Az állatok védelme érdekében szükséges egyes büntetőjogi tárgyú jogszabályok módosításáról címmel Kocsis Máté és Ovádi Péter fideszes országgyűlési képviselők november 2-dikán törvényjavaslatot nyújtottak be az Országgyűlés elnökéhez. A Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület szakértői csoportja górcső alá vett a javasolt módosításokat és megfogalmazták azokkal kapcsolatos kérdéseiket, kételyeiket és észrevételeiket – ezeket alábbi írásukban foglalták össze.
Az Bojtár Egyesület a szakmai közösség tagjaival beszélgetve elemezte az új állatvédelmi jogszabálymódosító-csomagot, mellyel kapcsolatban több kérdés, kétely, kétség merült fel.
Lássunk néhány ilyen kételyt, kétséget, bizonytalanságot!
1. A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 4. § (1) k) pontja előírja, hogy a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásba be kell jegyezni tevékenység eltiltása esetén annak időtartamát. Ez egy jelenleg hatályos szakasz, tehát aki jelenleg eltilt, annak be is kell jegyeznie.
A módosító csomag szerint az állatvédelmi törvény úgy fog módosulni, hogy az állattartástól eltiltást “haladéktalanul” be kell jegyezni.
Ez egyrészt úgy tűnik, megduplázza a bejegyzési kötelezettséget, másrészt a „haladéktalanul” történő bejegyzés kérdéses, hogy hogyan értelmezendő: a döntés meghozatalához, közléséhez vagy véglegessé válásához képest haladéktalanul? Amennyiben az állattartó bírósághoz fordul jogorvoslatért, a bíróság pedig ezen intézkedés végrehajtását az eljárása alatt felfüggeszti, úgy azt hol kell majd jelezni a KSZNY-en belül?
2. Az állatviadalon való részvételt jelenleg az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. § (1) szakasza tilalmazza. A módosító csomag a részvételt büntetőjogi tényállássá teszi, ezzel egyidejűleg az állatvédelmi törvény ezen szakaszát hatályon kívül kellene helyezni, de ezt nem tartalmazza.
A dupla szankció egyébként is kizárt: az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 43. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról szóló 8/2017. (IV. 18.) AB határozat megállapította, hogy „az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 43. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből és a XXVIII. cikk (6) bekezdéséből, a jogbiztonság elvéből, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalmából eredő alkotmányos követelmény, hogy ha állatkínzás vétsége vagy bűntette miatt büntetőjogi felelősség megállapításának van helye, vagy a büntetőjogi felelősség kérdésében már jogerős marasztaló döntés született, akkor ugyanazon tényállás alapján indult állatvédelmi hatósági eljárásban, ugyanazon jogellenes cselekmény miatt állatvédelmi bírság kiszabására ugyanazon személlyel szemben nem kerülhet sor”. Az AB-határozat az állattartástól eltiltást intézkedésként nevesíti és ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ennek párhuzamos alkalmazása lehetséges büntetőjogi szankció mellett is, ennek azonban a viadalon való részvétellel kapcsolatban nem lehet relevanciája, hiszen a résztvevők a „szórakozásért”, a fogadásért járnak ilyen helyszínekre, az eltiltás a szervezőkkel kapcsolatban merülhet fel elsősorban.
3. A módosító csomagban foglaltak szerint “Az Ávtv. a következő 45/D. §-sal egészül ki: Az állatnak a büntetőügyben történő elkobzása esetén az e törvénynek az elkobzásra vonatkozó szabályai szerint kell eljárni.”
E törvény: vagyis az állatvédelmi törvény szerint. A hatályos vonatkozó szakasz a 45/B. §, e szerint az elkobzás nem azonnali hanem átmeneti kiemeléssel történhet, azaz ha az állattartó a tartási feltételeket adott határidőig megjavítja, az állatot vissza kell számára adni, ha nem tudta megjavítani a tartási feltételeket, az állatot el kell kobozni. Vagyis közigazgatási hatósági eljárás esetén jelenleg nem automatikus az elkobzás, hanem az előírt feltételek önkéntes teljesítése vagy annak hiánya határozza meg a megvalósulását.
Más a helyzet büntetőeljárásban. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 73. § c) pontja alapján az elkobzástól – több más bűncselekmény mellett – az állatkínzásnál sem lehet eltekinteni, ez egy automatikus lépcsőfok. A „barcsi tacskók” ügyben az ügyészség döntését pontosan azért módosította hivatalból (megállapítva, hogy a hozzájuk forduló állatvédelmi szervezetnek nincs panasztételi joga, de a panasz tartalma jogilag helytálló), ugyanis ezt a Btk-beli szakaszt hagyták figyelmen kívül és visszaadni rendelték el első körben a terhelteknek a kutyákat.
A két szabály egybevetése után felmerül a kérdés: jövőre melyik szabály lesz alkalmazandó?
