Potenciális szabálysértő?

Fórum → polgári jog
újabb elöl     új hozzászólás

Pestilakos # 2007.08.13. 09:52

Bárki tapsztalhatja aki írható CD-t, DVD-t vásárol, hogy a lemezek dobozán fénylő bizonyíték csillog, arról, hogy az Artisjus szerzői jogvédő irodához befolyik a termék árának bizonyos százaléka.

Persze az Iroda ezt azzal indokolja (nyiltan, vagy burkoltan), hogy 'A lemezre úgyis előbb-utóbb szerzői jogokkal védett tartalom kerül...'

Nos, persze, hogy ellenpéldák vannak jócskán:

Elég ha arra gondolunk, hogy valaki a nyaralásban készült felvételeit -video, fénykép- kiírja CD-re, vagy DVD-re. Aztán ottvan a nyiltforrású programok széles választéka -Linux disztribúciók, * BSD-k - telepítő ISO képeinek CD-re, DVD-re írása amely ugyebár szintén nem jogköteles és semmiképp sem tartozik az Artisjus "hatáskörébe" (Ilyen alapon a Microsoftnak is fizethetne az ember egy Linux, vagy *BSD forráskód után, hiszen nekik sincs semmi közük ezekhez).
Aztán ottvan a "házi használat" vannak jogdíjmentes előadások amelyeket "házon belül" SAJÁT használatra elment az ember audio CD-re, vagy olyan zeneszámok melyeket egy lelkes amatőr bejátszik a PC-re és kiírja - archiválja - MAGÁNAK.

Ám mindezek után mégis az a legkifogásolhatóbb része a dolognak, hogy MINDENKI (burkoltan ugyan) meg van vádolva, hogy "Potenciális szabálysértő" holott a fent felsoroltakra használja a felmatricázott lemezeket.

Mit lehetne tenni?
Mit tud tenni egy magánszemély egy olyan iroda ellen amely megvádol egy vétlen felet és az pedig még csak alternatívát sem talál ugyanis a bevásárlóközpontokban, számtech. boltokban KIZÁRÓLAG felmatricázott CD/DVD-t árusítanak és ezek megvételével a megvádolt fél szinte halgatólagosan beleegyezik abba, hogy őt (mondjuk ki) jogszabálysértőnek, netán bűnelkövetőnek titulálják.

"Persze egy fecske nem csinál nyarat", ezért nem sok értelme lenne egy polgári pernek a jogvédő iroda ellen, ám az mégiscsak tarthatalan állapot, hogy olyanért fizessen az ember amit igénybe sem vett, nomeg az is, hogy "bűnelkövető" matricát kajon!
Mindezek tetejében még akár perbe is fogható (tudtommal), aki a matricás CD/DVD-kre jogdíjas tartalmakat másol.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.08.13. 10:47

Méyl meghajlással, ám határozottan mondom: zőccségeket beszélsz.

Netman # 2007.08.13. 11:23

Jujj,ez erős!

Pestilakos # 2007.08.13. 11:47

Azért reménykedem, hogy valamilyen használható és/vagy érdemi hozzászólás is születik e témában.

Esetleg kérném, hogy csak jogi és nem jógi végzettségüek szóljanak hozzá. Köszi előre is.

monalisa1 # 2007.08.13. 13:47

Mázsaszám vetted a CD-ket? És névre/címre szóló áfás számlával??

Mert különben hogy a csodában tudnának téged utolérni...

monalisa1 # 2007.08.13. 13:51

Alkalmasint veszel 5-10 lemezt, kifizeted, oszt a kutya se kérdezi ki vagy és hol laksz.

A jogvédő irodának nincs több ezernyi embere (...) aki minden egyes bevásárlóközpontban stb. a pénztáros mellett ácsorogna, naphosszat.

Szerintem alant műbalhét vetettél fel.
Bocs.

