A homoszexualitás társadalmi megítélése a büntetõjog, illetve a 37/2002 (IX.4.) AB határozat tükrében

2003. július 10. Weimann Krisztina

A szerzõ tavaly végzett a PPKE ÁJK-n, kriminológia tanszékre írva e témából a szakdolgozatát. Részlet a tanulmány bevezetõjébõl: "Az európai tudományos gondolkodás jellemzõje a társadalmi jelenségekkel kapcsolatosan a kategorizálás. A homoszexualitás olyan ellentmondásos társadalmi jelenség, amelynek fogalmi meghatározásánál szükségszerûen merülnek fel dichotómiák. A téma talán legjellemzõbb megközelítési módja a közügy-magánügy kettõssége... Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy a homoszexualitás hazai büntetõjogi múltjának és jelenének bemutatásával és elemzésével - elsõsorban a Btk. 199.§ kapcsán - feltárja az e jelenség megítélésében uralkodó jellegzetességeket, azokat az elõítéletekkel terhelt, a valódi problémákat megkerülõ beidegzõdéseket, melyek nemcsak a közgondolkodásban, hanem a látszólag elõre mutató jogi gondolkodásban is fellelhetõek."

letöltés

I. Bevezetés, problémafelvetés

Az európai tudományos gondolkodás jellemzõje a társadalmi jelenségekkel kapcsolatosan a kategorizálás. A homoszexualitás olyan ellentmondásos társadalmi jelenség, amelynek fogalmi meghatározásánál szükségszerûen merülnek fel dichotómiák. A téma talán legjellemzõbb megközelítési módja a közügy-magánügy kettõssége.
Leegyszerûsített definíció szerint közügy az, amely szoros kapcsolatban van a társadalmi mechanizmussal, a társadalom funkcionálásával. Az ehhez fûzõdõ magatartásokat kell szabályozni. Ha tehát egy jelenséget közügyként értelmezünk, ez megnyitja annak társadalmi vizsgálatának lehetõségét - ideértve többek közt a társadalomtudományok és a jog általi vizsgálatot is, amely dolgozatom alapját képezi. Jogászként meggyõzõdésem, hogy e két tudományterülettel rajzolható meg legplasztikusabban valamely jelenség társadalmi megítélése. A jog persze mindennek csak egy kicsiny, ám annál lényegesebb szelete, mivel potenciálisan ez a normarendszer - különösen a büntetõjog - avatkozik be az emberek mindennapjaiba a lehetõ legközvetlenebb módon, ugyanakkor a jog olyan szabályozó eszköz, amely nemcsak megjeleníti a társadalmi hozzáállást, hanem szükséges, hogy a jövõre nézve alakítsa is azt.
Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy a homoszexualitás hazai büntetõjogi múltjának és jelenének bemutatásával és elemzésével

  • elsõsorban a Btk. 199.§ kapcsán - feltárja az e jelenség megítélésében uralkodó jellegzetességeket, azokat az elõítéletekkel terhelt, a valódi problémákat megkerülõ beidegzõdéseket, melyek nemcsak a közgondolkodásban, hanem a látszólag elõre mutató jogi gondolkodásban is fellelhetõek.

    Ehhez elengedhetetlen egy megközelítõ fogalom-meghatározás, az elméleti keretek megadása.

    A társadalmi jelenségek, mint kategorizálandó dolgok, ritkán csoportosíthatók egyértelmûen. Különösen a szexualitás - méginkább a homoszexualitás - kérdéskörére igaz ez, tekintve, hogy a zsidó - keresztény kultúrában mindig is "kényes", ellentmondásos téma volt. Michel Foucault: A szexualitás története címû mûve szolgálhat kiindulópontul, amelyben elválasztja egymástól a szexualitás elfogadott formáit - vagyis a gyermeknemzés célú, monogám, heteroszexuális házasságot - és az általa "periférikus szexualitásnak" nevezett jelenségeket - nõi szexualitás, születésszabályozás, homoszexualitás.

(Tóth, 1994. 8.o.) Ez utóbbi tartozott a XVII. századtól a közszférába, hiszen ezeket a területeket szabályozták, és részben szabályozzák a mai napig, hol tiltással, hol ellenõrzés alá vonással. Egyedül a "felügyelet" intenzitása az, ami az évszázadok során változott, korántsem lineárisan, hanem egyéb társadalmi tényezõktõl, gazdaságtól, egészségügytõl, közhangulattól befolyásolva, periodikusan.
A XX. század és az úgynevezett megengedõ társadalom felé közelítve a szexualitás mindinkább magánüggyé vált, a homoszexualitás azonban továbbra is közügy maradt a szélesebb társadalom számára. Jól példázza ezt egy 1991-es reprezentatív felmérés, amely szerint a megkérdezettek 75%-a tekintette a homoszexualitást olyan kérdésnek, amihez a társadalomnak valahogy viszonyulnia kell, leginkább szabályozni. (Tóth, 1994. 34.o)
A tudományos élet a XIX. századtól kezdte felfedezni a kérdést. Ahhoz azonban, hogy érdemben foglalkozhasson vele mindenekelõtt meg kellett nevezni, tudatosítani kellett létezését, mint társadalmi kategóriát. Ez természetesen nem volt lehetséges mindaddig, amíg a homoszexualitást tabuként kezelték, illetve amíg mindössze nemi tevékenységre szûkítették. A homoszexualitás kifejezés egy magyar származású német orvos, Karl Maria Benkert alias Kertbeny Károly 1869-ben megjelent politikai cikke nyomán honosodott meg. Korábban a "szodómia" volt használatos, bár ez átfogó elnevezés volt, lévén, hogy más, az általánostól eltérõ szexuális gyakorlatot is illettek vele. Amit ma homoszexualitásnak nevezünk lényegében névtelen, bár jól körülírt magatartás volt, tudatos alany, vagyis önmagát ilyenként definiáló egyén nélkül. A szodómia elkövetõje ezért csak jogalany lehetett, és csak a mai elnevezés megjelenésével kezdték a homoszexuálisokat egy sajátos beállítottságú embertípusnak tekinteni, (Takács, 1998. 206. o.) a homo-szexualitást magát pedig valódi társadalmi kategóriának.
Az elnevezés tehát adott. A tudományos vizsgálódás területei pedig együtt változnak társadalmi megjelölésével: egy szintén 1991-es felmérésben öt válaszlehetõséget kínáltak a megkérdezetteknek a homoszexualitással kapcsolatban: bûn, betegség, norma-szegés, magánügy, alapvetõ emberi jog. (Tóth, 1994. 102. o.) A legtöbben normaszegésként értékelték, de a jelen gondolatmenetben fontosabbnak tûnik a felkínált válaszok köre: az elsõ három csoport az, amely alapján a homoszexualitás a közügyekhez tartozhat, s mint ilyen a különbözõ tudományos vizsgálódások tárgya lehet. A felsorolás kronológiailag is érzékelteti a tudományos állásfoglalás változásait: a bûnként való meghatározás szerint a teológia, azt követõen a pszichológia, majd a szociológia látókörébe került normaszegéskénti, azaz devianciakénti megítélésével. Amennyiben magánügyként, vagy alapvetõ jogként tartanánk számon, az valószínûleg megszüntetné az iránta való tudományos érdeklõdést is, és a homoszexualitás dokumentálásának társadalmi kényszerét (Takács, 1998. 221. o.), vagyis a tudományos vizsgálódások kiindulópontjára hatással van a szélesebb társadalmi felfogás.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
KISEBBSÉGI JOGOK
ALAPJOGOK
SZAKDOLGOZAT