kbs
"a meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap (váltón alapuló követelés esetén 3 nap) alatt fizesse meg a következő összegeket"
ez egy törvényi határidó amúgy és egy bíróság által szabott határidő semmi köze az alpjogviszony határidejéhez
tudnilik elévülésről van szó és a bírósági érvényesítés megszakítja az elévülést az elévülés a jogerőre emelkedéssel fog kezdődni a jogerős fmh alpján már másnap helye van vh lap kiállításának mert eredménytelenül telt el a teljesítésre a bíróság által túzött 15-napos határidő és ellentmondással sem támadták meg stb....
amúgy ha még mindig nem értenéd akkor itt eg yeseti döntés is :
BDT2002. 618
Az elévült végrehajtási joggal érintett igény érvényesítése.
Alkalmazott jogszabályok: Vht. 6. § (1) bek, 57. § (1); (2)-(3) bek., Ptk. 324. § (1) bek.
Az alperes kérelmére felperessel szemben kibocsátott fizetési meghagyás 1991. szeptember 16-án jogerőre emelkedett. Az alperes 1993. január 25-én egyenlegközlő levelet küldött a felperesnek.
Az alperes 1995. február 9-én végrehajtási lap kibocsátását kérte a felperessel szemben - feltüntetve, hogy a bankszámla elleni végrehajtás eredménytelen volt - a perbeli jogerős fizetési meghagyás alapján.
A végrehajtási lap kibocsátásra nem került sor.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes által kezdeményezett végrehajtási eljárást szüntesse meg. Indokolásul előadta, hogy az alperesek végrehajtási joga elévült, mert 1992, szeptember 16. volt az az utolsó nap, amellyel még a végrehajtási eljárást kezdeményezhették volna, ehhez képest 1995. február 9-én kérte az alperes a végrehajtási lap kibocsátását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy 1993. január 25-én a felperessel a követelésüket közölték, erre tekintettel a követelése nem évült el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 302. § (1) bekezdésére tekintettel az alperes által 1995. február 9-én benyújtott végrehajtási lapra a Vht.-t alkalmazni kell. A Vht. 57. § (1) bekezdésére tekintettel kifejtette, hogy a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, a végrehajtandó követelés 1991. szeptember 16-án vált végrehajthatóvá. Az akkor hatályos Ptk. 324. § (1) bekezdésére tekintettel a pénzkövetelések elévülési ideje egy év volt, így az alperes végrehajtási joga 1992. szeptember 16-án elévült.
A Vht. 57. § (2) bekezdésére tekintettel rögzítette, hogy az elévülést kérelemre kell figyelembe venni, a (3) bekezdésre tekintettel pedig a végrehajtási jog elévülésére való hivatkozás esetén végrehajtást nem lehet elrendelni, a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni.
Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az elévült végrehajtási jog alapján az alpereseknek járó követelést azonnali beszedési megbízás útján lehet érvényesíteni. Mivel a Vht. 6. § (1) bekezdésében szabályozott azonnali beszedési megbízással történő behajtás olyan cselekmény, melyet nem a bíróság rendel el, így nem is része a bíróság által elrendelt végrehajtásnak, éppen ellenkezőleg, az az azt megelőző jogosulti cselekmény. Bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha ez nem vezetett eredményre.
A Pp. 368. § és a 369. §-ára tekintettel kifejtette, hogy a bíróság a végrehajtási lapot még nem bocsátotta ki, ezért a végrehajtás megszüntetését nem lehet kérni, mivel hiányzik annak egyik feltétele, az elrendelt végrehajtás.
A másodfokú bíróság a felperesi fellebbezést nem találta alaposnak.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes terjedelmében feltárta és az abból levont jogi következtetései is helytállóak voltak, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság Gf. 75 612/2000/4.)
