Az európai munkajog ne vonatkozzon a sportolókra?

2007.10. 9. Jogi Fórum / JG

Sepp Blatter, a világ országainak labdarúgó szövetségeit tömörítő FIFA elnöke azt kéri az Európai Uniótól, hogy a labdarúgás (és adott esetben más sportágak) tekintetében ne érvényesüljön a munkavállalók szabad mozgásának alapelve.

A tekintélyes sportdiplomata szerint jó dolog, hogy a munkavállalók szabadon mozoghatnak Európában, de a labdarúgók a hagyományos értelemben nem munkavállalók. “Nem lehet egy kalap alá venni a munkavállalókat és a labdarúgókat, mert az utóbbiak inkább előadóművészek, mint munkavállalók” – mondta Blatter. Blatter támogatásáról biztosította továbbá a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, Jacques Rogge-t, aki a közelmúltban az EU tagállamainak kormányfőihez írott levélben hasonló kérést fogalmazott meg.

Blatter álláspontja szerint vissza kell állítani a klubcsapatok “nemzeti identitását” és csapatonként legalább hat saját nevelésű játékos kell, hogy pályára lépjen a mérkőzéseken. Blatter elképzelései az utánpótlásnevelés fejlesztésát és az egekbe szökő játékosárak leszorítását hivatottak szolgálni és reméli, hogy a 2010–11-es idényben már a mintaként felállított 6+5 alapon működő klubcsapatok szerepelnek majd.

Az Európai Unió hivatalos sportpolitikája a területet a szociális kohézió és az uniós külkapcsolatok egyik alapvető fórumának tekinti. A FIFA és az EU 2006-ban megállapodása alapján az EU a fejlesztési alapokból elkülönített összegekkel segíti a FIFA harmadik világban folytatott tevékenységét. Ezen túl az EU idén nyáron a sportról szóló Fehér Könyvvel adott lendületet a sportpolitikai konzultációnak. A sport belső piacon és európai versenypolitikában játszott szerepe tekintetében azonban egyáltalán nincs összhang az EU és a nagy labdarúgószer­vezetek között.

Blatter most megjelent nyilatkozata ugyanis egybevág Michel Platini UEFA elnök korábban nyilvánosságot kapott véleményével, miszerint az európai labdarúgás versenyképességét komolyan veszélyeztetik az EU munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályai, hiszen azokból szinte kizárólag a leggazdagabb klubok profitálnak. A legnagyobb európai klubok elszívják a jobb játékosokat, és ezáltal évről évre mindig ugyanaz a pár csapat jeleníti meg az európai élmezőnyt.

Platini a a sportról szóló Fehér Könyv kapcsán reményét fejezte ki, hogy az új uniós szabályok kidolgozása közben a sportszakmai szervezet véleményére is odafigyelnek a döntéshozók, mert a rossz döntések nagyon komoly hatással lehetnek a jövőre nézve.

A Bizottság azonban mindmáig igen visszafogott az ügyben. Nem különösebben támogatja a sportolókra vonatkozó speciális szabályok megalkotását és azzal védekezik, hogy ezek létrehozásához mind a 27 állam egységes jóváhagyása lenne szükséges. Az egyes szakági szervezetek egyébként (az egyesülési jog tartalmából fakadóan) teljes szabadságot élveznek a sportági szabályok megalkotásában, de gazdasági kérdésekben ők is az európai versenyjog és más jogszabályok hatálya alá tartoznak. Ezt a megközelítést Neelie Kroes versenyjogi biztos is többször egyértelművé tette.

Platini külön aggodalmának adott hangot, amiért a labdarúgásban egyre gyakoribb, hogy a tulajdonosok munkajogi szabályokra hivatkozva tartanak távol játékosokat a nemzeti válogatottban való fellépéstől is. Az UEFA elnöke többször is éles hangú nyilatkozatokban bírálta a azokat az eurokratákat (különösen McCreevy belső piacért felelős és Neelie Kroes, versenyjogi biztost) akik tisztán jogi és pénzügyi szempontok alapján ítélik meg a labdarúgás szerepét és nincsenek tekintettel annak közösségformáló vonatkozásaira. Platini itt elsősorban arra a 2006-ban indult és jelenleg is az Európai Közösségek Bírósága előtt lévő ügyre gondolt, amiben a Charleroi a FIFA-tól követel kártérítést azért, mert marokkói kapusa egy válogatott mérközésen szerzett sérülés miatt hónapokig nem játszhatott a klubban. A Charleroi szerint játékosuk elvesztése közvetlenül szerepet játszott abban, hogy a bajnokságban végül nem értek el jobb helyezést. Az ügyben várhatóan jövő év elején dönt a Bíróság.

EU és a sportjog

A munkavállalás és letelepedés szabadságát alapelvi szinten biztosító európai jogi szabályok elsősorban az állampolgárságra való tekintettel megvalósuló megkülönböztetés fentiekkel párhuzamos tilalmát mondják ki a sportolók foglalkoztatása terén. Ez azért is fontos, mert a közösségi jog ma még nem tartalmaz a sportra vonatkozó egységes szabályokat, a munkavállalók szabad mozgása és a sport metszéspontjain keletkező jogesetekre vonatkozó szabályanyag elsősorban az Európai Közösségek Bíróságának e tárgyban hozott esetjogából körvonalazódik.

A Bíróság több esetben is kimondta, hogy az állampolgárság kizárólag a nemzeti csapatok összeállításában, a nemzetközi versenyek részvételi szabályaiban és a csapatjátékok igazolási időszakaiban lehet befolyásoló tényező. Az sokat idézett Bosman ügyben a Bíróság leszögezte, hogy a gazdasági tevékenységként a sport is a közösségi jog hatálya alá tartozik. Ebből kiindulva a Bíróság két alapvető tilalmat állított fel. Az egyik kifejezte a sportolók állampolgárságon alapuló megkülönbözte­tésének teljes tilalmát és megszüntette a sportegyesületek hazai játékosok számarányára vonatkozó előírásait, míg a másik megtiltotta, hogy a sportolókkal kötött szerződésekben a munkavállalók szabad mozgását sértő kikötések szerepeljenek. Az EU sporttal kapcsolatos dokumentumai itt elérhetők.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
SPORTJOG
EURÓPAI UNIÓ