EKB előtt a Cartesio-ügy, a hatodik magyar előzetes döntéshozatali kérelem

2006.07. 5. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Amint arról korábban beszámoltunk, a Szegedi Ítélőtábla egy cégbírósági változásbejegyzési eljárást érintő fellebbezés kapcsán négy kérdéssel fordult a közösségi bírói fórumhoz. A C-210/06. sz. ügy részletei most láttak napvilágot a Hivatalos Lapban

Szegedi Ítélőtábla (Magyar Köztársaság) által 2006. május 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. változásbejegyzési ügye.

A kérdést előterjesztő bíróság: Szegedi Ítélőtábla
Felperes: Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Jogosult-e a cégbíróság változásbejegyzési eljárásban hozott határozatával szembeni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság a Római Szerződés 234. cikke szerint előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ha a cégbírósági határozat meghozatalára és a fellebbezés elbírálására is nem kontradiktórius eljárásban kerül sor?

Amennyiben a másodfokú bíróság megfelel a Római Szerződés 234. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni jogosult bíróság fogalmának, úgy a másodfokon eljáró bíróságot kell-e olyan utolsó fokon eljáró bíróságnak tekinteni, akinek a Római Szerződés 234. cikk értelmében kötelessége a közösségi jog értelmezése vonatkozásában az Európai Bírósághoz fordulni?

A magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való - közvetlenül a Római Szerződés 234. cikkéből következő - jogosultságát korlátozza, korlátozhatja-e olyan nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a nemzeti jog szabályai szerinti fellebbezési jogosultságot teremt, ha fellebbezés esetén a végzést a felsőbb szinten eljáró nemzeti bíróság megváltoztathatja, mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését és utasíthatja a végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására?

A./ Ha egy Magyarországon, a magyar társasági jog alapján létrejött és cégjegyzékbe bejegyzett társaság székhelyét az Európai Unión belül egy másik tagállamba kívánja áthelyezni, a közösségi jog kompetenciájába tartozik-e a kérdés rendezése, vagy jogharmonizáció hiányában kizárólag az egyes nemzeti jogok szabályai irányadók?

B./ Közvetlenül a közösségi jogra (Római Szerződés 43. és 48. cikkére) hivatkozással kérheti-e egy magyar honosságú társaság székhelyének az Unió más tagállamába történő áthelyezését? Amennyiben igen, úgy köthető-e - akár az "áthelyező", akár a "befogadó" tagállam részéről - bármilyen feltételhez, engedélyhez a székhelyáthelyezés?

C./ Értelmezhetők-e úgy a Római Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, mely a gazdasági társaságokat érintő jogok gyakorlása kapcsán aszerint tesz különbséget a gazdasági társaságok között, hogy a gazdasági társaság székhelye mely tagállamban van?

D./ Értelmezhetők-e úgy a Római Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, amely megakadályozza azt, hogy egy magyar honosságú társaság az Európai Unió másik tagállamába helyezze át a székhelyét?

Az első kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy a cégbírósági eljárásban hozott határozat ellen benyújtott fellebbezést elbíráló bíróság előtti eljárás olyan eljárásnak tekinthető-e, amelyben helye lehet előzetes döntéshozatalra kérdések feltételének az Európai Bíróság számára. Az EK-Szerződés és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis előzetes döntéshozatal iránti eljárást csak "bíróság" kezdeményezhet, a bíróság fogalmának meghatározására azonban a nemzeti jogtól független feltételrendszert kell alkalmazni. Így a nemzeti jog szerint rendes bíróságnak minősülő bíróság sem fordulhat az Európai Bírósághoz, amennyiben eljárása adminisztratív jellegű, és nem jogvitában dönt (pl. cégbíróság általi cégbejegyzés). A kérés tehát a jelen ügyben az, hogy azzal, hogy a cégbíróság elutasította a felperes változásbejegyzési kérelmét, létrejött-e valódi jogvita, tehát, hogy az ítélőtábla előtt lévő fellebbezési ügy már olyan jogvitának minősül-e, amelyben lehetséges előzetes döntéshozatalt kérni.

A második kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság vagy az ítélőtábla-e az a bírói fórum, akinek az EK-Szerződés 234. cikk értelmében kötelessége a közösségi jog értelmezése vonatkozásában az Európai Bírósághoz fordulni. E cikk értelmében ugyanis az alsóbb fokú bíróságok értelmezési probléma esetén az Európai Bírósághoz fordulhatnak, míg az utolsó fokon eljáró bíróságok ilyenkor kötelesek az Európai Bírósághoz fordulni.

Az érdemi jogi probléma a következő: a magyar honosságú Cartesio BT változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a cégnyilvántartást vezető Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál, melyben annak bejegyzését kérte, hogy székhelyét Bajáról egy olaszországi városba helyezte át. A cégbíróság megtagadta a változásbejegyzési kérelem teljesítését, és arról tájékoztatta a céget, hogy a magyar jog szerint nem lehetséges a székhely külföldre helyezése a magyar jog, mint személyes jog megtartása mellett, tehát ahhoz, hogy Olaszországban legyen a székhelye, előbb meg kell szűnnie Magyarországon, majd az olasz jog szerint – immár olasz cégként – újjá kell alakulnia. A Cartesio BT álláspontja szerint egy magyar cég bármikor áthelyezheti székhelyét egy másik (EU-tag)államba, és ez nem érinti honosságát, vagyis továbbra is magyar cég marad – magánjogi szempontból. Mindezt – álláspontja szerint – az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései (43. és 48. cikk) is megerősítik.

(C-210/06. sz. ügy)

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA