Kétszer vállalt miniszterelnöki szerepet, és négyszer akarták megölni. Az első merénylet nyomát a képviselőházi ülésterem faburkolata őrzi. Másodszor a frontról...
Kengyel Miklós – A perkultúra kutatója
Empirikus módszerekkel vizsgálta a polgári bíráskodást, a tárgyalótermi magatartást és a jogászi viselkedéskultúrát. Nemcsak a bíróságok világában mozgott otthonosan, hiszen...
Moór Gyula – Az igazság nagy hódítója
„Az igazi jogász nem elégedhet meg pusztán a tételes jog ismeretével” – állította Moór Gyula, a két világháború közti időszak...
Lábady Tamás – Szolgálni az embert!
Negyvenkét évig ült a bírói pulpituson. „Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött” – fogalmazta meg ars poeticáját Lábady...
Fáy András – A nemzet mindenese
Mikszáth Kálmán azt írta Fáy Andrásról, az íróról és politikusról: ha nem Széchenyit illetné a „legnagyobb magyar” jelző, ez Fáynak...
Beck Salamon – Az utolsó esetjogász
„A jog csak akkor töltheti be irányító szerepét, ha kezében nem remeg a szálfa, mert remegő szálfával nem lehet határozott...
Eörsi Gyula – Jogtudós álnéven
Egykori kollégái, a Jogtudományi Intézet legendás Eörsi-osztályának kutatói szerint a 20. század második felének legnagyobb jogtudósa volt. Olykor szellemes megoldásokkal...
Kulcsár Kálmán – A jogszociológia atyja
A jogszociológia hazai megalapítója és szervezője. Igazságügy-miniszterként tevékenyen segítette a rendszerváltás jogi kereteinek megteremtését. Bár a legfőbb közjogi (államfői, alkotmánybírói,...
Kilényi Géza – A szavak mestere
A magyar jogásztársadalom egyik legszínesebb egyénisége, karakteres egyetemi tanár és alkotmánybíró volt, aki előadásaiban, interjúiban gyakran ajándékozta meg közönségét egy-egy...
