Tovább módosulnak a munkavédelem szabályai - Munkabalesetekre vonatkozóan is történik változás

2016.11.10. Jogi Fórum / Kéri Ádám / KRS Ügyvédi Iroda

Korábban már beszámoltunk arról, hogy több ponton módosult a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII.tv. (Mvt.). Nem régen azonban az Mvt. végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII.26.) MüM rendelet is módosult. A változások egy kivétellel 2016. szeptember 23. napján léptek hatályba. A kivételt képező rendelkezés hatályba lépése pedig 2018. 01.01. napja lesz.

A MüM rendelet 5. §-a szerint a munkáltató minden munkaképtelenséggel járó munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul kivizsgálni. A három munkanapot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabalesetet ki kell vizsgálni, nyilvántartásba kell venni és be kell jelenteni. Ezen túlmenően azonban a rendelet arra is hivatkozik, hogy munkaképtelenséget nem okozó munkabaleset esetén a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglalt szabályokat kell alkalmazni.

Változnak a munkabalesetek és foglalkoztatási megbetegedések bejelentésére, kivizsgálására, valamint nyilvántartására vonatkozó szabályok is. A munkáltató a rendelet 9.§ (1)(d) pontja alapján köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalnak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megnevezését a rendelet mellőzi.

A rendelet munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy foglalkoztatásának feltételeire vonatkozó 2. számú mellékletét új melléklet cseréli le.

A rendelet 2. számú mellékletének 3. pontja szerint, mely 2018. január 1. napjával lép hatályba, a munkáltató legalább az alábbiakban meghatározott létszámú és munkavédelmi szakképesítésű személyt köteles, minimálisan az e pontban megállapított munkaidőtartamot kitöltő, munkavédelmi tevékenységre foglalkoztatni:

I/a) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti 4 órára (korábban két órára),

I/b) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi 3 órára (korábban két órára),

I/c) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi 6 órára (korábban négy órára),

I/e) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és 1000 munkavállaló felett minden megkezdett 400 munkavállaló után (korábban minden megkezdett 600 munkavállaló után) további egy-egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel,

II/e) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és 1000 munkavállaló felett minden megkezdett (korábban minden megkezdett) 800 munkavállaló után további egy-egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel.

Végezetül változik a munkabalesetek 3.sz. mellékletben szereplő jegyzőkönyv kitöltési útmutatója, illetve pontosításra kerül a 9.§(1) (b) bekezdése, mely szerint a munkavédelmi hatóságot és a bányafelügyeletet a halált, illetve a 3 munkanapot (és nem napot) meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetekről tájékoztatni kell.

A Kúria az elmúlt hónapokban több olyan döntést is hozott, melyek a munkáltató munkahelyi balesetért való felelősségét, illetve a kimentési lehetőségek határait vizsgálják. Ezen döntésekből mutatjuk be a legfontosabbakat röviden.

Az EBH2016.M.12. számú ügyben a Kúria azt vizsgálta, hogy a munkáltató szabályzata, illetve az ügyvezető utasítása munkahelyi baleset esetén mennyiben korlátozhatja a munkáltató fizetési kötelezettségét, illetve mennyiben határozhatja meg a kárigény vizsgálata esetén követendő eljárást. Ezzel összefüggésben a Kúria kiemelte, hogy a munkáltatói utasítás nem tekinthető jogszabálynak, s a belső szabályozás pedig érvényesen nem korlátozhatta a munkáltató törvényben előírt fizetési kötelezettségét. Az EBH2016.M.10. számú ügyben a Kúria szintén a munkáltató munkahelyi balesettel összefüggő kárfelelősségét vizsgálta. Az adott ügyben a felperes munkavállaló egészségkárosodását a munkafolyamat során használt szög levált feje okozta. A baleset a felperest tehát munkavégzés során, azaz a munkaviszonyával összefüggésben érte, a munkáltató azonban az ellenőrzési köre hiányára hivatkozva kívánta a felelősségét kimenteni. A szabályozás változására tekintettel az ellenőrzési kör pontos tartalma, illetve kontúrjai nem ismertek. A Kúria az ügyben kiemelte, hogy a munkamódszer megválasztása, ahhoz a megfelelő munkaeszköz, anyag, munkavállalói létszám és szakismeret biztosítása a munkáltató kötelezettsége, tehát arra befolyása van. Szintén a munkáltató munkabalesetekkel kapcsolatos felelősségét vizsgálta a Kúria az EBH2016.M.9. számú ügyben is, melyben a felperes munkavállaló szakképzett kéményseprőként dolgozott. A felperes munkavállaló egy alkalommal egy házilagos készítésű, egyágú falétrára felmászva, melyen csúszásgátló vagy kiakasztó nem volt, megcsúszott és kb. 3 méter magasságból a talajra zuhant. A Kúria rámutatott arra, hogy a munkavállalót üzemi baleset érte, így a felelősség alól a munkáltatónak kell magát kimentenie. Ezzel összefüggésben pedig nem értékelhető a munkavállaló terhére, amennyiben nem tisztázható, miszerint a felperes a számára adott és előírt alperesi oktatás szerint járt-e el, és felkérte-e a háztulajdonost a létra kitámasztására vagy sem.  Az Mvt. 2. § (2)-(3) bekezdésében az alapelvek között rögzíti, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető, és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. Ennek érdekében a munkáltató köteles a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni, és a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani. Ezeknek biztosítása ugyanis nem az „ügyfél” kötelezettsége lett volna. Végezetül a BH2016.230. számú ügyben a Kúria arra mutatott rá, hogy a munkáltatót büntetőjogi felelősség terheli az általa foglalkoztatott munkavállaló testi sérülést, maradandó fogyatékosságot vagy halált okozó üzemi balesetéért akkor is, ha a munkavégzés során előálló baleseti veszélyhelyzetet nem maga teremtette meg, de annak bekövetkeztét a tőle elvárható pontosságot tanúsítva észlelhette volna, és erről a munkavállalót tájékoztatva a baleset elkerülhető lett volna.

Amennyiben szeretne a munka és pihenőidő, a munka díjazása, a munkaügyi és a munkavédelmi ellenőrzések, valamint az atipikus foglalkoztatási formák részleteivel szakmai szeminárium keretében, nagyobb mélységben megismerkedni, jelentkezzen a KRS Ügyvédi Iroda munkajogi szemináriumsorozatára: a KRS Munkajogi Akadémiára. Részletek ezen a linken érhetőek el: http://www.krs.hu/sites/default/files/munkajogi_akademia_program.pdf

Az eredeti cikk a HR Portál oldalán, ezen a linken jelent meg:

http://www.hrportal.hu/hr/ki-a-felelos--ha-a-kemenysepro-leesik-az-ingatlan-tulajdonosanak-letrajarol---uj-szabalyok-a-munkavedelemben-20161026.html

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG