Valótlan tény állítása nem tekinthető sem véleménynek, sem értékítéletnek. A sajtót tényállítással kapcsolatban terheli az általa híresztelt közlés valóságtartalmának ellenőrzési kötelezettsége – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/642/2025. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Pfv.IV.20.852/2024/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a felperes az indítványozó internetes hírportál szerkesztőség sajtó-helyreigazításra kötelezését kérte a bíróságtól. A felperes indokolása szerint az indítványozó által szerkesztett hírportálon megjelent cikkben a felperes személyét is érintő valótlan tényt híresztelt.
Az indítványozó ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a kifogásolt közlés egy közérdeklődére számot tartó közéleti vita ismertetése körében jelent meg, amely esetben a szólás- és sajtószabadság érvényesülése kerül előtérbe az egyéni jogsérelmekkel szemben.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését a másodfokú bíróság az ügy érdemében helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával helyreigazításra kötelezte az indítványozót.
A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete sértette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat azáltal, hogy az indítványozó által híresztelt valótlan tényállítást véleménynek tekintette és a helyreigazítást elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint alaptörvény-ellenes azon megállapítás, miszerint az indítványozónak valóságbizonyítási kötelezettsége állt fenn, mivel a kifogásolt cikk véleményt és értékítéletet tartalmazott, nem saját tudósítás, hanem továbbközlés volt, ezért a Kúria ítélete sérti az Alaptörvényben biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jogot és a sajtószabadságot, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria a rendes bíróságokkal egyezően a közügyek vitatása keretében történő megszólalásként értékelte az indítványozó által ismertetett cikket, és nem a cikk, hanem csak a kifogásolt közlés lényegét tekintette a felperesre vonatkozó állításnak.
A Kúria a közlés szövegkörnyezetére is kiterjedő mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy az nem értékítéletként, hanem tényállításként értékelendő, ezért helyesen állapította meg, hogy az indítványozót terhelte az általa híresztelt közlés valóságtartalmának ellenőrzési kötelezettsége.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria helyesen ismerte fel az ügy alapjogi vonatkozásait és azokra tekintettel bírálta el a felülvizsgálati kérelmet, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Az ügy előadó alkotmánybírója Juhász Miklós alkotmánybíró volt.
