Az elmúlt években – ahogy azt egy korábbi cikkünkben is bemutattuk – egyre hangsúlyosabbá vált a munkaerőpiac védelme a versenyjog eszközeivel is. Míg korábban az ilyen jellegű megállapodások ritkán kerültek a versenyhatóságok fókuszába, az utóbbi hónapokban Európa-szerte látványosan megszaporodtak az ezzel kapcsolatos vizsgálatok, hatósági iránymutatások és szankciók is. Ebben a cikkben áttekintjük a közelmúlt jelentős fejleményeit, amelyek megerősítik, hogy a munkaerő átcsábítás tilalma és a kapcsolódó információmegosztás érdemi versenyjogi kockázatokat hordozhatnak.
A fejlemények sorából – jelentőségüket tekintve – kiemelkedik (i) az Európai Unió Bírósága („EUB”) előtt folyamatban lévő Tondela-ügyben (C-133/24) született főtanácsnoki indítvány, illetve (ii) az Európai Bizottság („Bizottság”) első munkaerő átcsábítási tilalmat szankcionáló döntése, amelyeket az alábbiakban röviden ismertetünk is.
Főtanácsnoki indítvány a Tondela-ügyben
A Tondela-ügy tárgya a portugál első- és másodosztályban versenyző labdarúgó sportklubok közötti munkaerő átcsábítási tilalmat tartalmazó megállapodás volt, amelyet még a COVID-19-járvány idején kötöttek. Az előzetes döntéshozatal keretében feltett kérdések arra irányultak, hogy a megállapodás (i) ún. cél szerinti (by object) versenykorlátozó megállapodásnak minősülhet-e, illetve (ii) hogy mentesülhet-e mégis a versenykorlátozás tilalma alól az EUB Meca-Medina-ügyben kidolgozott kritériumai alapján azon az alapon, hogy a korlátozás szükséges valamely közérdekű cél eléréséhez.
Emiliou főtanácsnok a 2025. május 15-én közzétett indítványában az első kérdés kapcsán kifejtette, hogy
a versenytársak között létrejövő, átcsábítási tilalmat tartalmazó megállapodások prima facie cél szerinti versenykorlátozó megállapodásoknak minősülnek, mivel ezek jellegüknél fogva, önmagukban elegendőek a versenykorlátozó minősítéshez, anélkül, hogy a tényleges piaci hatásukat külön elemezni kellene.
A főtanácsnok ezen álláspontja kapcsán támaszkodott a versenyhivatalok közelmúltbeli gyakorlatára is, közte a Bizottság által kiadott versenypolitikai kiadványra, amely szintén a cél szerinti korlátozások irányába mutatott. A főtanácsnok állápontja szerint
ez alól az általános hozzáállás alól kivétel csak olyan esetekben tehető, amikor a konkrét megállapodás tartalma, jogi és gazdasági kontextusa, valamint célja alapján kétségbe vonható a versenyellenes jelleg, vagy ha a tilalom egy önmagában jogszerű tranzakcióhoz kapcsolódó kiegészítő korlátozásnak tekinthető.
A második kérdés kapcsán a főtanácsnok figyelembe vette, hogy a Meca-Medina-ügyben kidolgozott gyakorlat alapján,
egy (akár versenykorlátozó) intézkedés nem feltétlenül tiltott, ha jogszerű, arányos és szükséges cél elérését szolgálja.
A főtanácsnok szerint a jelen ügyben az átcsábítási tilalmat tartalmazó megállapodás nem minősült automatikusan cél szerinti korlátozásnak, mivel a megállapodás célja a 2019/2020-es évi labdarúgó bajnokság tisztességes lezárása volt, amelynek az eléréséhez nem állt rendelkezésre más, kevésbé korlátozó és ugyanolyan hatékony megoldás.
Összességében tehát a főtanácsnok azt javasolta, hogy a kérdéseket az EUB akként válaszolja meg, hogy a megállapodás nem minősül cél szerint versenykorlátozónak, amennyiben az indoka az volt, hogy a világjárvány által érintett sportverseny tisztességességét és integritását megőrizze; továbbá a Meca‑Medina‑ítélkezési gyakorlat hatálya alá tartozik (azaz mentesül a versenykorlátozás tilalma alól), feltéve különösen, hogy valóban a sportverseny integritásának és tisztességének biztosítására irányult, valamint e cél eléréséhez szükséges és arányos volt.
A főtanácsnok ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a Tondela-ügy körülményei rendkívül sajátosak voltak, és feltételezhetően a legtöbb átcsábítási tilalmat tartalmazó megállapodás nem ilyen rendkívüli körülmények között jön létre.
Érdemes megjegyezni, hogy a főtanácsnok indítványa nem kötelező erejű, ugyanis az EUB juthat a fentiektől eltérő végső következtetésre is.