Pestilakos # 2007.08.14. 03:37

Egyik szemem sír, de a másik is!!! :-((

Azért azt nem vártam volna, hogy ennyien vannak akik 1 szót sem értenek az egészből, magyarán: félreértik

A fórumtéma lényege ismételten:

"Ám mindezek után mégis az a legkifogásolhatóbb része a dolognak, hogy MINDENKI (burkoltan ugyan) meg van vádolva, hogy "Potenciális szabálysértő" holott a fent felsoroltakra használja a felmatricázott lemezeket."

Érthetőbben: Megveszed -akárhol - a CD-t amin matrica van és mindegyiken rajta van ez, tehát másképp nem is lehet venni CD/DVD-t csak matricával együtt.

És azért van rajta a matrica mert ezzel fizeted ki a jogdíjat azért, amit nem is veszel igényben, mert a CD-re Linux programokat, saját fényképeket, vagy egy rendezvényen mondjuk a Linuxról elhanzott előadásodat írtad ki.

Minemellett a matricát azért tették rá, hogy Te kedves Tolvaj barátom megfizesd a jogdíjat a Shrek3, Lecsó stb. filmekre amiket a moziban kamerával vettél rá ezekre a nyersanyagokra!

Rávetted?

NEM

Akkor most meg vagy rágalmazva vagy nem???

Elnézést, hogy ennyire kisarkítottam, de csak a "gyengébbek" kedvéért.
Aki meg még mindíg nem érti, hogy miről van szó az írjon egy emailt. Szánok rá időt, hogy elmagyarázzam neki.

Ám a kérdés még megválaszolatlan maradt, pedig reménykedtem, hogy lesz legalább 1 személy akinek használható ötlete van

Pestilakos # 2007.08.14. 03:38

"Szerintem alant műbalhét vetettél fel."

Bocs, szerintem meg olvasd el mégegyszer, meg mégegyszer, meg mégegyszer, amit írtam és akkor (talán) megérted

Köszönöm

Kovács_Béla_Sándor # 2007.08.14. 05:31

„MINDENKI (burkoltan ugyan) meg van vádolva, hogy "Potenciális szabálysértő" ”

Épp ez az ami, badarság. Mert a reprográfiai díjat okkal lehet kifogásolni, lehet vitatkozni a mértékén, az érintett termékek körén - de a fenti érv tévedés, ezért súlytalan.

Pestilakos # 2007.08.14. 06:17

Úgy látom, hogy túl naív voltam a téma felvetésénél, ám megpróbálom szemléltetni a kérdést.

Vendégeim érkeznek és úgy döntök, hogy elmegyünk egy étterembe vacsorázni. Meg is érkezünk és amikor belépünk, akkor a pincér a következőkkel fogad:

"Uraim! Itt csak akkor foglalhatnak helyet, hogy ha fizetnek fejenként 500-500 forintot"

Miért? - kédezem a pincért
Azért, mert ez az 500 forint "honorárium" a Balalajka Népi Együttesnek

Jajj, de jó - örvendezem - akkor ezekszerint fellép itt a Balalajka Népi Együttes

Nem lép fel - feleli a pincér - viszont Önök biztosan valamikor meg fogják valahol hallgatni a műsorát az együttesnek.

Erre inkább a távozást választjuk és elmegyünk egy másik éttermebe, ám ott is mi fogad?

Ugyanez, mert jön a pincér és...

"Uraim! Itt csak akkor foglalhatnak helyet, hogy ha fizetnek fejenként 500-500 forintot"

Miért? - kédezem a pincért
Azért, mert ez az 500 forint "honorárium" a Balalajka Népi Együttesnek

Akkor ezekszerint fellép a Balalajka Együttes itt - kérdem naívan.

Mire a pincér azt válaszolja: Nem, nem itt lép fel hanem valahol máshol, de Önök előbb-utóbb meg fogják hallgatni a műsorát, de most fizessenek érte...

Még megkiséreljük más éttermekben is, hogy megvacsorázzunk úgy, hogy nem fizetünk olyanért amit nem vettünk igénybe ám mivel minden étteremben így fogadnak és mivel éhesek vagyunk ezért mégis elvállajuk azt, hogy fejenként kifizetjük a jogtalanul ismétlem JOGTALANUL követelt 500forintos díjat.

