Közigazgatási bírságok - A mentesülés lehetőségei

2016.08. 2. Jogi Fórum / Mercz Ágnes

A különböző közigazgatási hatóságok tevékenységük során rendszerint jogosultak arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 94/A. § -ra figyelemmel jogsértés észlelése esetén bírságot szabjanak ki. - Mit tehet egy cég, ha megbírságolták? Mely esetekben és hogyan mentesülhet a bírság alól?

A közigazgatási bírságok akár olyan összegűek is lehetnek, hogy egy kisebb vállalkozás működésének ellehetetlenüléséhez is vezethetnek, függetlenül attól, hogy a bírságolásnak alapvetően nem ez a célja. Vannak azonban olyan jogszabályi előírások, amelyek bizonyos esetekben védik a kis és középvállalkozásokat e bírságoktól.

A közigazgatási hatóságok tevékenységének jelentős részét teszi ki a hatósági ellenőrzések lefolytatása. Az ellenőrzések során a hatóságok azt vizsgálják, hogy a jogszabályi előírásokat az érintettek megtartották-e, legyen szó akár élelmiszer-biztonsági, építésügyi, fogyasztóvédelmi vagy más jogi előírások betartásáról.

A hatóságoknak rendszerint bírságolási joga van abban az esetben, ha az ellenőrzés során a vizsgált jogszabályi előírások megsértését tapasztalják. Előfordul, hog a jogszabály kötelezően előírja a bírság alkalmazását, míg más esetekben a hatóság mérlegelésétől függ, hogy bírságot szab-e ki, és ha igen, akkor a jogszabályi keretek között annak mekkora lesz az összege.

A kis- és középvállalkozásokról szóló törvény szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve a vállalkozást kötelezik a jogsértés megszüntetésére. Ez a főszabály védi a kis- és középvállalkozásokat attól, hogy már az első jogsértésük esetén komoly bírsággal kelljen szembenézniük. Ha azonban a jogsértő állapotot nem szüntetik meg, vagy ismét jogsértést követnek el, akkor, második alkalommal már nem kerülhetik el a bírságot.

A kedvezmény csak a kis- és középvállalkozásokat érinti. Ilyennek minősül az a vállalkozás, ahol összes foglalkoztatotti létszám 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy a vállalkozás mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A kis- és középvállalkozások sem élhetnek azonban minden esetben az első alkalommal való bírságolás alóli mentességgel. Nem vonatkozik a mentesség arra az esetre, ha a bírságot adó- és vámhatósági eljárásban szabják ki. A NAV által kiszabott bírság alól tehát nem lehet mentesülni a fenti rendelkezés alapján. Ugyanúgy nem vonatkozik a mentesség arra az esetre, ha a bírságot felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárásban szabják ki. Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre abban az esetben sem, ha a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet, valamint ha a bírság kiszabásának alapjául szolgáló ok miatt környezetkárosodás következett be. Szintén nincs mentesség, ha a bírságra 18. évüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt került sor, vagy a jogsértésre a koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjához tartozó személlyel szemben került sor. Szintén nem kerülheti el a bírságot a vállalkozás, ha megsérti a békéltető testületi eljárásban fennálló együttműködési kötelezettségét.

A fogyasztóvédelmi típusú ügyekre vonatkozóan hatályba lépett a közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal bírságmeghatározási módszeréről szóló közlemény, amely szerint enyhítő körülménynek minősül, és így a bírság összegét csökkentő tényező, ha a vállalkozás a megfelelés szándékával tőle független szakmai szervezetet vagy személyt megkeresett, és annak véleményét a kereskedelmi gyakorlatának kialakítása során figyelembe vette.

A Gazdasági Versenyhivatalnak 2001. február óta van jogszabályi felhatalmazása arra, hogy úgynevezett közleményt adjon ki. E közlemények feladata, hogy a GVH jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertessék, és a gyakorlat szisztematikus összegzése révén irányt mutassanak a jövőre nézve, növelve ezzel a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot. A közlemények létjogosultságát az Alkotmánybíróság is elismerte, rámutatva, hogy azok az érintett piaci szereplők számára fogalmaznak meg olyan támpontokat, amelyek alapján világossá válik számukra, hogy a versenytanács milyen szempontrendszert alkalmaz a határozatának meghozatala során. A közlemények a GVH-ra nézve kötelezőek, azoktól csak kivételesen és megfelelő indokolás mellett térhet el. A GVH 2001 óta számos közleményt adott ki, melyek közül a legnagyobb érdeklődésre vélhetően  a bírságok megállapításának szempontjairól szólók tartottak számot.

A fogyasztóvédelmi ügyekben kiszabott bírságokról szóló első közleményt 2007 októberében adta ki a GVH. Ez rögzítette a bírság megállapításának lépéseit és az alkalmazott módszereket, így például azt, hogy a bírság összegének kiindulópontjául szolgálhat a jogsértő tájékoztatással járó költség vagy a jogsértéssel az érintett piacon realizált arányos árbevétel. Az alapösszeg meghatározása után került sor az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételére, majd annak felülvizsgálatára, hogy az így kalkulált összeg kellően elrettentő hatással bír-e. Az utolsó lépcső pedig annak ellenőrzése volt, hogy a bírság összege nem lépi-e át a törvényi maximumot.

Nyolc évvel később a GVH a második bírságközleményt többek között azzal a céllal adta ki, hogy a vállalkozásokat olyan erőfeszítésekre ösztönözze, melyek révén jobban megfelelnek a fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek. Az új közlemény szerint az alapösszeg számításának módja kismértékben változott, valamint részletesebben fejti ki az enyhítő és a súlyosító körülményeket, ám a fő változás mégis inkább az, hogy a GVH a bírság kalkulálása során figyelembe veszi a vállalkozások megfelelés érdekében tett bizonyos lépéseit. A közlemény szerint az erőfeszítés akkor tekinthető érdeminek, ha az eljárás alá vont hirdető megfelelően igazolni tudja, hogy az érintett kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatban – a megfelelés szándékával –  megkeresett egy tőle független, szakmai szervezetet vagy személyt (ügyvédet, ügyvédi irodát), aki az alkalmazandó jogszabályokkal és a GVH gyakorlatával nyilvánvalóan nem ellentétes véleményt adott számára.  A megfelelési szándékhoz annak bizonyítása szükséges, hogy a később jogsértőnek ítélt kereskedelmi gyakorlat kialakítása és/vagy közzététele előtt történt a külső független szerv, illetve személy megkeresése, és a vállalkozás azt figyelembe vette, vagyis a kereskedelmi gyakorlatát annak megfelelően alakította ki.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZIGAZGATÁSI BÍRSÁG
KÖZIGAZGATÁSI JOG