A terror jelensége, mint a félelemkeltés és nyomásgyakorlás eszköze egyidős az emberiséggel. A világ számos területe a 21. században is terrorfenyegetett övezetnek minősül. De hogyan változik a terrorizmus volumene? Milyen tendenciák jellemzőek napjainkban? Van-e összefüggés az illegális migráció és a sokasodó terrorcselekmények között?
Minden nagyobb, médiavisszhangot is kiváltó terrorista merénylet alkalmas arra, hogy az emberekben félelmet keltsen. Bár az európai belbiztonsági törekvéseknek és a hatóságok összehangolt munkájának köszönhetően a terrorizmus volumene visszaszorulni látszik, az elmúlt évben is számos terrorista indíttatású bűncselekmény rázta meg Európa országait, az elkövetők azonban nem minden esetben voltak terrorszervezetekhez köthetőek. A 2020-as eseményeket is figyelembe véve (Franciaország, Ausztria) a biztonságpolitikai szakértők szerint félő, hogy egyre inkább egy egymást kölcsönösen radikalizáló ördögi kör alakulhat ki a dzsihadista merényletek és a globális terrorizmus ötödik hullámaként is felfogható szélsőjobboldali terror között.
A terror jelensége gyakorlatilag egyidős az emberiséggel: minden történelmi kornak megvoltak a maga, társadalommal szemben gyakorolt kényszerítő jellegű, elnyomó, félelemkeltő és nyomásgyakorló eszközei az uralkodás és a politikai hatalomszerzés érdekében. A világ számos területe a 21. században is terrorfenyegetett övezetnek minősül, az okok pedig több, mint 100 évre vezethetőek vissza. Az újkor számára ismeretes terrorizmus-fogalom a XX. század közel-keleti terrorszervezeteinek megjelenéséhez köthető. A hírhedtebb terrorszervezetek (Al-Kaida, Hezbollah, Hamász, Fatah al-Iszlám, ISIS, Kurd Munkáspárt) nem csak “szülőhazájukban” fejtik ki erőszakos cselekményeiket, hierarchikus szervezeti felépítésüknek, konspiratív működésüknek, valamint fejlett infrastruktúrájuknak és technolnógiai felszereltségüknek köszönhetően ma már – akár a világ nagyhatalmaival is együttműködve – egyszerre több kontinensen is képesek kifejteni tevékenységüket. A “terrorizmus” általánosan elfogadott definíciója az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja a félelem, a zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése vagy a hatalom megtartása.
Bár a közvélemény számára megosztó az a tényszerű alapokon is nyugvó megállapítás, miszerint a terrorizmus európai megjelenése vitathatatlanul összefüggésbe hozható a 2015-ben keletről megindult migrációs hullámnak, az a mai napig meghatározó jelenség Nyugat-Európában.
A migráció és a terrorizmus tendenciája napjainkban
A globális terrorhelyzet feltérképezése érdekében érdemes megkülönböztetni az Egyesült Államok, Európa valamint a keleti válságterületek helyzetét. A biztonságpolitikai szakértők egybehangzó véleménye szerint a terrorfenyegetettség kifejezetten a polgárháborús illetve a háborús övezeteket érinti. Azon válságterületeken, ahol folyamatos háborúk zajlanak, a terrorizmus kiterjedése gyakorlatilag nem változott, keleten a terrorveszély, terrorfenyegetettség viszonylag kiegyenlített. A 2015-től megkezdődött ISIS által gerjesztett Közel-Keletet sújtó terrortámadások célpontjai részben katonai állomások, részben pedig a polgári lakosság voltak. A mai, Európán kívüli terrorizmus tendenciáját mégis az jellemzi, hogy az elsősorban a lakosság ellen irányult. Az itt élők válság-sújtotta területekről történő elvándorlása természetszerűleg megindult Nyugat-Európa irányába, ez pedig a terrorizmus európai térnyerésének is teret adott. Míg az Egyesült Államokban tekintélyes mértékben visszaszorult a terroresemények száma, úgy azonban ez Európában nőtt – ezzel együtt nőtt a lakosság hatóságok irányába tanúsított bizalma is. Az utóbbi években tapasztaltak szerint egy gyanús személy vagy potenciális merénylő csoport felbukkanása esetén a lakosság kivétel nélkül megtette a szükséges bejelentést a hatóságok felé, így a lakosság felkészültsége sem elhanyagolható a hathatós megelőzés, illetve felderítés szempontjából.
Európa terrorfenyegetettségi jelzői is főként nyugati és keleti konstellációban vizsgálandók, mivel a gyarmattartó országokban – Franciaország, Benelux államok – az ilyen irányú fenyegetettség magasabb. Ami a modus operandi, avagy a végrehajtás módját illeti, az a tapasztalat, hogy robbantásos, illetve a különböző tűzfegyverekkel végrehajtott merényletek száma csökkent. Ennek egyik legfőbb oka, hogy Európában nehezebb fegyverhez jutni, mivel a felderítő hatóságok szinte hiánytalanul kiszűrik a fegyvercsempészeket. A robbanóanyaggal, vagy lőfegyverrel elkövetett merényleteket a 2015-ös évet követően felváltották az ún. ramming-támadások, azaz a gépjárművel elkövetett terrorcselem