Potenciális szabálysértő?

Megismétlem: nem beszéltem egy szót sem arról, hogy a reprográfia díj hatályos szabályozását mennyiben tartom helyesnek, avagy nem. Ennek kifejtésében megakadályozott az a nagyszájá hőbörgésed, amelyet a címadásban és a nyitó hozzászólásban tanúsítottál.
Az én hibám, ha ezt nem tudtam eddig is nyilvánvalóvá tenni a számodra.

OFF
Annak az "asszonynak" töke van. :) Szegény monalisa, nicket kéne váltanod.
ON

Nocsak. Talán én adtam a rovat címét? Az én zőccség minősítésem a te beköszönésed után már csak olybá számít, mintha a kocsmavendégek rádlegyintenek.

Etc.

Kovács_Béla_Sándor 2007.08.13. 12:47:13

„Méyl meghajlással, ám határozottan mondom: zőccségeket beszélsz.”

Csak a példa kedvéért. Nos, itt van amiről beszéltél, hogy valaki bemegy a kocsmába és "lebüdösparasztozza" persze buroltan az ottlévőket.

Ugyanis ha „valaki jólnevelt” és főképp segítőkész gesztust akar felmutatni (nomeg ért is a kérdéhez), akkor az alábbiakat írja:

Kedves XY!

Sajnos a kialakult jogi helyzet olyan, hogy az 19XX évi XYZ.§ értelmében nincs kilátás a problémád megoldására.
Különösen a az 19XX évi YZ.§ (2) pont 3. bekezdése értelmében szinte "reménytelen" a helyzeted, úgyhogy ezt el kell fogadni.
Bár én megértem a helyzeted és azt is, hogy miért érzed jogtalannak, de sajnos ezzel együtt kell élni amíg nincs másféle törvényi szabályozás.

Maradok Tisztelettel: Gipsz Jakab János

Nos, Ez! az a válaszadás amelyet az itt jelenlévők elvárnak, nem pedig az, hogy „zőccségeket beszélsz.”

Hiába kezdi úgy valaki, hogy: Kedves Mélyen Tisztelt Barátom! Hogyha utánna bunkóra vált a stílusa, és a tetjében még ő reklamál, hogy ezekután nem szólították Kedves Uram!-nak és nem hajbókoltak neki.

Sajnos az már a múlté, hogy "Tánc és illemórákat" adtak, pedig mostanság sem lenne (a szükséget tekintve) üres a terem.

Az "asszonyt" (2007.08.14. 11:26:10) meg csókoltatom, bár nem irigylek miatta senkit

Tudomasul kell venni, hogy regalni a leirt _szavakra_ es _ervekre_ mas, mint reagalni a feltetelezhetoen kozlesre szant mondanivalora. Jogi forumban nem peldabeszedek kellenek, amibol majd valaki talan kihamozza a mondanivalot, hanem precizen megfogalmazott es alatamasztott _szavak_ es _ervek_ mint a BKIK irasaban.

Erdemes megnezni mi keszul az EU "konyhajaban" mert az artusjus tenykedese teadelutan ahhoz kepest, amin eppen dolgoznak.

http://www.ipred.org/
http://www.copycrime.org/
http://wiki.ffii.org/Ipred2En

Ez gyakorlatilag minden (uzleti celu, ide ertve a kalozkodast is, gyk. minden amibol elonyod szarmazhat) szerzoi jogsertest KOZTORVENYES BUNCSELEKMENNYE valtoztat, de meg annak KISERLETET, PARTOLASAT, ELOSEGITESET is.

Ez alapjan az utcan copyright-os dalt eneklo utcazenesz koztorvenyes buncselekmenyt kovet el, de meg azok is, akik penzt adnak neki (=penzzel tamogatjak).

"With this directive, we could see Bill Gates in prison. Even companies which merely use properly licensed software are criminalised, since such use is intentional, commercial scale and can infringe on software patents. And people who share files on the internet, on a not-for-profit basis, can be treated as organised criminals. You better watch what your kids are doing with your computer."

Kedves Béla!

Bár igazából nem neked szól, hanem rólad, de (talán) neked is tanulságos lehet.

A legutóbbi "büdösparasztos" szemléltetésed felvetett 1-2 gondolatot:

Úgy vélem a példa, s annak "mélyen szántó" mondanivalója - maga a párhuzam amit vontál - jól jellemzi a gondoikodásmódodat.

Nem személyeskedésképp írom, csupán a tapsztalat mondatja velem ezt.