A Bizottság határozata a Delivery Hero-ügyben
A főtanácsnok véleményének jelentőségét tovább erősítette, hogy néhány héttel később, 2025. június 2-án a Bizottság meghozta első, a munkaerőpiacot érintő kartell döntését. Az ügy a Delivery Hero-t és Glovo-t érintette, két nagy ételkiszállító társaságot, amelyekre a Bizottság összesen 329 millió eurós bírságot szabott ki az online ételkiszállítási piacon kötött versenykorlátozó megállapodásukért.
Az ügy specialitását az adta, hogy a Delivery Hero 2018 júliusa óta kisebbségi részesedéssel bírt a Glovo-ban, amely részesedését folyamatosan növelve végül 2022 júliusában irányítást is szerzett a Glovo felett. A Bizottság szerint azonban a két vállalkozás már ezt megelőzően, a 2018 és 2022 között eltelt 4 évben fokozatosan megszüntette az egymással való versenyt és azt versenyellenes koordinációval váltották fel. Ennek keretében a Bizottság szerint a két társaság (i) munkaerő átcsábítási tilalmat tartalmazó megállapodást kötött egymással, amelynek célja az volt, hogy ne toborozhassák egymás munkavállalóit, (ii) szenzitív információkat osztottak meg egymással, valamint (iii) felosztották a piacokat egymás között. A Bizottság álláspontja szerint ezek a megállapodások a verseny cél szerinti korlátozásai, vagyis céljukból adódóan sértik az uniós versenyjogi szabályokat – ezzel lényegében megerősítve Emiliou főtanácsnok fenti álláspontját.
A döntés a fentiek szerint nem csupán az átcsábítási tilalmak miatt jelentős: a Bizottság egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy
a kisebbségi részesedések versenytársakban ugyan önmagukban nem jogszerűtlennek, azonban amennyiben szenzitív információk áramlását vagy koordinációt tesznek lehetővé a versenytársak között, úgy súlyos versenyjogi kockázatokat hordozhatnak.
Új versenyjogi frontvonal kialakulóban
Érdemes megjegyezni, hogy a nagyban egybecsengő, fent bemutatott Tondela- és a Delivery Hero-ügyek nem elszigetelt esetek, ugyanis az elmúlt hónapokban Európa-szerte felerősödtek a munkaerőpiacot célzó versenyjogi intézkedések. Például, az előző év ősze folyamán az angol versenyhatóság közzétett egy komplex útmutatót, amelyben bemutatta a versenyjog munkaerőpiacon történő alkalmazását az Egyesült Királyságban, amelyet követően a lengyel versenyhatóság is – hajnali rajtaütésekkel egybekötve – vizsgálódni kezdett a lengyel közlekedési ágazat munkaerőpiacán, majd a szlovák versenyhatóság is publikált egy átfogó elemzést a munkaerőpiacot érintő versenyhatásokról. Ez év januárjában előbb a román versenyhatóság szabott ki több mint 30 millió eurós bírságot nyolc cégre autóipari szektort érintő megállapodások miatt, majd az olasz versenyhatóság indított eljárást több vállalkozással szemben, amelyek feltehetően megállapodtak abban, hogy nem alkalmazzák egymás – automatizált csomagológépek validálásával foglalkozó – szakembereit. Február elején pedig a holland versenyhatóság – szintén hajnal rajtaütést követően – indított eljárást az IT szektorban, mert felmerült egyes megállapodások kapcsán, hogy azok jogszerűtlenül korlátozhatták a munkavállalók mobilitását.
A fenti sorból a magyar versenyhatóság sem lóg ki, ugyanis a Gazdasági Versenyhivatal („GVH”) már 2020-ban jogsértést állapított meg a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségével szemben, miután kiderült, hogy a szövetség belső szabályzata éveken át rögzítette a munkaerő-közvetítés díjminimumát, valamint tiltotta a tagvállalkozások közötti munkaerő átcsábítását és a kiközvetített munkavállalók újbóli közvetítését. A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a Kúria később számos ponton megsemmisítette a GVH határozatát és az új eljárásban még nem született döntés.
A fenti fejlemények világos üzenetet közvetítenek a vállalatoknak: a jogalkalmazók a cél szerinti megközelítés felé mozdultak el a munkaerőpiaci korlátozások tekintetében. Ez azt jelenti, hogy
a versenyellenes jelleg vélelmezett, vagyis a hatóságoknak versenykorlátozó hatást nem szükséges bizonyítaniuk, ez alóli kivételek pedig csak rendkívüli körülmények esetén azonosíthatóak.
Ennek következtében a vállalkozásoknak nemcsak a HR-folyamataikban, hanem a stratégiai partnerségekben, közös vállalatokban és kisebbségi befektetésekben is fokozott óvatossággal érdemes eljárniuk, és szükség esetén felülvizsgálniuk az esetleges információmegosztási gyakorlatokat és toborzási tilalmakat.
A munkaerőpiac tehát többé nem versenyjogi „szürke zóna”, hanem a versenyjogi kockázatok egyik legjelentősebb új frontvonala, amellyel kapcsolatban a jogalkalmazó hatóságok feltételezhetően folytatni tervezik az agresszív fellépést.