Huszonötmillióig tart az ekho és az eva

2005.09.19. Magyar Hírlap Online / Márk Edina

Várhatóan ma terjeszti a kormány az Országgyűlés elé az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról, az ekhóról szóló törvényjavaslatot. A lapunk birtokába került dokumentum bizonyos részletek esetében inkább fokozza, semmint eloszlatja a homályt.

A parlamentnek szánt szöveg szinte alig változott a legutóbbi, augusztus 19-i – amúgy már sokadik – változathoz képest. Az ekhóról szóló törvényjavaslat szövegébe csupán bekerült egy új bekezdés az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) és az ekho viszonyáról, valamint további foglalkozásokkal bővült az érintettek köre (lásd keretes írásunkat).

Az eva és az ekho viszonyával kapcsolatban először azon az állásponton volt a kormány, hogy a két adózási forma nem zárja ki egymást. Ez a nézet azonban rögtön megváltozott, amikor a televíziós és rádiós újságírók kérésére az ekho felső határát tízmillió forintról 25 millióra emelték. A kormány nem akart ugyanarra a jövedelemre kétféle – ötvenmillió forintig terjedő – kedvezményt adni. Ezután nem sokkal a Pénzügyminisztérium (PM) főosztályvezetője, Lucz Zoltánné egy sajtóbeszélgetésen be is jelentette, hogy az evázó egyéni vállalkozók és az evázó bt.-k személyesen közreműködő tagjai nem választhatják az ekhót.
Aztán a sajtóhírek arról számoltak be, hogy valószínűleg mégsem zárja ki egymást az eva és az ekho, legalábbis a pénzügyi tárca hajlik erre, mint ahogyan kiderült a Magyar Újságírók Országos Szövetségével (MÚOSZ) a múlt héten folytatott egyeztetéseken. A MÚOSZ azt javasolta, hogy 35 millió forint éves árbevételig futhasson egymás mellett az eva és az ekho. Ebben a verzióban tízmillióig lehetne evázni (15 százalék), fölötte pedig további 25 millióig lenne mód ekhózni (ami a kifizetőnek 20, a munkavállalónak 15 százalékos közteher megfizetését jelenti).

A parlament elé kerülő törvényjavaslat ennek ellenére nem tisztáz minden kérdést egyértelműen, de ezen már nem is lehet csodálkozni, ha az ekhóról van szó.

Az evával mindössze két mondat foglalkozik. A jogalkotók megfogalmazása szerint a 25 milliós ekhohatárt csökkenti az a bevétel, amely után az egyéni vállalkozók eváznak az adott évben, illetve az evás társas vállalkozás bevételének az az összege, amely az ekhót választó tagot megilleti. Magyarán az eva és az ekhó nem zárja ki egymást, de nem növekedne a közös plafon, ahogy az érdekvédők szerették volna. Arról azonban nem szól a törvénytervezet, hogy ezen a bevételi határon belül hogyan kombinálható egymással a kétfajta adó, azaz mekkora bevételig és milyen relációban lehet evázni, illetve ekhózni. Lapunk ezzel kapcsolatos kérdéseire a Pénzügyminisztérium nem adott semmilyen választ.

Acsay Judit, a MÚOSZ érdekvédelmi bizottságának elnöke szerint az a legfőbb probléma, hogy – tudomása szerint – a MÚOSZ-szal még nem egyeztettek ebben a kérdésben. A szervezet még mindig vár a PM által megígért egyeztetés időpontjára. "Az rendben van, hogy közös plafonja legyen a két adózási formának, hiszen tényleg nehezen védhető, hogy az érintett szakmák nagyon jól kereső képviselői dupla kedvezményt kapjanak – mondta lapunknak az érdekvédő. Azt a korábban kiszivárgott elképzelést viszont elfogadhatatlannak tartja, hogy az úgynevezett "színlelt szerződéses" viszonylatában ekhóznia kelljen a vállalkozónak, s ha van más helyről származó bevétele, akkor az után evázhat. Acsay szerint ilyen alapon nem lehet meghúzni a határt, s egyébként is végtelenül bonyolulttá tenné az adózást. Az újságíró-szervezet ragaszkodik ahhoz, hogy az érintettek az adott bevételi határon belül szabadon dönthessenek arról, hogyan kombinálják az evát és az ekhót. Kérdés, hogy ez az igény megvalósul-e, tekintve, hogy az érdekképviselők egy részében erősödik a gyanú: az egész hercehurca mögött az a szándék húzódik meg, hogy szűkítsék az evakört, s növeljék a társadalombiztosítási bevételeket.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZTERHEK