok-ismerősök elől.

Ami az adott esetet illeti:

Induljunk ki ebből: "megállapítja a szakértő, nem bizonyítható hogy korábbi orvosi ellátás esetén élete megmenthető lett volna." Szerintem ez arra utal, hogy nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy azonnali orvosi ellátás esetén élete megmenthető lett volna. Ha meg valamire nincs bizonyíték: akkor annak nincs (büntető)jogi relevanciája. Tehát a halálos következmény mint minősített eset biztosan nem róható a segítségnyújtási kötelezettséggel terhelt részére. Ugyanis a törvényben az áll, hogy „a sértett meghal, és az életét a segítségnyújtás megmenthette volna”. Itt nem menthette volna meg. Vagy legalábbis nincs bizonyíték az ellenkezőjére.

De ettől még a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete a kötelezettséggel terhelt fejére róható, ha az összes tényállási elem megvalósult. Ha meg megvalósult: akkor én, amolyan laikus "bíróként" legalábbis az alapesetben meghatározott legsúlyosabb büntetési tétel maximumának közelében kiszabott ítélettel "honorálnám" azt, hogy a segítségnyújási kötelezettséggel terhelt elkövető mulasztásának következményeként halálos eredmény állt elő. Mert ez eredményében a mulasztás súlyosságát tetézi.

Viszont magának az alapesetnek a megállapításához az kell, hogy adott esetben a (tőle) elvárhatóság bizonyítható legyen. Hogy laikusként (hiszen nem orvos) mennyire kell tudnia különbséget tennie pl. egy megfázás, vagy egy akár halálos eredménnyel is járó betegség között. Mert ha valakinek lemetszi a lábát a villamos és ott vérzik az aszfalton: nem kérdéses, hogy orvost kell-e hívni hozzá. Ha viszont valaki mondjuk fejfájással vagy enyhe lázzal ágyba kényszerül egy szimpla nátha tüneteit mutatva: nem biztos, hogy azonnal orvost kell hívni hozzá. Pl. én 7-8 éve nem voltam orvosnál (jogsi-hosszabbítást kivéve), de ezalatt volt kb. 8-10 alkalom, amikor ágyba kényszerültem egy-két napra megfázás miatt.

A kérdés az, hogy az illetőnek az általános elvárhatóságot figyelembevéve fel kellett-e volna ismernie - nem magát a betegséget, hanem azt, - hogy a beteg élete vagy testi épsége már közvetlen veszélybe került, illetve a beteg állapotának romlása olyan fokú, mértékű, sebességű, hogy erre hamarosan sor kerül(ne). Ha erre van bizonyíték, akkor - szerintem - az illető az alapesetért felelősségre vonható. Véleményem szerint egy orvosszakértő rekonstruálni tudja azt, hogy a beteg a halálát megelőző hosszabb-rövidebb időszakban milyen - kívülről látható - tüneteket produkált; amiből egy bíró következtetni tud arra, hogy a bármely embertől elvárható felismerési képesség az adott esetben megállja-e a helyét. Hiszen pl. a segítségnyújtási kötelezettséggel terhelt oldaláról is sok minden befolyásolhatja azt, hogy ő maga milyen szinten volt birtokában a felismerési képességnek. Pl. ő is lehet beteg, vagy gyengénlátó, vagy bármi más.

Egy biztos: én magam úgy érzem, hogy a törvényben szereplő "tőle elvárhatóság" mint követelmény szintje (a "léc") rokonok között azért csak alacsonyabban van, mint mondjuk két vadidegen között. És a rokonokon belül is a közelebbi rokonok körében alacsonyabban, mint mondjuk távolabbi rokonok között.

Aztán van mégvalami, ami - ha jól láttam - idáig nem került említésre: az öröklés. Ha jól értettem: a feleség meghalt, és - ha nincsenek leszármazóik - a férj örökölt utána. Gondolom, végrendelet nincs, kitagadás nincs. Polgári (öröklési) ügyként az öröklésre érdemtelenség kérdése merülhet fel. Számomra fura, hogy a Ptk.-beli öröklésre érdemtelenséghez minimum valakinek az életére kell törni, leszámítva azt az esetet, hogy az illető a végakarat szabad nyilvánítását akadályozza. Mert ez is az érdemtelenség köre. De ha nem is akarja a beteg a végakaratát nyilvánítani (vagy nem is tudja, mert eszméletlen), a férje meg nem tör az életére, csak - orvosi ellátás hiányában hagyja meghalni - akkor a törvényi érdemtelenség - szerintem - nem áll meg. Szerintem akkor sem, ha esetleg a segítségnyújtás elmulasztását megállapítják.

Azt már jogászoktól kérdezem, hogy ilyenkor mi van. Melyik az a szabály, amelyik azt az állapotot orvosolja, amelyet az ember az erkölcsi világrend nagyfokú sérelmeként úgy írhat le, hogy valaki "kötelezettsége teljesítésének elmulasztása miatt, súlyosan kifogásolható magatartása eredményeként előnyökhöz jut" ? Hiszen ez egy olyan helyzet, amikor az erkölcs a joghoz segítségért kiált. Van valamiféle kisegítő általános jogelv, vagy konkrét szabály; vagy az eset beleszorítható az "életére tört" kifejezéssel körülírható szituációba?