A valamikor élt legnagyobb ember mondta az alábbi örök igazságokat: „Szivének teljességéből szól a száj”

Sokan a saját "lelki alkatukat" látják másban és ez leginkább a reakcióikban tükröződik eléggé eklatáns módon.

Mindezek után sajnálom ha bárkiben is olyan benyomást keltettem volna amelyet lefestettél rólam. Remélem mások nem ilyen sötéten látják a helyzetet.

Bizonyára számtalan ember megértette, hogy mit és miért írtam a nyitótémától fogva, ugyanis senki sem szereti ha megvádolják akár burkoltan is - mégha ezt a törvényesség látszatával teszik

Ha nem ez lenne, akkor az alábbi indítvány sem született volna meg:
http://www.bkik.hu/…gazd_219.php

És hiába is bújik bárki is a törvény mögé, ha az amit tesz igazságtalan.... Ámbár minek is magyarázzam. Aki érti annak nem kell, aki nem érti rákérdez, aki meg nem akarja érteni annak totál felesleges

Az a jó, hogy „ utzraohocvdh” legalább megértette, hogy miről beszélek.

Hm...

Kedves Mona..l..ba!

Úgy vélem, hogy ki hány éves és, hogy újfiú vagy sem az nem igazán befolyásolja egy kérdés eldöntését, mivel nem szégyen akár fiatalabbtól is tanulni! Pláne ha az érvelése megállja a helyét, mert
tárgyszerű
logikus és
valós tényeken alapul
Emellett bizonyítható és ésszerű!

Pont ezek hiányoztak a válaszadók többségénél, kivéve "újfiút"

Mindenesetre részdről sem hangzottak el magvas érvek a "tárgyban", sőt mintha a 2-es, vagy 3-as kategóriába sorolható lennél (2007.08.15. 08:40:04)

Az én hibám az, hogy a nyitótémában nem közöltem:

Kérem, hogy csak az szóljon hozzá aki:
1.) érti miről van szó
2.) otthon van a témában
3.) megoldással is tud szolgálni

Béláról már nem is beszélek - 100% -ban felesleges reagálni arra amit ide postol. Nem is tudom minek ír? Talán csak "szájmenése" van

Nézd, jóember!

Értem én... Csak tudod, ha belépsz egy falusi kocsmába, elordítod magad, hogy "Na mi van, büdös lábú parasztok, milyen a birkával dugni" - aztán már aligha fogod rávenni a pógárokat, hogy emelkedett vitát folytassanak veled a rurális lét előnyeiről és hátrányairól.
Ha érted, mire gondolok.

Kedves Béla! Én már nem is szólok semmit...
Felesleges: ugyanis 3 embertípus van:

1.) aki érti miről van szó (neki minek magyarázni)
2.) aki nem érti, de kérdez (ő viheti valamire)
3.) aki nem _a_k_a_r_j_a megérteni (ő teljesen reménytelen)

Ott van előtted a szabad választási lehetőség, hogy hová sorolod magad.

Mindenesetre „ az, hogy valaki egyetért veled az nem bizonyítja azt, hogy igazad van ezért amit írsz a súlytalan” és semmisnek tekinhető.

Én ezzel lezáram a disputát

Ugyan miert ne kepviselhetne es vedhetne az erdekeit? Pontosan ezert allitjak be sokszor mocskos,dagonyazo, remenytelen szelmalomharcnak a(z) (sajat) erdekek vedelmet, hogy onkent, harc nelkul add fel oket. Igy azt csinalnak, amit akarnak...

"Nem tudom hány éves vagy (...), de a jogdíjak dolgát OKOSOK x évekkel ezelőtt oda-vissza megvitatták már. Aztán most jösz te, ujfiú..."

vs (korabbi hozzaszolasbol)

"Az, hogy ennek ellenére (megint csak nem csak hazánkban) ez a terület nem keltett eddig különös közfigyelmet, de még a jogásztársadalmon belül is amolyan mellékes dolog volt, amirõl ugyan mindenki tanult az egyetemen, de aztán általában nem foglalkozott vele, annyival elintézve, hogy "a hozzáértõk majd úgyis jól csinálják", sok okra vezethetõ vissza. Közben azonban észrevétlenül eljutottunk oda, hogy a szerzõi jog (és az iparjog számos területe) már mindenkit érint, mindenki életében jelen van. Ezért beszélni kell róla."

