Ius Armorum (A fegyverek joga)

2003. január 8. Dr. Michalik György

Részlet a mû bevezetõjébõl: "A szakdolgozat témaválasztását egyrészt az erõszakos bûncselekmények körében mind gyakoribb fegyveres elkövetések számának növekedése, másrészt az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat megelõzõ jogharmonizáció indokolja. A fegyverek megszerzésének, birtoklásának jogi szabályozása nem tekinthetõ régi jogintézménynek, mindössze a XIX. század második felétõl datálódik. Szakdolgozatomban elsõsorban a lõfegyverek, ezen belül is az önvédelmi és vadászfegyverek alanyi jogosultságán alapuló szabályozását vizsgálom, valamint a törvényszövegek mûszaki definícióit tekintem át, nem hagyva figyelmen kívül a vizsgált jogszabály tárgyi körének értelmezését, illetve a hatályos jogszabályunk igazságügyi fegyverszakértõi tevékenységgel összefüggõ eljárásjogi kérdéseinek vizsgálatát sem."

letöltés

Ius Armorum

I. Bevezetés

A szakdolgozat témaválasztását egyrészt az erõszakos bûncselekmények körében mind gyakoribb fegyveres elkövetések számának növekedése, másrészt az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat megelõzõ jogharmonizáció indokolja. A fegyverek megszerzésének, birtoklásának jogi szabályozása nem tekinthetõ régi jogintézménynek, mindössze a XIX. század második felétõl datálódik. Szakdolgozatomban elsõsorban a lõfegyverek, ezen belül is az önvédelmi és vadászfegyverek alanyi jogosultságán alapuló szabályozását vizsgálom, valamint a törvényszövegek mûszaki definícióit tekintem át, nem hagyva figyelmen kívül a vizsgált jogszabály tárgyi körének értelmezését, illetve a hatályos jogszabályunk igazságügyi fegyverszakértõi tevékenységgel összefüggõ eljárásjogi kérdéseinek vizsgálatát sem. E szûkítés természetesnek látszik, különösen, ha arra gondolunk, hogy a fegyvertartás joga az elmúlt századok során - az állam rendvédelmi szerveinek kiépülésével egyidejûleg - milyen nagymértékben csökkent, napjainkban tulajdonképpen ritka kiváltságnak számít. E szakdolgozat terjedelmébe - a meghatározott oldal keretszám miatt - sajnálatos módon nem illeszthetõ be Szent Istvántól a jelzett idõszakig terjedõ szabályozás, annak dacára sem, hogy ezen idõszak igen érdekes és sokrétû szabályozást mutat, úgy a fegyvertartás, fegyveranyaggal ellátás, valamint a fegyverek gyártása (céhjog, manufaktúrák jogi szabályozása) és a lõszer, lõporellátás (bányajog - salétrom, ólombányák és lõpormalmok) terén. A Corpus Iuris Hungarici Franklin Társulat Millenniumi Emlékkiadását végiglapozva úgy vélem, hogy e korszak jogi szabályozásának vizsgálata több szakdolgozat témájául is szolgálhat, hiszen csak a bányajog területén több tucat törvénycikk található. Per tangentem dr. Tárkány Szûcs Ernõ "Magyar Bányajog" címû könyve igen részletesen tárgyalja a fegyver- és lõporgyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagok (vas- és ötvözõanyagai, salétrom, kén, etc.) bányászatának jogfejlõdését. További indokom e korszak vizsgálatának elhagyására, hogy témaválasztásomat tekintve a hazai szakirodalomban történelmünk jelentõs eseményeinek (pl.: Dózsa parasztfelkelés, Rákóczi szabadságharc, 1948-as Forradalom és Szabadságharc, stb.) jogi szabályozása terén is kiemelkedõ forrásmunkák találhatók (pl.: Heckenast Gusztáv - Fegyver és lõszergyártás a Rákóczi Szabadságharcban, 1959). A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában is számos monográfia, Ph.d. dolgozat található e témakörben (pl.: A fegyver és lõszerbiztosítás története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig - Gáspár Tibor, 1997).

Mint említettem a Szent István koráig visszanyúló szabályozást terjedelmi okok miatt nem áll módomban vizsgálni, azonban - pár gondolatban - annyit szükségesnek tartok kifejteni hogy az alanyi, tárgyi jogfejlõdést tekintve milyen történelmi, társadalmi, politikai - korunkat tekintve kriminalisztikai - tényezõk játszottak szerepet a fegyvertartás jogának változása során.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZIGAZGATÁS
FEGYVEREK
SZAKDOLGOZAT