Ám ezzel nincs vége a meglepetéseknek!

Vége a vacsorának és hívjuk a fizetőpincért, majd összeírja a fogyasztást és közli velünk:

Itt a számla Uraim! A végösszeg 8500 forint + 1500 forint a "matricadíj"

Milyen matrica? - kérdem én - mi nem kértünk semmilyen matricát!

Azt tudom Uram, hogy a kedves Vendég nem rendelt matricát, ám itt is az a szokás, hogy mindenki "matricadíjat" fizet ugyanis a vendégek sajnos (halkan mondom) lopják az ezüst kanalakat ezért amint látja a kedves Vendég minden számlán ottvan a matrica amely ezt igazolja, így Õn is befizeti az ellopott ezüstkanalak díját.

Node, Kedves Uram!!! - emelem fel a szavam - én nem loptam kanalat és az asztaltársaságomban lévők sem loptak kanalat

Nézze - folytaja a pincér a fenti érv tévedés, ezért súlytalan.

Ezek után mit tehet az ember? Legfeljebb nem vacsorázik étteremben és magában legfeljebb megjegyzi: ez a picér sss...sss vasutas :-)

Pestilakos # 2007.08.14. 06:20

Kedves, kedves, kedves Kovács Béla Sándor!

Egyszerűbb és rövidebb lett volna azt írni: nem értem hiszen ez derül ki a hozzászólásból (2007.08.14. 07:31:37) is.

Lehet egy kérésem? Légyszives ne írj a fórumba többet.

Köszönöm szépen

Remélem nincs harag? :-)

Pestilakos # 2007.08.14. 06:22

Majd elfeledtem: közben megelett a megoldás is.

Olyan beszerzési helyet kell választani, ahol nincs matrica ugyanis van ilyen lehetőség csak meg kell találni.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.08.14. 06:48

Ad 1: A nyílt fórumoknak megvan az a hátránya, hogy nem szabhatod meg, ki szóljon hozzá, ki ne.
Ad 2: Nem nyílt fórumokon is sajátos módszer, ha azt kérjük, hogy csak az szóljon, aki egyetért velünk.

Ad 3: Akár milyen sokszor, akármilyen hosszan hajtogatod ugyanazt az egy érvet (hogy tudniillik bűnözőként kezelnek mindenkit), az attól nem lehet igaz.

Ad 4: „Olyan beszerzési helyet kell választani, ahol nincs matrica” Na, az a szabálysértés! Nem potenciális, hanem valódi.

Pestilakos # 2007.08.14. 07:33

Már megbocsáss Kedves Béla, de vegyük úgy, hogy nem is olvastam amit írtál.

Az a nyílt fórumok "hátránya" - elismerem -, hogy az alábbiakhoz hasonló kijelentésekkel járathatja le magát az ember:

„„Olyan beszerzési helyet kell választani, ahol nincs matrica” Na, az a szabálysértés! Nem potenciális, hanem valódi.”

El tudnád nekem magyarázni, hogy Miért szabálysértés? ha én matrica nélküli CD/DVD-re írom ki:

1.) a nyaraláson készült fényképeim?
2.) egy inyen meghallgatható elődás hangfelvételét?
(amelynek az előadója akár én is lehetek)
3.) nyílt forráskódú programokat mint a Linux,
FreeBSD...stb?
4.) a saját gitárjátékom, melyet szeretném ha egy kanadai barátom is meg tudna hallgatni felvételről

Egyszerűbb szavakkal megfogalmazva: Ha a megvásárolt CD/DVD-re szerzői jogokkal nem védett anyagot rögzít a felhasználó, akkor miért fizetne egy olyan "szervnek" akinek semmi, de semmi köze ezekhez?

Erre kérdek érdemi választ (nem ködösítést)

Ugyanis a fenti logika ellentéte az, hogy:

A BSA is rátehet minden CD/DVD-re egy saját matricát, mondván: "Előbb-utóbb úgyis valamilyen, a BSA hatáskörébe tartozó szoftvert fog rámásolni a felhasználó, aki megvette a nyersanyagot."

Az MVKE (Magyar Videó Kiadók Egyesülete) is rátehetne egy matricát MVKE felirattal minden eladott CD/DVD-re az Artisjus, a BSA matricák mellé (mostmár) mondván, hogy nagy valószinűséggel az MVKE hatáskörébe tartozó és az általuk forgalmazott filmek valamelyikének másolata fog a lemezekre kerülni úgyis.

Biztosan tudná még valaki folytatni a sort ám ezek a matricák is 20-30 forinttal drágítanák jogtalanul a nyersanyagok árát.

És, Kedves Béla! Vettél otthonra konyhakést?
Akkor bármilyen szervezet kötelezhet, hogy fizess utólag 100 forintot késenként, mert Te egy potenciális gyilkos is lehetsz, ugyanis a késsel nem csak kenyeret lehet vágni, hanem embert ölni is ezért a te logikádat folytatva teljesen jogos az, hogya bárki megvádol (burkoltan) emberöléssel.

Pestilakos # 2007.08.14. 07:39

„ potenciális gyilkos is lehetsz, ugyanis a késsel nem csak kenyeret lehet vágni, hanem embert ölni is ezért a te logikádat folytatva teljesen jogos az, hogya bárki megvádol (burkoltan) emberöléssel”

És a kést megvásárló potenciláis gyilkosok miatt kell fenntartani a bűnüldözési szerveket (rendőrség, bíróság, börtönök) ezért 100%-ban jogos a késenkénti 100forint beszedése, ugyanis az így befolyt összeget mindenezen - fent említett szervek - fenntartására fordítják.

Nem folytatom a sort, mert a végén még egy újfajta adó bevezetésének ötletét sugalmazza a "béláknak"

Talán sokan látták a "Legényanya" c. filmet

Kovács_Béla_Sándor # 2007.08.14. 07:49

Reprográfia díj megfizetése nélkül árulni reprográfiai díjjal terhelt terméket jogszabálysértés.

Mégegyszer: hiába hajtogatod ugyanazt az - elismerem, hangzatos - marhaságot különböző formákban, az ismétlés nem teszi igazzá.

Pestilakos # 2007.08.14. 08:03

Kedves Béla!

Örömmel teszek eleget a kötelezettségemnek, hogy szélesítsem a látókörödet.

Az Artisjus ugyebár egy "Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület".

Stimmel?

A hatáskörük bizonyára nem terjed ki az országhatárokon kívülre.

Jól fogalmaztam?

Azt semmilyen törvény nem tiltja, hogy ha én átruccanok mondjuk Dömösről Sturovóba meglátogatni a nagymamámat (amíg még lehet, mert idős), vegyek 5-10db. CD/DVD lemezt?

Jól látom a kérdést?

Mivel én vásárló és NEM viszonteladó vagyok, ezért rám NEM vonatkozik az, hogy a külföldről behozott 5-10db. saját részre vásárolt avagy saját használatra vett CD/DVD lemezekre megvegyem az Artisjus matricákat.

Jól értelmezem

Na, bocs, hogy ilyen szájbarágós vagyok, de úgylátom, hogy kicsit még korán van és "nem forognak jól" a kerekek.

(erről már nem kérdezek, mert látom)

Öröm látni, hogy ilyen jól megértjük egymást :-D

Pestilakos # 2007.08.14. 08:05

Mégegyszer: még nem adtam fel, hogy megértsd amit írtam, bár kissé reménytelennek tűnik :(

utzraohocvdh # 2007.08.14. 08:15

Teljesen torvenyes ha megveszed a tobbi EU orszagbol - ott is van kozos jogkezelo, de ott furcsa modon ok a hazai sarc toredekevel is beerik.

utzraohocvdh # 2007.08.14. 08:18

Korabban mar szerepelt a forumban, igy ide is beidezem az alabbi hozzaszolast:

----------------------------------------------------------------
  • Most olvastam az interjút. Noha a benne felvetett dolgok nem voltak újak, de úgy tûnik néhány dolog kapcsán továbbra sem tiszta a kép.

Szinger úr azt állítja, hogy a szerzõi jogdíj nem adó. Ez formailag igaz ugyan, de tartalmilag nem. A szerzõi jogdíj egy mindenképpen különleges dolog, más mint egy sima polgári jogi szerzõdéses kapcsolatban kikötött ellenérték.

Ennek oka egyrészt az, hogy a szerzõ és mûve felhasználója(i) közötti viszony nem igazán hasonlít semmi másra, sem a kötelmi viszonyok egyikével, sem az abszolút szerkezetû tulajdonviszonnyal nem azonosítható teljesen, mivel vannak olyan fontos elemei amik ezt nem engedik, de ennek leírása nagyon hosszadalmas lenne (és valószínûleg egy fórumban történõnél igényesebb kifejtést igényelne.)

De ami ennél is fontosabb: A közös jogkezelés jelenlegi gyakorlata az, ami az adójelleget adja neki. Méghozzá egy olyan adóét, amelyet nem az erre megszabott eljárásrendben és nem jogszabályban fogadnak el, mégis kötelezõ mindenkire. Az NKÖM jóváhagyása nem ad semmiféle kötelezõ jelleget az Artisjus díjközleménynek (most arról nem beszélve, hogy a minisztériumi kontroll teljesen formális). Nincs olyan jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze, aminek a díjközlemény megfeleltethetõ lenne, és még ha lenne is, az Artisjus ilyet nem adhat ki, márpedig ez a közlemény, igaz, hogy NKÖM jóváhagyással, de az Artisjus saját nevében jelenik meg a Magyar Közlönyben.

Ez szinte támadhatatlannát teszi, mivel nem tartozik pl. az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

Az Artisjus nem is köztestület, tehát elvileg sem alkothat önállóan olyan szabályokat, amelyek a szerzõi jogi felhasználások területén vonatkoznának mindenkire aki ezzel foglalkozik, ezen a hiányosságon a törvény meglehetõsen tág és meghatározatlan felhatalmazása, amit állítólag egy miniszteri közlemény (szintén nem jogszabály, tehát senkire sem kötelezõ!) pontosít sem segíthet. Egyesületként nincs semmivel sem kiemeltebb pozícióban, mint egy gombász egyesület.

Arra a most elõször megfogalmazott észrevételre, hogy a díjközlemény tartalma, különösen annak nem díjtételeket tartalmazó részei egyfajta "általános szerzõdési feltételek" lennének, amelyek bíróság elõtt ilyen módon megtámadhatók, azt kell válaszolnunk, hogy az analógiát nem látjuk teljesnek, mivel a díjközlemény visszavonásának illetve megváltoztatásának rendje teljességgel szabályozatlan. Ezért nem tudható teljes biztonsággal, mi történne, ha a miniszter által jóváhagyott és ezzel kvázi állami színezetet kapó díjközlemény egy részének érvénytelenségét a bíróság megállapítaná.

Azonban még ennél is fontosabb, hogy a szerzõi jogdíj fizetésének kötelezettsége nem hasonlít még a jogszabállyal létrehozott szerzõdési kötelezettségek esetéhez sem, a "sima" általános szerzõdési feltételekrõl ezúttal teljesen el is feledkezve. Miért? Mert míg mondjuk állítható, hogy pl egy buszra felszállva az utas elfogadja a busztársaság üzletszabályzatát és ráutaló magatartásával szerzõdét hoz létre az utazás céljából, a szerzõi jogdíj fizetése nem feltétlenül kötõdik bármiféle, szerzõi jogilag releváns cselekvéshez. Egy üres kazetta vagy más hordozó megvásárlása, egy fénymásológép ellenérték ellenében történõ használata nem ilyen tevékenységek! Szerzõi jogilag relevánssá akkor válnak csupán, ha pl az üres hordozóra valaki szerzõi mûvet másol, de a szerzõi jog eredeti logikája szerint még ebben az esetben is csak akkor, ha az adott mûnek nem õ maga a jogosultja. (A közös jogkezelési rendszerben elõfordulhat, hogy a szerzõ a saját mûve felhasználásáért is köteles díjat fizetni, de ez egy külön téma)

