Az a jogi rendelkezés, amely eleve kizárja csődbűncselekmény esetén a hitelezők sértetti minőségének a megállapítását, sérti a bírósághoz fordulás jogát – szögezi le az Alkotmánybíróság II/1759/2018. számú, jogegységi határozatot megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság legfőbb ügyész indítványára alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a csődbűncselekmény sértettjéről szóló 6/2018. Büntető jogegységi határozatot. A jogegységi határozat rendelkező része szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet hitelezője a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 404. § (1), (2) és (4) bekezdésébe ütköző csődbűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban nem sértett, ezért magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet, és pótmagánvádlóként sem léphet fel.
Az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint a jogegységi határozat rendelkező része és annak indokolása az irányadó törvényi szabályozásnak alaptörvény-ellenes értelmet tulajdonít. A jogegységi határozat figyelmen kívül hagyja a csődeljárás, illetőleg a felszámolási eljárás alatt lévő gazdálkodó szervezet vagyonának sajátos jogi helyzetét, azt, hogy az egyben a hitelező, illetőleg hitelezők kielégítési alapja is.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
a Kúria támadott jogegységi határozatának az a rendelkezése, amely eleve kizárja csődbűncselekmény esetén a hitelezők sértetti minőségének a megállapítását, sérti a bírósághoz fordulás jogát.
A kúriai jogértelmezés következtében
eleve kizárttá vált a pótmagánvádlói fellépés lehetősége, annak ellenére, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely ex lege kizárná a pótmagánvád lehetőségét csődbűncselekmény esetén.
Az Alkotmánybíróság ezért a jogegységi határozatot megsemmisítette.
