Európai Bíróság - A kiegészítő védelmet kérő személynek nem kell szükségképpen bizonyítania érintettségét

2009.02.17. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az Európai Közösségek Bíróságának a C‑465/07. számú ügyben hozott ítélete szerint a kiegészítő védelmet kérő személynek nem kell szükségképpen bizonyítania a konkrétan a származási országában fennálló helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét

A Bíróság C‑465/07. sz. ügyben hozott ítélete - Meki Elgafaji és Noor Elgafaji kontra Staatssecretaris van Justitie:

A kérelmező származási országában fennálló megkülönböztetés nélküli erőszak foka kivételesen elegendő lehet az illetékes hatóságok számára annak megállapításához, hogy a visszaküldött külföldi polgári személy súlyos és egyedi fenyegetettség tényleges veszélyének lenne kitéve.

A 2004/83/EK irányelv [1] legfőbb célja egyrészről annak biztosítása, hogy valamennyi tagállamban azonos feltételeket alkalmazzanak a nemzetközi védelemre valóban rászorulók beazonosítására, másrészről annak elősegítése, hogy e személyek valamennyi tagállamban hozzáférhessenek az ellátások egy minimális szintjéhez.

2006. december 16‑án az Elgafaji házaspár Hollandiában ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, amelyhez csatolták az azt bizonyítandó dokumentumokat, hogy származási országukba, Irakba való kitoloncolásuk esetén tényleges veszélynek lennének kitéve. 2006. december 20‑i határozataival az illetékes miniszter megtagadta az Elgafaji házaspár számára ideiglenes tartózkodási engedély kiadását. Úgy ítélte meg többek között, hogy Meki Elgafaji és Noor Elgafaji nem bizonyították megfelelően az általuk hivatkozott körülményeket, és következésképpen nem bizonyították a súlyos és egyedi fenyegetettség tényleges veszélyét, amelynek szerintük a származási országukban ki vannak téve.

Kérelmeik elutasítását követően az Elgafaji házaspár keresetet nyújtott be a Rechtbank te ’s‑Gravenhagéhoz, amelynek e bíróság helyt adott. A Raad van State, amelyhez fellebbezést nyújtottak be, úgy ítélte meg, hogy a 2004/83/EK irányelv vonatkozó rendelkezései értelmezési nehézségeket okoznak, és úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal végett kérdéseket terjeszt a Bíróság elé. A kérdést előterjesztő bíróság többek között azt kívánja megtudni, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezéseit [2] úgy kell‑e értelmezni, hogy a kiegészítő védelmet kérő élete vagy sértetlensége elleni súlyos és egyedi fenyegetettség fennállása azon feltételtől függ, hogy a kérelmező bizonyítsa a konkrétan a helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét.

A Bíróság úgy véli, hogy az irányelvben meghatározott, a kérelmező „életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége” által jelentett sérelem [3] általánosabb sérelmi kockázatot foglal magában, mint az irányelvben [4] meghatározott másik két sérelemtípus, amelyek azon helyzeteket foglalják magukban, amelyekben a kérelmező konkrétan egy meghatározott típusú sérelem veszélyének van kitéve.

Ugyanis tágabb értelemben valamely polgári személy életének vagy sértetlenségének fenyegetettségére, nem pedig meghatározott erőszakra vonatkozik. Ezenkívül e fenyegetettség általános „nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben” rejlik. Végül az említett fenyegetettség alapjául szolgáló szóban forgó erőszak „megkülönböztetés nélkülinek” minősül, amely kifejezés magában foglalja, hogy az személyes helyzetükre tekintet nélkül kiterjedhet személyekre.

E tekintetben ki kell fejteni, hogy adott esetben minél inkább tudja a kérelmező bizonyítani a konkrétan a személyes helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét, annál kisebb mértékű lesz a kiegészítő védelemre való jogosultsághoz megkövetelt megkülönböztetés nélküli erőszak.

Ezenkívül a Bíróság hozzáteszi, hogy a kiegészítő védelem iránti kérelem egyedi értékelésekor figyelembe lehet venni különösen a következőket:

  • a megkülönböztetés nélküli erőszak által jellemzett helyzet földrajzi kiterjedése, valamint az érintett országba való visszaküldés esetén a kérelmező tényleges úticélja, és
  • adott esetben a tényleges veszélyt alátámasztó olyan komoly ténykörülmény fennállása, mint például azon tény, hogy a kérelmező korábban már súlyos sérelemnek volt kitéve, illetve vele szemben ilyen sérelem közvetlen veszélye állt fenn, kivéve, amennyiben alapos okból feltételezhető, hogy a súlyos sérelem veszélye vele szemben már nem áll fenn, amely ténykörülmény tekintetében a kiegészítő védelemre való jogosultsághoz szükséges megkülönböztetés nélküli erőszak követelménye kevésbé szigorú lehet.

Ennélfogva az irányelv vonatkozó rendelkezéseit a következőképpen kell értelmezni:

  • a kiegészítő védelmet kérő élete vagy sértetlensége elleni súlyos és egyedi fenyegetettség fennállása nem függ azon feltételtől, hogy e személy bizonyítsa a konkrétan a személyes helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét;
  • az ilyen fenyegetettség fennállása kivételesen bizonyítottnak tekinthető, amikor a fennálló fegyveres konfliktust jellemző megkülönböztetés nélküli erőszak – a kiegészítő védelem iránti kérelmet elbíráló illetékes nemzeti hatóságok vagy a tagállami bíróságok értékelése szerint – olyan nagyfokú, hogy megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy az érintett országba vagy az érintett régióba visszaküldött polgári személy pusztán az annak területén való tartózkodása miatt súlyos és egyedi fenyegetettség tényleges veszélyének lenne kitéve.
  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA