Dr. Freytag András

2009. november 26. Léhner Zsuzsanna, Budapest

Dr. Freytag András, a Cardif Biztosító vezető jogtanácsosa az új Polgári Törvénykönyv biztosítási szabályairól.

Az eddigi szabályozáshoz képest mi az újdonság, mi változott?

Az új Ptk. legnagyobb újdonsága, hogy a szakirodalomban teret nyert kárbiztosítás-összegbiztosítás kategóriák mentén szabályozza az élet és nem élet ági biztosításfajtákat. A kárbiztosítás tipikusan nem élet ági kockázatokat ölel fel (vagyon-, felelősségbiztosítás), ahol a biztosító a bekövetkezett kárt téríti meg, míg az összegbiztosítás jellemzően az élet-jellegű kockázatok gyűjtőhalmaza.

Ezen kívül a felelősségbiztosítás a jelenlegi egyetlen szakaszon túlmenően részletesebb szabályozást kapott, és megjelenik a betegségbiztosítás, mely a hatályos Ptk. egyik nagy hiánya.

Kikerült a biztosítási esemény meghatározása, mivel ezt a jogalkotó a biztosítási szerződésre hagyja, ugyanakkor bekerült az együttbiztosítás szabályozása, ami tradicionális kockázat-megosztási gyakorlat. Ekkor az adott – tipikusan nagy összegű – ipari kockázatot több biztosító közösen viseli úgy, hogy egyikük – általában amelyik a legnagyobb szeletét bírja a tortának – vezető biztosítóként szervezi a kockázatvállalást. A biztosítási érdek megléte már nemcsak a vagyonbiztosítás sajátja lesz, hanem általános követelménnyé válik (e nélkül fogadássá válna a biztosítás).

Általános jogalkotói tendenciaként teret nyert a fogyasztók érdekeinek fokozottabb védelme, de az ipari kockázatok esetében – ahol egyenlő erők feszülnek egymásnak – megszűnt az egyoldalú kogencia.

Sajnos azonban maradtak benne olyan életszerűtlen intézmények, melyeket a kodifikáció évtizede alatt szerencsés lett volna megváltoztatni. Ilyen például a biztosítotti ajánlattétel, vagy a némiképp anakronisztikus biztosítási bélyeg és igazolójegy továbbvitele is.

Mi az a biztosítási bélyeg, igazolójegy?

Mindkettő a biztosítási kötvényt helyettesítő okmány. A biztosítási bélyeg megvásárlása révén a biztosított egy biztosítási csoport részévé vált. Ilyen volt az 1980-as években a BKV-nál bevezetett utasbiztosítási bélyeg, melyet a bérlet hátuljára ragasztottak és lepecsételtek. Az igazolójegy még archaikusabb magyar államigazgatási jogi kifejezés, ma igazolványnak mondanánk. Ez is a biztosítási jogviszony fennállását volt hivatva igazolni. Üdvözlendő, hogy a fedezetigazolás (ez a kötvény kiállításáig tanúsítja a biztosítottságot) viszont megjelent a törvényben.

Miért aggályos, hogy a biztosított tesz ajánlatot, és milyen gyakorlati problémát okoz az ajánlati kötöttsége?

Alapvetően nem képezi le a gyakorlatot: a biztosított valójában csak információt ad a biztosítónak és a biztosító készíti el (díj)ajánlatát, melyet a biztosított elfogad, vagy elutasít, azaz a biztosított magatartását valójában csak mint ajánlattételre való felhívást lehet értékelni. A szabályozásban is felesleges bonyodalmakat okoz, hiszen így szabályozni kell a kockázat-elbírálást is, hiszen azt a kockázati körülmények feltárását követően, de a szerződéskötést megelőzően már megtehetné a biztosító. A biztosított ajánlati kötöttsége pedig fogyasztóvédelmileg is aggályos, hiszen egy dinamikusan változó piacon adott esetben kénytelen lehet elszalasztani egy kedvezőbb ajánlatot. Ezen logikát követve a leendő biztosított által kiírt tender elképzelhetetlen, mivel ha a biztosított (annak szakértője) kész ajánlatot dolgoz ki a biztosítók részére, akkor csupán egyetlen biztosítóhoz küldhetné, hiszen ha két biztosító is elfogadja azt, akkor a későbbi biztosítás (a túlbiztosítás tilalma miatt) érvénytelen. Szerencsére a gyakorlat ezeket a kérdéseket megoldja. Ha a jogalkotó tekintettel lenne a valós viszonyokra, logikailag koherensebbé lehetne tenni a jogszabályt.

A biztosítási időszak egy év, előbb nem lehet felmondani a biztosítást. Mi erről az Ön véleménye?