4. Az állatvédelmi törvény egy új szakasszal egészül ki, egy új feladatot kap az állatvédelmi hatóság: jogerős ítélet után hatósági ellenőrzést kell végezni az állattartónál, és amennyiben szükséges, az eltiltásról kell gondoskodni.
Hogy az állatvédelmi törvény szakaszaival kapcsolatban melyik hatóságnak van feladata, azt a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 383/2016. (XII. 2.) Korm. rend. 5. § mondja meg: I. fokú állatvédelmi hatóságként jelöli ki a minisztert, a NÉBIH-et, a Pest Megyei Kormányhivatalt, a megyei kormányhivatalokat, a járási hivatalokat és a jegyzőket.
Hogy konkrétan melyik állatvédelmi törvénybeli szakaszt melyik szerv kéri számon az állattartón, azt pedig a kormányrendelet következő, 6. §-a mondja meg, mintegy „felszabdalva” az állatvédelmi törvény paragrafusait a hat szerv illetve személy között.
A fenti feladattal kapcsolatban a kijelölés még nem történt meg, nem tudjuk, hogy a hat I. fokú állatvédelmi hatóság közül melyik kapja a feladatot.
Annyit tudunk, hogy a járási hivataloknál gyakori a kapacitáshiányra való hivatkozás, vagyis, hogy egy-egy hatósági állatorvosra olyan sok település jut, hogy egy ilyen újabb ellenőrzési feladat tovább terhelné az amúgy is agyonterhelt jogalkalmazót. A vonatkozó hatósági statisztikák alapján a NÉBIH például még sosem alkalmazott korábban átmeneti kiemeléssel és végül elkobzással járó intézkedést, az eltiltás utáni utóellenőrzések pedig pontosan ezt célozzák: ha az eltiltás ellenére az állattartó mégis újabb állatokat szerzett be, azokat is le kell foglalni és el kell kobozni tőle, nyilván megfelelő szankció (fokozatosan emelkedő összegű állatvédelmi bírság) kiszabása mellett.
A kijelöléssel kapcsolatban keringő szakmai anyagok szerint ezt a feladatot is a jegyzők fogják megkapni, a földművelésügyi igazgatás listán belül aktuálisan 39 elemet tartalmazó állatvédelmi hatósági hatásköri lista 40. elemeként. A kormányrendeletek év végi módosítása hagyományosan az év utolsó napján történik, így történt ez tavaly is, amikor egy jogalkotói malőr miatt a jegyzői hatáskör mintegy három hónapra kikerült a kijelölő kormányrendeletből (holott a módosítás többek között például azt célozta, hogy a meghatározott építési munkára kötelezés egy másik jogszabály hatályon kívül helyezésével e rendeletben legyen szabályozott). A jegyző végül 2020 áprilisában visszakerült az állatvédelmi hatóságok közé, jelen tudásunk szerint 2021. januárjától pedig egy újabb feladattal bővül hatásköri listája.
A Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesületről
Állatorvosok, jogászok illetve az állatorvosi kamara alapítványa (Állatorvosok az Állatvédelemért Országos Alapítvány) több mint egy éve hozták létre a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesületet.
Az egyesület eddig több mint ezer e-mailt válaszolt meg és több mint ötszáz telefonhívást fogadott állampolgároktól – de szakember (elsősorban hatósági jogalkalmazó) kollegáktól is, akik egyre nagyobb számban fordulnak anonimizált ügyeikkel a legmegfelelőbb megoldás kialakítása érdekében a jogsegély-szolgálathoz.
Az egyesület önkéntes jogászai között több olyan is van, aki hatósági jogalkalmazóként hosszú évek óta végez párhuzamosan állatvédelmi hatósági és birtokvédelmi feladatköröket is, ahol összekapcsolódik például a hibás, hiányos állattartás közigazgatási eszközökkel való megjavítása azzal, hogy a hibás állattartás okozhat birtokvédelmi problémát is (zaj, bűz, takarmány- vagy éppen trágyatárolási aggályok stb.) a szomszédos lakókörnyezetben. Sőt, meglepő módon a kifogástalan állattartás is járhat olyan zavarással, mellyel kapcsolatban a szomszédok polgári jogi eszközökhöz fordulhatnak orvoslásért.
E két hatáskör mind típusügyeivel (pl. ugat a kutya, kukorékol a kakas, átlógnak a szomszédos fák ágai a telekhatáron stb.) mind speciális problémáival (pl. éhező haszonállatok törnek ki tartási helyükről és kóborolnak a település utcáin, olykor kijutva komoly forgalmi csomópontokhoz is; nagy létszámú szaporítótelepek felszámolása és a lefoglalt állatok elhelyezése stb.) egyre nagyobb kihívások elé állítják a jegyzőket, akik más állami szereplőkkel ellentétben nem mondhatják azt, hogy kapacitáshiány miatt nem járnak el, mert e feladataik jó része nemcsak állategészségügyi-állatjóléti szempontból igényel megoldásokat, hanem azért is, mert sok esetben az elhanyagolt állatok közvetlenül veszélyeztethetnek vagyonbiztonságot vagy emberéleteket.
