Védjegy- és internetjog

2011.05. 4. Jogi Fórum / dr. Léhner Zsuzsanna

Nagy érdeklődéssel kísért konferenciát rendezett a Jogi Fórum 2011. április 28. napján Budapesten a védjegyekről valamint a kapcsolódó kérdésekről, amelyek ezt a jogterületet az internet térhódításával ismét a figyelem középpontjába helyezték.

Elsőként dr. László Áron ügyvéd, az SBGK Szabadalmi és Ügyvédi Irodák munkatársa tartott előadást Google, eBay és a többiek – az online szolgáltatók felelőssége címmel. A terület jogszabályi hátterét az Európa Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve adja. Az 5. cikk (1)-(2) bekezdései szólnak a védjegyoltalom tartalmáról. Eszerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít azonosság és összetéveszthetőség ellen, a jóhírű védjegyeket pedig eltérő termékre sem lehet alkalmazni. Az irányelv szabályait a tagállamok átültették a saját jogrendszerükbe, ha értelmezési probléma merül fel, az Európai Bíróság ad iránymutatást. A közösségi hivatal Spanyolországban működik, itt lehet megtenni a bejelentést, ami 27 országban lesz érvényes.

Domainnévvel is el lehet követni védjegybitorlást, sőt, metaadatok használatával is. A meta tagek címkék vagy kulcsszavak, és a HTML-oldallal kapcsolatos háttérinformációkat tartalmaznak az információ-kezelő rendszerek számára, könnyebbé teszik az oldal besorolását. Számos védjegybitorlási ügy keletkezett abból, hogy egy cég az oldala meta tagjei között elhelyezte a konkurens cég márkanevét, így ha a felhasználók az utóbbira kerestek rá, az elhelyező cég weboldala is előkelő helyen szerepelt a keresőben. A Fővárosi Bíróság a Bemer-ügyben kimondta, hogy ilyenkor védjegyszerű használatról van szó, tehát védjegybitorlás történt.

Az előadó ezután a Google Adwords-ről, azaz a cég hirdetési szolgáltatásáról beszélt. Tudvalevő, hogy e programon keresztül befolyásolható a Google találati listája. Ha valaki többet fizet a kattintásért, hirdetése a találati lista elején jelenik meg, ha kevesebbet, akkor oldalt, a lista mellett. Egy a Google-hoz kapcsolódó jogeset szerint a Louis Vuitton cég beperelte a szolgáltató francia részlegét, mivel Google-hirdetések hamis Vuitton-táskákat reklámoztak. Szerintük a Google felelős azért, hogy a vásárlók inkább hamis táskákat vesznek. Az ügy az Európai Bírósághoz került. Az ítélet végül kimondta, hogy a hirdető, aki az Adwords-szolgáltatást igénybe veszi, felelős, amennyiben a védjeggyel azonos megjelölést alkalmaz azonos áruk illetve szolgáltatások esetén, ha a reklám nem teszi lehetővé, vagy csak nehézségek árán teszi lehetővé az átlagos internethasználó számára annak felismerését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól vagy mástól származnak-e. A Google, vagyis az internetes reklámszolgáltatás nyújtója azonban nem felel. Az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv 14. cikke kimondja, hogy ha a szolgáltatás az igénybevevő által küldött információ tárolásából áll (tárhely-szolgáltató), a szolgáltatót nem terheli felelősség a szolgáltatás igénybevevőjének kérésére tárolt információért. Ennek feltétele azonban az, hogy nincs tudomása jogellenes tevékenységről, illetve amint tudomást szerzett ilyenről, haladéktalanul intézkedik a tartalom eltávolításáról vagy arról, hogy az ne legyen hozzáférhető. A Google mint tárhelyszolgáltató felelős lehet az Adwords-reklámok esetében, ha jelzik neki, hogy a hirdetés hamis áruról szól, és nem intézkedik az eltávolításról.

Egy másik ügyben az eBay érintett, amely szponzorált linkeket vesz a Google-től, azaz kulcsszót vásárol. Ha valaki erre keres a Google-on, akkor a listában az első helyen jelenik meg az eBay oldala, amin az adott termék szerepel. Ebben az esetben az eBay a saját piactér-szolgáltatását hirdeti, nem pedig a konkrét árucikket, és az e-kereskedelmi irányelv 14. cikke kiterjedhet a piactérre is. Ebben az ügyben még nem született döntés, de a főtanácsnok indítványa az, hogy ilyen esetekben is akkor legyen megállapítható a felelősség, ha az eBay felé jelzik, hogy a kérdéses áru hamis, és mégsem veszi le.

Ezután dr. Pintz György európai szabadalmi és védjegy ügyvivő tartott előadást a domain és a védjegybitorlás témájáról. Elmondta, hogy domain-regisztráció esetén hazánkban jelenleg az az eljárás, hogy két hétre meghirdetik az igényelt domaint, és ha valakinek kifogása van, panaszt tehet. A regisztrátor ekkor felhívja a beterjesztőt, hogy vagy vonja vissza a vitás domaint, vagy forduljon a tanácsadó testülethez. Ennek díja 40 ezer Ft + ÁFA. A testület 60 napon belül dönt, hogy például közerkölcsbe ütköző-e, jogszabályellenes-e vagy megtévesztő-e a domain.

