A tanulmány a személyiségvédelem jogszabályi fejlődéstörténetének, majd az azzal foglalkozó hatályos jogszabályok rövid áttekintését követően részletesen vizsgálja a Polgári Törvénykönyv által bevezetett sérelemdíj intézményét. Felvázolja a sérelemdíj kialakulásának előzményeit, azaz a nem vagyoni károkhoz kapcsolódó kártérítés alkalmazásának problémáit, a két jogintézmény közti különbségeket, a sérelemdíj jogi természetét, a Ptk. indokolásában megfogalmazott kettős funkcióját, továbbá a sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő szempontokat. A sérelemdíj megítélésének problematikáján belül ütközteti a jogirodalmi álláspontokat azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a bíróságnak van-e mérlegelési jogköre a tekintetben, hogy sérelemdíjat megítél-e a személyiségi jogsértés jogkövetkezményeként, vagy csak a sérelemdíj összege lehet-e bírói mérlegelés tárgya, azaz elutasíthatja-e a bíróság a kerestet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan immateriális sérelem, amely sérelemdíj megítélésre adhat alapot.
A Szerző vizsgálódásának fő vonalát a sérelemdíj alkalmazása során felmerülő vitás kérdések képezik, középpontba helyezve a munkaügyi bíráskodásban a korábbi, nem vagyoni kártérítésre vonatkozó joggyakorlat tovább élésének lehetőségeit, illetve az új jogintézmény bevezetésének hatásait az igényérvényesítés mennyiségi és minőségi jellemzőire. A hatásvizsgálatnál külön figyelmet fordít a munkaügyi perekben leggyakrabban megjelenő személyiségi jogokra, illetve az azokkal kapcsolatos perbe vitt igényekre, úgy mint a munkavállaló egészségkárosodásával összefüggő igényekre, a munkáltató emberi méltóságot sértő utasítási joggyakorlásával, munkaszervezési módszerével összefüggő igényekre, a munkavállaló hozzájárulása nélküli harmadik személy részére történő adatközléssel összefüggő igényekre. A vizsgálatot elsősorban a Kúria által közzétett jogesetek elemzésére alapítva végzi.
A Szerző bírósági titkár.