&

"égül még egy megjegyzés: Szinger úr is kénytelen volt beismerni, hogy a jogvédõk tevékenysége sokszor zsigeri ellenállást vált ki az emberekbõl, noha (és ebben teljesen egyetértünk) ennek nem kellene így lennie. Ennek oka az õáltala már említett szociológiai tényezõkön túl az is, hogy a közös jogkezelés még csak nem is mindig érdekképviselet: A jogvédõ szervezet adott esetben az õ hozzájárulása nélkül sõt akarata ellenére is el fog járni. Ez kombinálva azzal a ténnyel, hogy (nem csak Magyarországon) egy hihetetlenül generalisztikusan szabályozott területtel van dolgunk, ahol a szabályokat gyakran a szervezet maga alakítja ki gyakorlatával, a bíróságok ugyanis egyrészt szakismeret hiányában, másrészt amiatt, hogy a szerzõi jogi ügyekben eljáró szakértõk nagy része is a szerzõi jogvédõ szervezetekhez kötõdik, nem képesek érdemben foglalkozni a terület sajátosságaival, egy nagyon veszélyes és túlkapásokra nagyban hajlamosító szituációt teremt. A szerzõi jogvédõ testületek zárkózótt, nyilvánosságot kerülõ, elsõsorban hatalmi pozícióból tárgyalni igyekvõ magatartása ezen nem sokat segít. (megint csak világszerte.)"

Nem tudom hány éves vagy (...), de a jogdíjak dolgát OKOSOK x évekkel ezelőtt oda-vissza megvitatták már. Aztán most jösz te, ujfiú...

Azt végül is el lehet érni hogy az ilyen-olyan matrica lekerüljön - - lásd autópálya matrica -, de attól a termék még nem lesz olcsóbb...

Nem tudom miért akadtok ezen annyira fenn - egyszerűen sérti az igazságérzetét a kivetett sarc. Persze az, hogy milyen elszánt és szervez ill. tesz is valamit az ügyben vagy sem, már csak rajta múlik.

Fővárosi, drága!

Ad 1: Az hogy találsz valakit, aki - látszólag - egyetért veled, még mindig nem jelenti, hogy igazad van.
Ad 2: Az idézett hozzászólásban nyoma sincs annak a sületlenségnek, amelyet te a rovat címében is kiemeltél, olyan fontosnak tartasz. Márpedig én végig csak arról beszélek - a reprográfiai díj szabályozásának helyességében nem foglaltam állást.

Az Alkotmánybíróságnak kellene tisztázni ezt a kialakult visszás helyzetet. A hallgatás ezen a területen nagy, mert megsarcolakon kívül minden más szerplő egyenesen érdekelt a horribilisen magas jogdíjban. A felvetett visszás dolgok egy részével kapcsolatban a BKIK beadványt tervezett (bár nem tudom végül beadták-e).

http://www.bkik.hu/…gazd_219.php

Alkotmánybírósághoz fordul a kamara

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére és közreműködésével az MKIK beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. A beadványban indítványozta a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI. törvény 90 § (1)-(2) bekezdései rendelkezéseinek megsemmisítését. Az említett bekezdések hatalmazzák fel a jogkezelő egyesületet a jogdíjak megállapítására és rendelkeznek azok miniszteri jóváhagyásáról.

A beadvány a következő indokokra épít:

* Az ARTISJUS bár egyesületként működik, de gazdasági tevékenységet folytat (érdekképviseleti tevékenység, szerződéskötés, jogdíj igények érvényesítése, szerzői jogdíjak megállapítása).
* A szerzői jogról szóló törvény az egyesületet olyan jogokkal ruházza fel, amivel más egyesületek nem rendelkezhetnek (ármegállapítás, általános szerződési feltételek meghatározása stb.).
* A közös jogkezelést végző egyesületek nem csak a tagjaik körében fejtik ki tevékenységüket, amely ellentétes az egyesületekre vonatkozó törvényi szabályozással.
* A Legfelsőbb Bíróság értelmezésében az is gazdasági tevékenységnek minősül, ha a jogdíj bevételekből a közös jogkezelést végző egyesületnek keletkezik-e nyereségre közvetlenül az egyesületnél vagy a tagoknál.

További problémákat okoz,

* hogy a miniszter a jogdíj közleményt, milyen kritériumok alapján hagyja jóvá, illetve ezzel szemben, milyen jogorvoslatra van lehetőség;
* hogy ennek az egyesületnek egyoldalú, versenykorlátozó díj megállapítási és szerződéses feltételeket megállapító jogköre van;
* a jogdíj közlemény kötelező ereje jogalapjának hiánya;
* a díjmegállapítás versenyjogi korlátainak hiánya.

Ha az Alkotmánybíróság a beadványt pozitívan bírálja el, a jogdíj megállapításának módját és jogosultját újra kell szabályozni.

