A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése versenyszabályzata a versenytörvénybe ütközött

2006.04.12. Jogi Fórum / GVH

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a 2006. április 11-én megtartott tárgyalásán hozott határozatában megállapította, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése „A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem versenyszabályzatának” fogyasztói, nettó, előjegyzési és előfizetési árakról, valamint a tagkereskedők alkalmi árleszállításainak és a kiárusításoknak szabályozásával foglalkozó egyes rendelkezései versenykorlátozóak.

A GVH Versenytanácsa a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését Versenyszabályzatának jogsértő rendelkezéseinek alkalmazásától eltiltotta, továbbá kötelezte arra, hogy a tagkereskedőket a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül értesítse.

Jelen versenyfelügyeleti eljárás tárgyát a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (a továbbiakban: MKKE) „A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem versenyszabályai” című, a tagvállalkozások piacon tanúsítandó magatartására vonatkozó szabályzatának (a továbbiakban: Versenyszabályzat) egyes rendelkezései képezték.

Magyarországon a könyvforgalom túlnyomó része bizományosi alapon bonyolódik. Ez azt jelenti, hogy a kiadványok nem kerülnek a könyvforgalmazók tulajdonába, a forgalmazók csak azok értékesítése után utalják át a kiadóknak az értékesítésből származó bevételeiket, illetve annak a jutalékkal csökkentett részét.

A GVH Versenytanácsa határozatában rámutatott, a Versenyszabályzat azon rendelkezése, mely a kiadó által meghatározott ár alatt történő értékesítés korlátozására irányul, a versenytörvény versenykorlátozó megállapodások tilalmának szabályába ütközik, feltéve, hogy a kiadványok nem bizományosi megállapodás keretében kerülnek a forgalmazókhoz. Ezen esetekben a forgalmazók ármeghatározási jogának korlátozása versenyjogilag indokolatlan, hiszen az lenne kívánatos, hogy a kiadványok új tulajdonosa (a könyvforgalmazó) szabadon dönthessen a tulajdonát képező áruk áráról.

Ugyanígy jogellenesek a Versenyszabályzat azon klauzulái, melyek a kiadó által meghatározott ár alatt történő értékesítés időbeli korlátozására irányulnak.

Ezenkívül az egyes kiadványok közötti verseny is sérülhet a Versenyszabályzatban foglalt rendelkezések következtében. A Versenyszabályzat egyik klauzulája abszolút időbeli árkorlátozást valósít meg: eszerint „a nagykereskedők, kiskereskedők és kiadók raktáraiban és üzleteiben visszamaradt, elavult vagy más módon értékcsökkent könyvek a rendes fogyasztó árnál mérsékeltebb áron, évenként két alkalommal - március 1. és június 15., valamint október 1. és december 31. között - nem árusíthatók nagyobb tételben. A nagyobb tételt az 50 millió forintot elérő értékű árualap jelenti.” Ez nemcsak a nem bizományosi forgalomban, de bizományosi értékesítés keretében is képes nemcsak a márkán belüli verseny korlátozására, hanem horizontális hatást kifejtve, az egyes kiadványok közötti verseny korlátozására is. A korlátozás nem engedi meg nagy tételben a kiadványok csökkentett áru piaci értékesítését, amely már az egyes kiadványok közötti helyettesítési lehetőséget korlátozza.

A Versenyszabályzat rendelkezései kapcsán összességében elmondható, hogy a szabad árak rendszere (amit a szóban forgó megállapodás megpróbál kizárni, vagy csökkenteni) lehetővé teszi az árak csökkentését, az így kialakuló versenynyomás révén pedig hatékonyságra ösztönöz. Azok a fogyasztók, akik plusz szolgáltatást kapnak, fizetnek a kapott szolgáltatásért. Ha nem tartanak igényt az értéknövelt szolgáltatásra, az azt jelenti, hogy a korábban számukra nyújtott szolgáltatást a forgalmazók nem hatékony módon közvetítették számukra. Az árrögzítés következtében azok a forgalmazók, akik képesek lennének a hatékonyság növelése révén árcsökkentésre és így piaci részesedésük növelésére, ezt a hatékony működésből származó potenciális előnyt nem tudják kihasználni. Nyilvánvaló, hogy a hatékonyság növekedésének – alacsonyabb könyvárakban megjelenő –előnyét így a fogyasztók sem élvezhetik.

A verseny hatására a szakosodás hozzájárulhat a költségcsökkentéshez, ami a sajátos fogyasztói igények kielégítését továbbra is lehetővé teheti.

Amennyiben egyes fogyasztói csoportok nem hajlandóak a kisebb példányszám miatti kiadásból eredő fajlagosan magasabb kiadvány áron megvásárolni a termékeket, akkor semmi sem indokolja azt, hogy másokkal kellene ezt az alacsony fizetési hajlandóságból származó esetleges veszteséget megfizettetni. Az MKKE szerint ugyanis a többség által vásárolt „nem minőségi” kiadványok teszik lehetővé a minőségi kiadványok kiadását és terjesztését. Az árrögzítés révén mesterségesen magasan tartott kiadványárak megakadályozzák azt, hogy a „nem minőségi” könyvek vásárlói, illetve potenciális vásárlói, akik a fogyasztók többségét alkotják, a szóban forgó kiadványokból többet vásároljanak, illetve egyáltalán vásároljanak. Árrögzítés hiányában ugyanis – az MKKE által hivatkozott érvelésnek megfelelően – ezen piaci szegmensen az árak csökkenésével lehet számolni.

A fentiek alapján a GVH Versenytanácsa a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését Versenyszabályzatának jogsértő rendelkezéseinek alkalmazásától eltiltja, továbbá kötelezi arra, hogy a tagkereskedőket a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül értesítse.

(Vj-47/2004. sz. ügy)

  • kapcsolódó anyagok
VERSENYJOG