Az adójelleget bizonyítja még az, hogy a szerzõi jogdíj nem ellenérték a közös jogkezelési rendszerben. Aki fizeti, annak az oldalán általában általány, az elosztás oldalán pedig megint csak egy redisztribúció valósul meg, tehát egyik esetben sem az adott konkrét mû "jogosításáért" fizet valaki, hanem azért, mert jogkezelés által érintett, kapcsolatba hozható tevékenységet végez (vagy nem végez ld fent). Aki megnézi a Szerzõi Jogi Törvény megfelelõ szakaszait, az jól láthatja, hogy az elosztás teljesen az egyes területek "szellemi alkotásiparon" belül elfoglalt erõsorrendjének megfelelõen történik, semmi köze a ténylegesen létezõ arányokhoz ezen mûvek száma stb. tekintetében. (Arról most nem beszélve, hogy az Artisjus és a többi közös jogkezelõ szépen összemossa a szerzõi és a szomszédos jogokból kifolyó díjazást, így történhet meg, hogy az elosztásnál egy sorban szerepelnek a zenemûvek szerzõi és elõadói pl, holott az utóbbiakat szerzõi jog nem illeti.)

És végül a legfontosabb ismérv: Nem fizetés esetén nemcsak polgári jogi eszközök állnak az Artisjus rendelkezésére, hanem specifikus és nagyon szigorú büntetõjogi szabályok is. Ez semmilyen szerzõdéses kapcsolatra nem jellemzõ. Egy sima szerzõdésszegés nem lesz automatikusan bûncselekmény. Itt az. A "szerzõi és szomszédos jogok megsértése" címû bûncselekmény számos érdekes vonással rendelkezik még, de ezek elemzése is külön teret érdemelne.

Tehát összefoglalóan valahol az "adó" és a "díj" pénzügyjogi fogalma közé helyezhetõ el, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy egy egyesület ilyet törvényi felhatalmazás mellett sem szedhet, úgy pedig különösen nem, hogy a részletszabályokat maga állapítja meg és a végrehajtásban az állam gyakorlatilag feltétlen erõszakszervezeti által nyújtott segítségére is számíthat.

Végül még egy megjegyzés: Szinger úr is kénytelen volt beismerni, hogy a jogvédõk tevékenysége sokszor zsigeri ellenállást vált ki az emberekbõl, noha (és ebben teljesen egyetértünk) ennek nem kellene így lennie. Ennek oka az õáltala már említett szociológiai tényezõkön túl az is, hogy a közös jogkezelés még csak nem is mindig érdekképviselet: A jogvédõ szervezet adott esetben az õ hozzájárulása nélkül sõt akarata ellenére is el fog járni. Ez kombinálva azzal a ténnyel, hogy (nem csak Magyarországon) egy hihetetlenül generalisztikusan szabályozott területtel van dolgunk, ahol a szabályokat gyakran a szervezet maga alakítja ki gyakorlatával, a bíróságok ugyanis egyrészt szakismeret hiányában, másrészt amiatt, hogy a szerzõi jogi ügyekben eljáró szakértõk nagy része is a szerzõi jogvédõ szervezetekhez kötõdik, nem képesek érdemben foglalkozni a terület sajátosságaival, egy nagyon veszélyes és túlkapásokra nagyban hajlamosító szituációt teremt. A szerzõi jogvédõ testületek zárkózótt, nyilvánosságot kerülõ, elsõsorban hatalmi pozícióból tárgyalni igyekvõ magatartása ezen nem sokat segít. (megint csak világszerte.)

Az, hogy ennek ellenére (megint csak nem csak hazánkban) ez a terület nem keltett eddig különös közfigyelmet, de még a jogásztársadalmon belül is amolyan mellékes dolog volt, amirõl ugyan mindenki tanult az egyetemen, de aztán általában nem foglalkozott vele, annyival elintézve, hogy "a hozzáértõk majd úgyis jól csinálják", sok okra vezethetõ vissza. Közben azonban észrevétlenül eljutottunk oda, hogy a szerzõi jog (és az iparjog számos területe) már mindenkit érint, mindenki életében jelen van. Ezért beszélni kell róla.