Mondtam és írtam az összes fentit laikusként. Nem kell készpénznek venni. Majd a jogászok kijavítanak és bírálnak, ahol kell.

„Amit nem tudunk bízonyítani az nem is bízonyíték. ”

Így van. És bizonyíték nélkül senkit nem lehet elítélni. És ez így van rendjén.

Kedves Monalisa! Köszönöm a választ.Az Ön ismerőse valószinü nem szerette igazán a férjét, mert akkor nem mondana illyet. Az én vejem is azt mondta, hogy mit akarunk mi jobb lett volna tolókocsiba tologatni? Azóta sem áll velünk szóba, pedig közöttünk a 23 év alatt egy rossz szó sem volt. Egyébként az én lányomnak soha nem volt szív problémája ez csak az alapbetegség következménye és ezt jelölték meg a halál közvetlen okaként és a szakértő kimondottan csak ezt vizsgálta mert ezt könnyü elhitetni, hogy nem lehet felismerni. Egy bíztos, hogy segítségre szorult, nemcsak annak kell segíteni akiről meg tudjuk állapítani, hogy halálos ( az igazságügyi szakértő szerint ha nem bízonyítható hogy korábbi orvosi ellátás esetén megmenthető lett volna akkor nem egyértelmü a segitségnyujtás elmulasztása.)
Kedves Monalisa én meg ismerek olyan feleséget aki talán már tiz éve is van, hogy ápolja a férjét pedig több éve öntudatlan állapotba van hazavitte a kórházból csontsoványan és a testén tele felfekvéssel. Azóta felhízott a sebei begyógyultak és néha még hálásan rá mosolyog. Hát ilyen is van. Én mindenesetre mindenem feláldoznám ha még egyszer magamhoz ölelhetném.
Köszönöm a hozzászólást.

Én kiszálltam...

Kedves Kovács Béla Sándor!
Köszönöm a hozzászólást? olvastam a 172& 1. 2. bekezdését is, de olvastam azt is, hogy a segítségnyujtás elmulasztása ugynevezett tiszta mulasztásos büncselekmény, amelyet csak szándékosan lehet elkövetni. Nem olvastam viszont, hogy nem is kötelező felismerni a betegséget. De ha igy van hát igy van. de itt nem volt arról szó a vádlott ezt nem is állitotta, hisz ő maga küldte, hogy menjen orvoshoz, csak azt már senki nem vette fígyelembe, hogy nem tudott menni. Végülis ha ő azt is mondja hogy nem ismerte fel azt mindenki mondhatja ha nem vizsgálják meg, hogy igazat mond- e. De miért kellene neki felismerni az az orvos dolga. Amit nem tudunk bízonyítani az nem is bízonyíték. Példának a következőt hoznám fel: Kétember ül a csónakban az egyik bedobja a másikat a mély vizbe
és megfullad. Elfogadják azt, hogy ö nem tudta, hogy nem tud uszni; vagy azt mondta az illető, hogy tud uszni. ez utóbbit mivel bízonyitja? Miért fogadják el az egyik ember állítását bízonyiték nélkül mig a másikét nem. Változatlan azt szeretném tudni miért nem nyomozott a rendőrség? Miért nincs jogom a tisztességes eljáráshoz, és ezt nem öntől kérdezném.

Apropó: Mi a tisztességes eljárás? és ezt azok nevében is kérdezném akik hasonló tragédiát kénytelenek megélni.
Köszönöm.

Ismertem egy férfit, 42 éves korában hátsófali súlyos szívrohamot kapott - a családtagok által riasztott mentősök a klinikai halálból rángatták vissza. Aztán majd' három évig "élőhalott" volt szegény a 60%-ban elhalt beteg szívével. És egy újabb szívroham sajnos már el is vitte.

A felesége ma már azt mondja: inkább hagyták volna akkor meghalni!...

Tehát azzal hogy segítenek valakin vagy tán elmulasztják azt, utólag ki - ki mérlegelése szerint.

Kedves anyuka! Legyen szíves olvassa el figyelmesen a segítségnyújtás elmulasztásának, mint bűncselekménynek a tényállását. [Btk. 172. § (1)-(2)] Ott a válasz a kérdésére.
Ami még esetleg hozzátehető: nem büntethető az, aki nem ismerte fel és nem is kellett felismernie, hogy a sértett élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.

Elköveti-e a haláltokozó segítségnyujtás elmulasztását, az aki csak küldi a beteget az orvoshoz és nem hív segitséget, továbbá, akkor ha utólag megállapítja a szakértő, nem bízonyitható hogy korábbi orvosi ellátás esetén élete megmenthető lett volna.
Kell-e ez esetben segíteni, vagy elfogadható az megvárjuk amig már nem visszafordítható a betegség és ebben az esetben már nem minősül segítségnyujtás elmulasztásának.
Ha ez így lenne ezt sok minden másra fel lehetne használni. Nagyon várom a véleményeket a szakemberekét és a laikusokét is. Köszönöm a válaszokat