Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján megsemmisítette a gyalázkodás tényállást beiktató Btk.-módosítást, valamint a Polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait kiegészítő új tényállást, országgyűlési képviselők indítványa nyomán pedig nemzetközi szerződésbe ütközés miatt megsemmisítette a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4) bekezdésének egy részét.
1. Az Alkotmánybíróság (Ab) a köztársasági elnök indítványa alapján június 30-án határozatot hozott a gyalázkodás tényállást beiktató Btk.-módosítás alkotmányosságáról. A köztársasági elnök a módosítást elsődlegesen az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján tartotta alkotmányellenesnek. A határozat előadója dr. Kukorelli István alkotmánybíró volt.
Az Ab határozata szerint az Alkotmány alapján minden személyt egyenlően megillet a szólás joga, s ez az alapjogi védelem nem tagadható meg pusztán azért, mert az elhangzottak mások érdekét, szemléletét, érzékenységét sértik, vagy azok egyes személyekre nézve bántóak, lealacsonyítóak. Az Ab ezért alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által elfogadott gyalázkodás elnevezésű új büntetőjogi tényállást.
Az Ab határozatának indokolása hangsúlyozza, hogy a gyalázkodás tényállásba foglalt magatartások alkotmányosan nem büntethetők. Gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen testmozdulat végzése önmagában nem jár az erőszak közvetlenül jelen lévő, nyilvánvaló veszélyével, és egyéni jogok sérelmével sem. Bár a Btk.-módosítás a becsület és az emberi méltóság fogalmakat használja, a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal szemben nem áll olyan alkotmányos jog, amelynek védelmét a bevezetendő tényállás el tudná látni.
Az állam elsőrendű kötelessége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme. Ez az alkotmányos parancs a gyűlöletbeszédet érintően különböző kötelezettséget ró a jogalkotókra, a jogalkalmazókra és a politikai élet alakítóira. A törvényhozónak meg kell alkotnia azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi együttélést megnehezítő és egyúttal jogsérelemmel járó gyalázkodó, becsmérlő közlésekkel szembeni fellépést. Eközben azonban figyelemmel kell lennie a szabad véleménynyilvánítás jogára. A jogalkalmazók kötelessége a jogrendszer meglévő, a becsületsértést és a közösség elleni izgatást szankcionáló normáinak alkalmazása. A politikai élet alakítóinak pedig következetesen meg kell nyilvánulniuk a kirekesztő nézetekkel szemben. Ilyen környezetben a gyűlölet, a megvetés és az ellenérzés hangjai elszigetelődnek, jelentéktelenné válnak és nem képesek jogsérelmet okozni.
A határozathoz dr. Kovács Péter és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak, dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményt írt.
A határozat megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján.
2. Az Alkotmánybíróság (Ab) a köztársasági elnök indítványára június 24-én határozatot hozott annak az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénynek az alkotmányellenességéről, amely a Polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait új tényállással egészítette ki. A határozat előadója dr. Paczolay Péter alkotmánybíró volt. A törvény a társadalmon belül kisebbségben lévők védelmét célozta azzal, hogy a sértőnek tartott megnyilvánulások miatt polgári jogi igények érvényesítését tette lehetővé magánszemélyek és egyes szervezetek számára.
Az Ab az indítvány kapcsán megerősítette azt az álláspontját, hogy szabad és demokratikus társadalomban a szélsőséges, kirekesztő vélemény hangoztatása a társadalom alapjait és működőképességét nem veszélyezteti. Szabad és demokratikus társadalomban a kirekesztő szélsőséges nézeteinek hangoztatásával magát szorítja perifériára. Az Ab megállapította: a gyűlöletbeszéd kapcsán a sérelmet szenvedő személy és a társadalom ma sem eszköztelen. A büntetőjog, a közigazgatási jog és a személyhez fűződő jogok védelmét garantáló polgári jog is rendelkezik azokkal a jogi eszközökkel, amelyek alanyi jogsérelem esetén jogvédelmet biztosítanak.
Az Ab döntése szerint az emberi méltósághoz fűződő jog csak természetes személyt illet meg alapjogként, közösségeket nem. Az Ab ugyanakkor elismerte, hogy a közösség egészét a véleményszabadság körébe tartozó megnyilvánulás kapcsán ért sérelem jogsérelemként jelenhet meg az egyén oldalán, aki ezzel szemben a jog eszközével is felléphet. Az emberi méltósághoz fűződő alapjog sérelme, az ehhez kapcsolódó védelem ebben az esetben korlátja lehet a véleményszabadságnak.
Az Ab megállapította, hogy a módosító rendelkezések a véleményszabadság aránytalan korlátozására vezetnek. A megjelölt közösségek sokasága, a közösséghez tartozás törvényi vélelme, a magukat egy közösséghez tartozónak valló személyek önrendelkezésen alapuló, korlátlan perindítási lehetősége, valamint társadalmi szervezetek, alapítványok fellépésének biztosítása nem a lehető legkisebb mértékre szorítják a véleményszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag parttalanná teszik azt. A módosító szabályok által megteremteni kívánt védelem csak a kisebbségben lévő közösségeket illeti meg. Abban az esetben, amikor a védelem tárgya olyan közösséget jellemző tulajdonság, amely a társadalom egészéhez viszonyított többséget érinti, a magukat a közösséghez tartozónak tekintő személyek, lényegében számbeli többségükre tekintettel, védelem nélkül maradnak. A szabályozás e módja ésszerű indok nélküli, alkotmányosan nem indokolható megkülönböztetést tartalmaz, ezért alkotmányellenes.
Végül megállapította az Ab azt is, hogy a személyhez fűződő jogok érvényesítésére – e jogok sajátosságai folytán – csak személyesen van mód. Ezért társadalmi szervezet a megsértett, személyhez kötött joggal összefüggésben nem dönthet a közösséghez tartozó személyektől függetlenül a jogérvényesítés kérdésében. Az egyén önrendelkezéséhez tartozik annak eldöntése, hogy személy szerint kíván-e és milyen körben elégtételt venni a jog eszközének segítségével a jogsértőn.
A határozathoz dr. Kiss László, dr. Kovács Péter és dr. Trócsányi László alkotmánybírák párhuzamos indokolást csatoltak.
A határozat megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján.
3. Az Alkotmánybíróság (Ab) országgyűlési képviselők indítványa nyomán nemzetközi szerződésbe ütközés miatt június 30-án megsemmisítette a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4) bekezdésének egy részét. A törvény úgy rendelkezett, hogy a nem állami és nem helyi önkormányzati intézményfenntartó részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások összege nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás. Ez a szabály azonban ellentétes a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt Megállapodás előírásaival. A Megállapodás (mint nemzetközi szerződés) ugyanis azt írja elő, hogy a Magyar Katolikus Egyház által fenntartott közoktatási intézményeket ugyanolyan szintű pénzügyi támogatás illeti meg, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartót.
Az a törvényi szabály, mely szerint az egyházak által fenntartott közoktatási intézményeknek járó normatív költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások összegének (tehát egy nagyobb összegnek) a helyi önkormányzatoknak juttatott normatív támogatásokkal (vagyis egy kisebb összeggel) kell egyezniük, ellentétes a Megállapodás szabályaival, ezért az Ab a Köot. 118. § (4) bekezdésének az „egyéb támogatásokra” utaló szövegrészét megsemmisítette. Az Ab határozatában megerősítette azt az álláspontját, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át.
Az Alkotmánybíróság határozatához dr. Bragyova András, dr. Holló András és dr. Lévay Miklós különvéleményt csatoltak.