Én a magam részérõl a jelen és még jó néhány hasonló kérdésben szívesen kezdeményeznék egy párbeszédet Szinger úrral, ha neki sincs ellenére, nyilvánosan is. Bízom abban, hogy egy ilyen nem is vita, hanem inkább közös gondolkodás (mert itt tényleg új területen vagyunk), ha nyilvánosan zajlik, talán elvezethet oda, hogy egy egyensúlyi megoldás születhet a jövõben a szerzõk és a felhasználók, valamint a társadalom érdekei között, sokkal inkább, mint az a XIX. szd-tól napjainkig tartó, és egyre egyértelmûbben szerzõcentrikus (sõt, jogosultcentrikus, ebbe itt most nem mennék bele, majd az esetleges folytatásban) szerzõi jogalkotásban az eddig történt. Emellett talán közelebb viheti a szerzõi jog bonyolult összefüggésrendszerét olyan érdeklõdõkhöz is, akik, miként méltatlan személyem is, nem képesek megfizetni egy-egy olyan szakmai konferencia több tízezres részvételi díját, mint amilyen ma is volt a szoftverek szerzõi jogi védelmérõl, s ezért ki lennének zárva a diskurzusból, ha az Internet erre demokratikus keretet nem adna. A diskurzusból kizártság is okozhat egyébként dühben lecsapódó frusztrációt, mivel minden értelmes embernek természetes igénye, hogy a rá vonatkozó szabályok megalkotásánál és alkalmazásánal egyenrangúnak tekintsék. De ezt csak zárójelben.

Természetesen mindenki más bekapcsolódását is szívesen veszem, ha építõ módon tud hozzájárulni ehhez a dologhoz. Ezt az elsõ (és elég hosszadalmas) hozzászólást szeretném gondolatébresztõnek tekinteni, mert bár nem olyan szépen van kifejtve, ahogy szeretném, inkább a cikk hatására megfogalmazódott gondolatok hevenyészett halmaza csupán, alapnak talán elfogadható.

Üdv: Sz. --------------
  • Adam Szilveszter
adam_sziszi@mail.ru ---------------------------------------------------------------
Pestilakos # 2007.08.14. 09:06

Kedves Kovács Béla Sándor!

Látod, látod?! Papoltál nekem, hogy összehordok mindenféle badarságot, amikor rád igaz az, hogy:

ismeretek hiányában sok sületlenséget összehord

Kérlek olvasd el, de figyelmesen! az alábbiakat:

„ Azonban még ennél is fontosabb, hogy a szerzõi jogdíj fizetésének kötelezettsége nem hasonlít még a jogszabállyal létrehozott szerzõdési kötelezettségek esetéhez sem, a "sima" általános szerzõdési feltételekrõl ezúttal teljesen el is feledkezve. Miért? Mert míg mondjuk állítható, hogy pl egy buszra felszállva az utas elfogadja a busztársaság üzletszabályzatát és ráutaló magatartásával szerzõdét hoz létre az utazás céljából, a szerzõi jogdíj fizetése nem feltétlenül kötõdik bármiféle, szerzõi jogilag releváns cselekvéshez. Egy üres kazetta vagy más hordozó megvásárlása, egy fénymásológép ellenérték ellenében történõ használata nem ilyen tevékenységek! Szerzõi jogilag relevánssá akkor válnak csupán, ha pl az üres hordozóra valaki szerzõi mûvet másol, de a szerzõi jog eredeti logikája szerint még ebben az esetben is csak akkor, ha az adott mûnek nem õ maga a jogosultja. (A közös jogkezelési rendszerben elõfordulhat, hogy a szerzõ a saját mûve felhasználásáért is köteles díjat fizetni, de ez egy külön téma)”

Ládod? Ha 1 picit is figyelmesen olvastad volna a nyitótémát, akkor nem kellett volna szembesülj a saját önfejű okoskodásod gyümölcsével.