Ez a szabály alapvetően arra hivatott, hogy kiegyensúlyozottá tegye a biztosító gazdálkodását, hisz a prudens működéshez háttérszerződéseket (ún. viszontbiztosítási szerződéseket) kell kötni, melyek szintén tipikusan egy évre szólnak. Mivel a lakossági szerződések nem egyesével, hanem portfolióban kerülnek viszontbiztosításra, nem jelentene különösebb „megrázkódtatást” a biztosítóknak ezen szabály elhagyása, míg a biztosítottak számára nagyobb rugalmasságot eredményezne. A Cardif biztosítók gyakorlata azonban ettől jelentősen eltér, és a biztosítottakkal szemben való méltányos eljárás okán minden hónap végére lehetőséget kínálnak a szerződés felmondására.

Lesz valamilyen pozitív hozadéka az új Ptk-nak a fogyasztókra nézve is?

Fontos kiemelni, hogy jelenleg a kármegelőzés/kárenyhítés keretében a biztosított enyhe gondatlansága is akár kármegosztáshoz vezethet, a jövőben ez szűkül a súlyos gondatlanságra, illetve a szándékosságra.

A viszontbiztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítéssel kapcsolatban milyen problémák merülhetnek fel?

Ezt a lehetőséget igazán csak az ipari biztosítások esetében lehet majd aprópénzre váltani, mert ott keletkezik olyan gazdasági érdek, amely adott esetben megköveteli, illetőleg lehetővé teszi a külföldi viszontbiztosító elleni költséges fellépést. A lakossági biztosítottak (fogyasztói szerződések) esetében ez nem realitás.

Nem korlátozza-e hátrányosan a biztosítottat, hogy a biztosító előzetes hozzájárulása nélkül nem tehet meg fontos lépéseket a felelősségbiztosítás körébe tartozó károk enyhítése érdekében?

A biztosított és a károsult egyezségére vonatkozó szabály, mely szerint a biztosított a biztosító hozzájárulása nélkül nem ismerheti el a károsult követelését. Mentesülési okot ad a biztosító kezébe attól függetlenül, hogy esetleg a biztosított magatartása ugyanarra az eredményre vezetett, mint a biztosítóé vezetett volna, így hátrányos helyzetbe hozhatja és kiszolgáltatottá teszi a biztosítottat. Például amíg a biztosító hosszasan adminisztrálja a kárügyet, addig az idő múlása miatt a károkozó biztosítottal szembeni követelése olyan mértékre nőhet, hogy a rendelkezésre álló kártérítési limit már nem lesz elégséges. Ezért sokkal szerencsésebb lenne ezt úgy szabályozni, hogy a biztosított csak saját kockázatára cselekedhet, és a biztosító továbbra sem szabadulhat a kötelemből, ha a biztosított eljárása helyesnek bizonyult. Ráadásul a „nyilvánvalóan megalapozott” követelések esetében a jogszabály megadja a biztosítottnak az elismerés lehetőségét. De melyek a nyilvánvalóan megalapozott helyzetek?

Az új Ptk. szabályozza a csoportos életbiztosítást, de nincs szó csoportos kárbiztosításról.

Sajnos a jogalkotó elmulasztotta a naprakész piaci ismeretek elsajátítását, és nem vett tudomást arról, hogy például a Cardif biztosítók termék-palettáján is találhatóak olyan módozatok, melyek a csoportos kárbiztosítás körébe tartoznak. Ilyen például a csoportos munkanélküliség-biztosítás vagy a csoportos kiterjesztett gyártói garancia-biztosítás.

Változnak a biztosítási díj megfizetése elmulasztásának szabályai. Ezt hogyan látja?

A hatályos szabályozás szerint a felek „passzivitása” (biztosítotti díj nemfizetés, biztosítói nem peresítés) kötelemszüntető. Ez a jövőben nem elégséges, mert a biztosítónak póthatáridő tűzésével fel kell szólítania biztosítottját, ellenkező esetben csak a biztosítási időszak végére szűnik meg a szerződés, így addig a biztosító díjfizetés nélkül is kockázatban áll. Ez meglehetős költséggel (nyilvántartás, posta, stb.) fog járni a biztosítók részére, amit kénytelenek lesznek a biztosítottakra hárítani.

Ezek a tervezett szabályok változtathatók még, illetőleg ha elfogadják a Ptk-t, akkor egyúttal ezeket a szabályokat is elfogadják, ebben a formában?

Érthető okokból a biztosítási szabályok kodifikálása nem váltott ki olyan jelentős társadalmi visszhangot (sőt, semmilyet), sem köztársasági elnöki rosszallást, mint egyes családjogi, vagy öröklésjogi szabályok. Ezek a viták a szakmán belül maradtak, és az egységes fellépés hiányában céljukat sem érték el.

Mikor lépnek hatályba ezek a rendelkezések?

A hatályba léptetésről külön jogszabály fog rendelkezni, és csak remélni tudom, hogy a szükséges módosítások előtt semmiképpen sem lépnek életbe.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
BIZTOSÍTÁS
PTK