Méltányolható az az igény, hogy a domain-regisztráció időtartama lecsökkenjen, ezért tervként felmerült, hogy a jövőben a regisztráció két nap alatt megtörténik, ezt követően lehet használni a domaint, de utána nyolc napon belül még lehet ellene panasszal élni. Erre eddig is csak az esetek töredékében került sor. Önmagában egy domainnév nem jogsértő, csak ha gazdasági tevékenységhez kötődő jogsértést követnek el vele. A védjegybitorlás feltétele a gazdasági tevékenység, tehát magánszemély általában nem követheti el. Ám ha eladásra kínálja fel az adott domainnevet, akkor ez már gazdasági tevékenységnek minősül. A domainnevekre is a védjegytörvény vonatkozik, és aloldallal is el lehet követni a védjegybitorlást. Védjegy-ügyekben jogszabálysértés esetén bírósághoz lehet fordulni, ilyenkor a Fővárosi Bíróság előtt kell eljárni. Érdemesebb azonban döntnöki eljárást igénybe venni, hiszen ez sokkal gyorsabban lezárul.

Dr. Lendvai András ügyvéd a LEGO-ügy tanulságairól és a jogharmonizációs kérdésekről tartott előadást. Az ismertetett jogeset sajátossága, hogy ugyanazon jog alapján kétféle döntés született: a közösségi ítélkező szervek törölték a LEGO-kockákra vonatkozó térbeli közösségi védjegyet, a magyar bíróság azonban ezzel ellentétesen döntött a nemzeti védjegy esetében. Alkalmazta ugyan a közösségi jogot, de bizonyos szövegrészek tekintetében más értelmezésre jutott. Ennek hátterében a nem egyértelmű fogalmak és fordítási eltérések állhattak.

A LEGO külső műszaki megoldását a ’90-es évek elején ábrás védjegyként lajstromozták Magyarországon. A védjegylajstrom meghatározza azt az oltalmi kört, amit a jogosultnak megadnak. Nem mindegy, hogy a védjegy egy térbeli tárgyat véd, vagy egy ábrát, egy fotót, tehát nem magát a tárgyat. A magyar döntésnél azonban ezt nem tartották releváns különbségnek.

A védjegyjogban a „megjelölés” jelenleg nem definiált, hiányzó fogalom. Az előadó szerint a megjelölés olyan grafikailag ábrázolható jel, amit fogalmilag is le lehet írni. Kell lennie absztrakt és konkrét megkülönböztető képességnek is. Absztrakt megkülönböztető képesség, hogy van valami az adott megjelölésben, ami speciális információt hordoz, és ezáltal utalhat a gyártóra, cégre. A konkrét megkülönböztető képesség a konkrét árura, szolgáltatásra utal. A gyakorlat azt mutatja, hogy védjegyjogunk nincs teljesen harmóniában a közösségi joggal, ennek a dogmatikai háttér hiánya az oka.

Végül dr. Süle Ákos ügyvéd előadása a védjegycsaládokról szólt. Elmondta, hogy a védjegycsalád, sorozatvédjegyek nem kodifikált fogalmak, a gyakorlat munkálta ki őket. Önmagában az egy jogosulthoz tartozó több hasonló védjegy megléte nem keletkeztet védjegycsaládot, a használat eredményez többletjogokat. Számít a fogyasztók felfogása is ebben a kérdésben, valamint szükség van közös elemre (pl. azonos előtag, utótag, toldat).

Védjegycsaládnak nevezzük a megjelölések egy csoportját, amely közös megkülönböztető képességgel rendelkezik, és ennek folytán a fogyasztó nemcsak az egyes védjegyeket, hanem az egész védjegycsaládot köti egy adott jogosulthoz. Akkor is lehet szó védjegycsaládról, ha a védjegyek egyenként nem lennének hasonlóak, de összességében a fogyasztó arra gondolhat, hogy egy adott védjegycsalád újabb eleméről van szó.

Néhány jogeset a védjegycsaládok területéről: a FLEX-, JET- és SERVO-ügyben nem állapították meg a védjegycsaládot ezen szórészek, szótagok esetében, mert nem volt kellő megkülönböztető képességük. A fogyasztó nem tudja őket, illetve az általuk képezett védjegyeket összekötni egymással és a védjegy-jogosulttal.

A Bridge/Bainbridge-ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy a védjegycsalád minden elemét össze kell hasonlítani a támadott védjeggyel, majd a védjegycsaládot mint összességet kell összevetni a támadott védjeggyel. A bíróság kimondta továbbá, hogy a probléma nem abból ered, hogy a fogyasztó összetévesztheti a bejelentett védjegyet a korábbi sorozatvédjegyek valamelyikével, hanem abból az eshetőségből, hogy azt hiszi, a bejelentett védjegy ugyanazon sorozat része.

Az előadó beszélt arról is, hogy a védjegycsalád és a jóhírnév eltérő fogalmak. A jóhírnév bizonyítása komplikált, nem elég ugyanis a nagyfokú használat bizonyítása. Érdemes marketing-adatokat becsatolni, melyek bizonyítják, hogy az információ nagyszámú emberhez eljutott, így alakult ki a jóhírnév megállapításához szükséges fogyasztói tudattartalom. Dr. Süle Ákos azzal zárta előadását, hogy fontos lenne kodifikálni a védjegycsalád fogalmát, így lenne egyértelmű a hozzá kapcsolódó többletvédelem.

  • kapcsolódó anyagok
INTERNET
INTERNET-JOG
IPARJOGVÉDELEM
SZABADALOM
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
VÉDJEGY
JOGI FÓRUM KONFERENCIÁK