Így amely érveket mondtál azok súlytalanok és épp ezért nem számítanak, a helyük a /dev/null -ban van.

Csak ismétlésképp: nem tartozik a szerzői jogi törvény hatáskörébe a:

GNU GPL liszensz alatt terjesztett programok
a nyaralásomról készült fénykép- és videofelvételek
a nyilvánosság előtt mondott - díjazás nélküli - beszéd, előadás
saját hangszeres játékom

Mindezek CD/DVD-re való rögzítéséért a továbbiakban sem kötelezhető senki sem, hogy jogdíjat fizessen bármilyen formában!
  • Lásd. a "konyhakéses szemléltetést"--

Érthető vagyok?
Maradok Tisztelettel: Pestilakos

monalisa1 # 2007.08.14. 09:26

Vigyázz Béla, még egy Banda1 -féle problémás ember...

utzraohocvdh # 2007.08.14. 10:02

Az Alkotmánybíróságnak kellene tisztázni ezt a kialakult visszás helyzetet. A hallgatás ezen a területen nagy, mert megsarcolakon kívül minden más szerplő egyenesen érdekelt a horribilisen magas jogdíjban. A felvetett visszás dolgok egy részével kapcsolatban a BKIK beadványt tervezett (bár nem tudom végül beadták-e).

http://www.bkik.hu/…gazd_219.php

Alkotmánybírósághoz fordul a kamara

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére és közreműködésével az MKIK beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. A beadványban indítványozta a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI. törvény 90 § (1)-(2) bekezdései rendelkezéseinek megsemmisítését. Az említett bekezdések hatalmazzák fel a jogkezelő egyesületet a jogdíjak megállapítására és rendelkeznek azok miniszteri jóváhagyásáról.

A beadvány a következő indokokra épít:

* Az ARTISJUS bár egyesületként működik, de gazdasági tevékenységet folytat (érdekképviseleti tevékenység, szerződéskötés, jogdíj igények érvényesítése, szerzői jogdíjak megállapítása).
* A szerzői jogról szóló törvény az egyesületet olyan jogokkal ruházza fel, amivel más egyesületek nem rendelkezhetnek (ármegállapítás, általános szerződési feltételek meghatározása stb.).
* A közös jogkezelést végző egyesületek nem csak a tagjaik körében fejtik ki tevékenységüket, amely ellentétes az egyesületekre vonatkozó törvényi szabályozással.
* A Legfelsőbb Bíróság értelmezésében az is gazdasági tevékenységnek minősül, ha a jogdíj bevételekből a közös jogkezelést végző egyesületnek keletkezik-e nyereségre közvetlenül az egyesületnél vagy a tagoknál.

További problémákat okoz,

* hogy a miniszter a jogdíj közleményt, milyen kritériumok alapján hagyja jóvá, illetve ezzel szemben, milyen jogorvoslatra van lehetőség;
* hogy ennek az egyesületnek egyoldalú, versenykorlátozó díj megállapítási és szerződéses feltételeket megállapító jogköre van;
* a jogdíj közlemény kötelező ereje jogalapjának hiánya;
* a díjmegállapítás versenyjogi korlátainak hiánya.

Ha az Alkotmánybíróság a beadványt pozitívan bírálja el, a jogdíj megállapításának módját és jogosultját újra kell szabályozni.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.08.14. 10:11

Fővárosi, drága!

Ad 1: Az hogy találsz valakit, aki - látszólag - egyetért veled, még mindig nem jelenti, hogy igazad van.
Ad 2: Az idézett hozzászólásban nyoma sincs annak a sületlenségnek, amelyet te a rovat címében is kiemeltél, olyan fontosnak tartasz. Márpedig én végig csak arról beszélek - a reprográfiai díj szabályozásának helyességében nem foglaltam állást.

utzraohocvdh # 2007.08.14. 10:47

Nem tudom miért akadtok ezen annyira fenn - egyszerűen sérti az igazságérzetét a kivetett sarc. Persze az, hogy milyen elszánt és szervez ill. tesz is valamit az ügyben vagy sem, már csak rajta múlik.