Csak most jutottam nethez.
Szóval, azt gondolom bebizonyítottam már itt, hogy nem a munkáltatók melletti elfogut véleménnyel adok tanácsokat, de bárkinek lehet ez a véleménye, csak lehetőleg ne abból szűrje le, hogy a jog alkalmasint nem az ő (vagy az én) igazságérzetem szerint ad választ a problémájára. Köszönöm, hogy ezt megemlítettétek.
És kedves anubis, jól érzed, tényleg letoltalak, de ennek a célja az volt, hogy legközelebb hasonló helyzetben tudd mit kell tenni. Ezt a mostani helyzetet jogilag kilátástalannak látom, mert nem voltál elég óvatos korábban. Hogy az igazságérzetem mit mond erről, más lapra tartozik, de te nem erre voltál kíváncsi, ha jól értettem, hanem a jogi helyzetre, ha mégis csak pozitív megerősítést kerestél, hogy vajon amunkáltatód igazságtalanul jár-e el, hát megismerve szubjektív álláspontodat, igen szerintem is igazságtalanul jár el a te szempontodból. Ezzel csak az a baj, hogy bizonyára neki is van valamilyen indoka ami miatt így jár el, és az ő szubjektív szempontrendszere szerint ez meg így igazságos. Most akkor kinek van igaza? Ki tudja, azt tudjuk, kinek mihez van joga.
A munkajog kifejezetten olyan jogág, ahol egy természetszerűleg függelmi viszonyt a jog erejével kényszerítenek mellérendelt jogviszonnyá. És ha a jog ereje nem áll mindig ott, akkor a munkáltatók bizony hajlamosak megfeledkezni a mellérendeltség követelményéről. A jog azonban csak azok mellé tud állni, akik öntudatosan akarják is gyakorolni jogaikat, és még ezezkben az esetkeben sem lehet mindig az eredeti állopotot helyreállítani, hanem csak kompenzálásra van lehetőség. (pl. amikor valaki kiáll valamiért, aztán jogellenesen kirúgják, ezt a bíróság ugyan megállapítja – néha rettentő hosszú vagy annak tűnő idő alatt) de mégsem kapja vissza az eredeti munkáját, hanem inkább fizet a munkáltató.
ha valaki nem figyel eléggé, és lemond jogairól, azzal a jog már nem tud mit kezdeni. nem lehet azt állítani, hogy nem tudtam mit írtam alá, vagy hogy nem tudtam, hogy ha ezt meg ezt akarom, akkor azt is bele kellett volna írnom. Ha az ilyne kijelentések elfogadhatók lennének minden létező megállapodás hulladékpapírrá válna.
Természetesen a te esetedben is megpróbálkozhatsz annak bizonyításával, hogy létrejött köztetek egy ilyen szerződéses szóbeli megállpodás a munakkezdés és befejezés időpontjáról, de ezt bizonyítanod is kell. nem azt állítottam, hogy nem hiszek neked, hogy megállpodtatok, vagy hogy azt hitted megállapodtatok ebben is, hanem azt, hogy nem tudod érvényesíteni. Ha szerinted ettől a kizsákmányoló karvalytőke szekértolója lettem, az már nem az én, hanem a te bajod.
Nem ajog hibája, hoyg tömegek hajlandók jogellenesen munkát válalni, tűrni jogfosztottűásgukat, a jogtiprásokat. Ez társaalmi jelenség, a munaknélküliség, az érdekvédelmi képességek alacsony foka, a munkavállaóknak a munkahelyük meglétéhez és akár saját maguk kizsákmányolása árán is a minél gyorsabb anyagi boldugulás eléréséhez való ragaszkodás okozza. ezen a jog nem tud segíteni. ha valaki nem akar élni, vagy nem taratja fontosank bebiztosítani a jogaival való élés lehetőségét, azzal a jog nem tud mit kezdeni. a társadalmi problémákra társadalmi válaszok szükségesek, a jog nem mindenható.
Kedves Royal,
egyetértek azzal amit leírtál, valóban hasonló jelenségek vannak, bár korántsem olyan általános, mint azt te érzékelteted, de ez talán a nézőpontjaink közötti különbség miatt van. (Én magam is nagyon könnyen találok munkát, sőt keresenem sem igazán kell, jön az házhoz, és amiylen szakembereket én keresek, ott is halálra kell veresenyeznem értük, és fogcsikorgatva megadnom mindent amit kérnek (és nem diplomásokról, hanem szakmunkásokról beszélek – vért izzadok, hogy a fluktuáció 20% alá menjen – de gondolom az ország más régiójában, és nyilván más munakörökben dolgozunk).
De ettől függetlenül, még mindig nem tudom, mi a te tanácsod anubisnak? Hogyan oldhatná meg a jog segítségével a prolémáját? Ha már nem értesz egyet velem, bizonyára van jobb ötleted.
Egyébként az adott problémára visszatérve, még soha sem találkoztam olyan munkahellyel, ahol a munakidő kezedetét nem amunkáltató határozta volna meg egyoldalúan. És véleményem szerint ez teljesen rendben van, hiszen a munkáltató gazdasági érdekei diktálják a munkaidőt, és hát a dolgozó érdeke is az általában, hogy a munakhelyének jól menjen. Csak azért nem feltűnő senkinek a dolog, mert elegtöbb helyen ez soha vagy csak ritkán változik.
ha valakinek mégis van valamiféle fontos magánérdeke, hogy fixálja a kezdési és befejezési időpontokat, megteheti a munakszerződésben. Ha nem tette onnan sokat már ajog nem tehet.
A munkakörrel kapcsolatban pedig írtam, hogy annak megváltoztatása egyoldalúan és végelgesen jogelelnes, a munakör tartalmát, ha az valamiféle gumielnevezés, lehet bíróság előtt bizonyítani, nagy sikerszázalékban. De ehhez megint csak az kell, hogy menj és érvényesítsd a jogaidat. senki sem fogja helyetetd megtenni, nem állíthatanak minden munakvállaó mellé egy ellenőrt, aki ráadásul még kérdezget is, hogy most van-e valami problémád?