Van-e hatásköre az Európai Bíróságnak a héa-irányelvek értelmezésére? - Uniós ítélet egy magyar adóügyben

2020.05. 4. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A Bíróság főszabály szerint nem rendelkezik hatáskörrel az uniós héa(áfa)irányelvek értelmezésére, amennyiben az érintett szolgáltatásnyújtás megvalósulására és a vonatkozó héafizetési kötelezettség keletkezésére Magyarországnak az Unióhoz való csatlakozását megelőzően került sor - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-258/19 EUROVIA ügyben hozott ítélet

Az EUROVIA nevű cég 1996-ban és 1997-ben vállalkozási szerződéseket kötött föld feletti távbeszélő hálózat munkáinak elvégzésére egy vállalkozóval. A cég később a teljesítési kötelezettségeinek 1998-ban (az ügylet pontos teljesítési időpontja 1998. november 16.) eleget tevő vállalkozó részére csak a vállalkozói díj egy részét fizette meg, mert az érintettek között e díj összege tekintetében vita alakult ki. A vállalkozó később a díj megfizetése érdekében peres eljárást kezdeményezett, amelynek eredményeképpen a magyar bíróságok az EUROVIA céget 2004 szeptemberében egy meghatározott pénzösszeg és annak kamatai megfizetésére kötelezték. Miután a cég – egy perújítási eljárás lefolytatása után – végrehajtási eljárás keretében megfizette a díjat, a vállalkozó 2011 júniusában kiállította a vállalkozási szerződésben foglalt munkák elvégezéséről szóló számlát.

Az EUROVIA a számla szerinti áfát az áfa bevallásában levonásba helyezte, de az adóhatóság ezt jogosulatlan adóvisszaigénylésnek tekintette, ami miatt a levonás megtiltása mellett adóbírságot is kiszabott. Az adóhatóság álláspontja szerint ugyanis annak ellenére, hogy a vállalkozói díj fennmaradó részét 2011-ben fizették meg, illetve hogy a kérdéses ügyletekre vonatkozó számla kiállítására is csak ebben az évben került sor, az ügylet, mint gazdasági esemény már 1998 novemberében megvalósult és ezzel egyidejűleg az EUROVIA adólevonási joga is megnyílt. Mindez viszont az adóhatóság szerint azzal a következménnyel járt, hogy a szóban forgó adólevonási jog érvényesíthetősége az e jog keletkezése szerinti naptári év utolsó napjától számított öt év elteltével, azaz 2003. december 31-ével elévült.

Az EUROVIA szerint viszont a számla 2011-ben történt kiállításáig az adólevonási jog nem nyílt meg, az elévülés pedig ezzel összefüggésben el sem kezdődött, hanem nyugodott. A cég ezért az adóhatóságnak az adólevonás gyakorlását megtiltó és adóbírság kiszabását elrendelő határozatát megtámadta a magyar bíróságok előtt.

Az ügyet felülvizsgálati eljárás keretében vizsgáló Kúria emlékeztet az Európai Bíróságnak a C-533/16. sz. Volkswagen ügyben 2018. március 21-én meghozott ítéletére, amely szerint az uniós héairányelvek (a héa vagy hozzáadottérték-adó magyar jogbeli megfelelője az áfa - 77/388/EGK és 2006/112/EK) értelmében a héa levonásához való jog ugyan az adott ügylet tárgyát képező szolgáltatás nyújtásából adódóan előálló adófizetési kötelezettséggel egyidejűleg keletkezik, e jog gyakorlása, illetve elévülésének számítása viszont csak azon időponttól lehetséges, amikor az adóalany számlával rendelkezik. Ezzel összefüggésben a Kúria azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a Volkswagen ügyben kimondottak alkalmazhatók-e a jelen ügy alapját képező ténybeli helyzetre is, amelyben a számla kiállítása azért csúszott, mert a vállalkozói díj tekintetében egy elhúzódó bírósági eljárás, majd az ezen eljárás lezárásaként született jogerős bírósági döntés állítólagosan rosszhiszemű végre nem hajtásából adódóan megindult végrehajtási eljárás volt folyamatban.

Ítéletében a Bíróság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság az uniós jog értelmezésére kizárólag e jognak az érintett tagállamban az Európai Unióhoz történő csatlakozásakor kezdődő alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel (30). Emellett a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az uniós héairányelvek értelmezésére, ha a szóban forgó adó beszedésének időszaka az érintett tagállam uniós csatlakozását megelőzi (31).

Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben szóban forgó szolgáltatásnyújtás megvalósulására és a vonatkozó héafizetési kötelezettség keletkezésére 1998. november 16-án, azaz Magyarországnak az Unióhoz való csatlakozását megelőzően került sor (32-34). E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy e megállapításokat nem befolyásolja az a körülmény, hogy az EUROVIA csak 2011-ben fizette meg a szóban forgó szolgáltatásnyújtásért járó díj teljes összegét.

Ami a héalevonási jogot illeti, a Bíróság rámutat arra, hogy az mind anyagi, mind pedig időbeli szempontból közvetlenül kapcsolódik a termékek és a szolgáltatások után fizetendő vagy előzetesen felszámított héa esedékességéhez, így e jogot főszabály szerint ugyanazon időszak alatt kell gyakorolni, mint amelynek során e jog keletkezett, nevezetesen akkor, amikor az adófizetési kötelezettség keletkezett (41).

Azzal kapcsolatban, hogy a jelen ügyben érintett szolgáltatásnyújtásért járó díj pontos összegének meghatározására csak Magyarország Unióhoz való csatlakozását követően került sor, és hogy következésképpen e díj teljes összegének a megfizetése és az e szolgáltatásra vonatkozó azon számla kibocsátása, amely alapján a levonási jogot gyakorolták, csak ezen időpontot követően történt meg, a Bíróság kimondja, hogy e tények a jelen ügy körülményei között nem alapozzák meg a Bíróság hatáskörét az uniós héairányelvek értelmezésére (44). E körülmények ugyanis egy olyan szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak elválaszthatatlanul, amellyel kapcsolatban nem vitatott, hogy azt e csatlakozást megelőzően teljesítették (44).
Mindezek fényében a Bíróság megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a Kúria által előterjesztett kérdések megválaszolására (45).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
ADÓZÁS
ÁFA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA