Kamarai aggályok

2013.12.10. Jogi Fórum / Sereg András

Tizenöt szakmai kamara, háromszázezer tag képviseletében tíz éve szövetségbe tömörült az érdekeik képviseletére. Konferenciájukon szóvá tették a köztestületi szabályozás Ptk.-ból való kikerülését, a kettős regisztrációt és mellőzésüket a jogalkotási folyamatból.

Tíz éve alakult meg Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége (MSZKSZ), amelynek tizenöt szakmai kamara a tagja. A legnagyobbnak (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) több mint százezer, a legkisebbnek (Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara) csupán 117 aktív tagja van. Az ernyőszervezet mintegy háromszázezer kvalifikált szakembert képvisel, köztük ügyvédeket, közjegyzőket, igazságügyi szakértőket, bírósági végrehajtókat, szabadalmi ügyvivőket, könyvelőket, mérnököket, építészeket, orvosokat, egészségügyi szakdolgozókat, gyógyszerészeket, állatorvosokat, vagyonvédőket és magánnyomozókat. A szövetség azzal az elsődleges céllal jött létre, hogy az egyes kamarák önállóságának sérelme nélkül növelje tagjai elismertségét, segítse az érdekérvényesítést és a jogalkotásban való részvétel lehetőségeit.

November végén az Országház felsőházi termében jöttek össze a szakmai kamarák képviselői, hogy a „Szakmaiság – Felelősség – Minőség” című konferencián megvitassák a köztestületek jövőjét. Kövér László házelnök, a rendezvény fővédnöke nyitó beszédében hangsúlyozta: partneri viszonyra van szükség az Országgyűlés, a kormány és a szakmai kamarák között. Úgy vélekedett, hogy csak akkor újítható meg az ország, ha azok lesznek sikeresek, akik a szakma szabályai szerint, munkájukért felelősséget vállalva, komoly minőséget létrehozva tevékenykednek. Az Országgyűlés elnöke szerint Magyarország megújításához az élet minden területén meg kell erősíteni a hitelesség követelményét. Ez pedig nem jöhet létre szakmai hozzáértés, felelősségvállalás és minőség nélkül. A kamarák egyik legfontosabb küldetése az, hogy a szakmaisággal fémjelzett hitelesség őrei legyenek a maguk hivatásában. Nem lehet eléggé nagyra értékelni e küldetés jelentőségét – fogalmazott a házelnök.

Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára felidézte: azt követően, hogy 2006-ban Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter megszüntette az orvosi, a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamara kötelező kamarai tagságát és megvonta a kamarák jogköreinek jelentős részét, köztük az etikai felügyeletet, az Országgyűlés 2011-ben ismét megteremtette az egészségügyi kamarák működési feltételeit. Megfogalmazása szerint a kamarák a közhatalmi struktúra részei, hidat képeznek a hivatás és az állam között.

Gáts Andrea, a Magyar Szakmai Kamarák Szövetségének főtitkára, a konferencia levezető elnöke rövid áttekintést adott a kamarai szabályozás történetéről. Felidézte, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikket iktatták be először a szakmai kamarák történetében, ez tartalmazott először rendelkezéseket a kamarák felállításáról és a kötelező kamarai tagságról. A nonprofit szervezetek gyakorlatilag elhaltak a második világháború után, és csak a rendszerváltozást követő kedvező szabályozási környezetben indulhatott el újra a fejlődés, amikor is sorra alakultak az új szervezetek és alapítványok. Fontos állomásnak nevezte, amikor az 1993. évi XCII. törvény beépítette a Polgári törvénykönyvbe a köztestület fogalmát. Hozzátette: az új, 2014. március 15-én hatályba lépő új Ptk.-ban viszont már nem szerepel a köztestület. – Hova kerül a köztestületi szabályozás? – kérdezte a főtitkár.

Az aggódó kérdésre Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára válaszolt, kifejtve azt a nézetét, hogy a köztestület a magánjog és a közjog határmezsgyéjén helyezkedik el, ezért a régi Ptk., amely alapvetően közjogias szemléletű volt, még tartalmazta a köztestület fogalmát, míg az új kódex már nem. Igyekezett azonban megnyugtatni a jelenlévőket, hogy a köztestület nem tűnik el a magyar jogrendszerből, hiszen az Ptk. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/12824. számú törvényjavaslatban szerepel az államháztartási törvény módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény kiegészítése. Ezzel lényegében új környezetben él tovább a jelenleg még hatályos szabályozás, megteremtve a már húsz éve létező köztestületi jogállás és működés törvényes kereteit a jövőre is.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a fegyelmi ügyek tapasztalatait összegző előadásában közölte: a tizenkétezer ügyvédnek évente – erről nincsenek pontos statisztikák – mintegy négy-ötszázezer ügye van, amelyek ellen átlagosan 1800 panasz érkezik. A panaszok harmada megtagadó határozattal, míg a fennmaradó ezerkétszáz ügyből 800 megszűnéssel végződik. Összesen tehát évi négyszáz panasz jut el a fegyelmi eljárásig. A fegyelmi vétséget elkövető ügyvéddel szemben megrovás, pénzbírság és kizárás alkalmazható. A büntetések felében pénzbírságot szabnak ki, és évente átlag negyven kizárás születik. A kamarából való kizárás súlyos büntetés – hangsúlyozta Bánáti János –, ami egzisztenciavesztéssel jár, hiszen a határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz évig az ügyvéd nem vehető fel a kamarába.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke előadásában arra kereste a választ: a szakmai kamarai tagok esetében mivel indokolható az iparkamarai regisztráció? A szónok elismerte, hogy létezik kettős kamarai tagság, például egy igazságügyi orvosszakértő egyszerre tagja az orvosi és a szakértői kamarának is. Mégis meglepetésként érte a szakmai kamarák tagjait – folytatta –, hogy 2011 decemberében, egy képviselői módosító indítvánnyal „betolták” a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvénybe a kötelező kamarai regisztrációt és az évente fizetendő kamarai hozzájárulási díjat. A módosítás értelmében az egyéni és társas vállalkozásoknak kivétel nélkül regisztrálniuk kellett a törvényben meghatározott területi kereskedelmi és iparkamaráknál, függetlenül attól, hogy az érintettek a szakmai kamaráknál, mint köztestületeknél, kötelező kamarai tagsággal, vagy regisztrációval már rendelkeznek. Éger István azt is nehezményezte, hogy az előterjesztő egyetlen szakmai kamarával sem vette fel a kapcsolatot, így egyáltalán nem volt mód a jogszabály véleményezésére. Miután az alkotmánybírósági beadvány az idén elbukott, mi több: a határozat a kamarai hozzájárulási díjat arányos közteherviselésnek minősítette, a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy elfogadják a kötelező regisztráció tényét, továbbá, hogy ez nincs ingyen, sőt még azt is, hogy a regisztrációra kijelölt szervezet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, de – kérdezte az előadó – miért kell a díjat folyamatosan fizetni.

Lovász Zoltán, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöke a konferencián résztvevő igazságügyi államtitkárnak címezve megkérdezte: miért nem vonják be a szakértői kamarát a törvények előkészítésébe? Példaként említette a módosításra szoruló kompetenciarendeletet, amelyet már maguk a bírák sem tudnak használni. A szakértői kirendelés kapcsán pedig arról beszélt, hogy a rendőrség manapság csak az olcsó szakértőt keresi, nem a jót. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a konferencián nem jelent meg a Belügyminisztérium képviselője, mert akkor elmondhatta volna neki, hogy hosszú hónapok óta késnek a szakértői díjak kifizetései.

  • kapcsolódó anyagok
KAMARÁK