Vigyázz Béla, még egy Banda₁ -féle problémás ember...

Kedves Kovács Béla Sándor!

Látod, látod?! Papoltál nekem, hogy összehordok mindenféle badarságot, amikor rád igaz az, hogy:

ismeretek hiányában sok sületlenséget összehord

Kérlek olvasd el, de figyelmesen! az alábbiakat:

„ Azonban még ennél is fontosabb, hogy a szerzõi jogdíj fizetésének kötelezettsége nem hasonlít még a jogszabállyal létrehozott szerzõdési kötelezettségek esetéhez sem, a "sima" általános szerzõdési feltételekrõl ezúttal teljesen el is feledkezve. Miért? Mert míg mondjuk állítható, hogy pl egy buszra felszállva az utas elfogadja a busztársaság üzletszabályzatát és ráutaló magatartásával szerzõdét hoz létre az utazás céljából, a szerzõi jogdíj fizetése nem feltétlenül kötõdik bármiféle, szerzõi jogilag releváns cselekvéshez. Egy üres kazetta vagy más hordozó megvásárlása, egy fénymásológép ellenérték ellenében történõ használata nem ilyen tevékenységek! Szerzõi jogilag relevánssá akkor válnak csupán, ha pl az üres hordozóra valaki szerzõi mûvet másol, de a szerzõi jog eredeti logikája szerint még ebben az esetben is csak akkor, ha az adott mûnek nem õ maga a jogosultja. (A közös jogkezelési rendszerben elõfordulhat, hogy a szerzõ a saját mûve felhasználásáért is köteles díjat fizetni, de ez egy külön téma)”

Ládod? Ha 1 picit is figyelmesen olvastad volna a nyitótémát, akkor nem kellett volna szembesülj a saját önfejű okoskodásod gyümölcsével.

Így amely érveket mondtál azok súlytalanok és épp ezért nem számítanak, a helyük a /dev/null -ban van.

Csak ismétlésképp: nem tartozik a szerzői jogi törvény hatáskörébe a:

GNU GPL liszensz alatt terjesztett programok
a nyaralásomról készült fénykép- és videofelvételek
a nyilvánosság előtt mondott - díjazás nélküli - beszéd, előadás
saját hangszeres játékom

• Lásd. a "konyhakéses szemléltetést"--

Érthető vagyok?
Maradok Tisztelettel: Pestilakos

Korabban mar szerepelt a forumban, igy ide is beidezem az alabbi hozzaszolast:

• Most olvastam az interjút. Noha a benne felvetett dolgok nem voltak újak, de úgy tûnik néhány dolog kapcsán továbbra sem tiszta a kép.

Szinger úr azt állítja, hogy a szerzõi jogdíj nem adó. Ez formailag igaz ugyan, de tartalmilag nem. A szerzõi jogdíj egy mindenképpen különleges dolog, más mint egy sima polgári jogi szerzõdéses kapcsolatban kikötött ellenérték.

Ennek oka egyrészt az, hogy a szerzõ és mûve felhasználója(i) közötti viszony nem igazán hasonlít semmi másra, sem a kötelmi viszonyok egyikével, sem az abszolút szerkezetû tulajdonviszonnyal nem azonosítható teljesen, mivel vannak olyan fontos elemei amik ezt nem engedik, de ennek leírása nagyon hosszadalmas lenne (és valószínûleg egy fórumban történõnél igényesebb kifejtést igényelne.)

De ami ennél is fontosabb: A közös jogkezelés jelenlegi gyakorlata az, ami az adójelleget adja neki. Méghozzá egy olyan adóét, amelyet nem az erre megszabott eljárásrendben és nem jogszabályban fogadnak el, mégis kötelezõ mindenkire. Az NKÖM jóváhagyása nem ad semmiféle kötelezõ jelleget az Artisjus díjközleménynek (most arról nem beszélve, hogy a minisztériumi kontroll teljesen formális). Nincs olyan jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze, aminek a díjközlemény megfeleltethetõ lenne, és még ha lenne is, az Artisjus ilyet nem adhat ki, márpedig ez a közlemény, igaz, hogy NKÖM jóváhagyással, de az Artisjus saját nevében jelenik meg a Magyar Közlönyben.

Ez szinte támadhatatlannát teszi, mivel nem tartozik pl. az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

Az Artisjus nem is köztestület, tehát elvileg sem alkothat önállóan olyan szabályokat, amelyek a szerzõi jogi felhasználások területén vonatkoznának mindenkire aki ezzel foglalkozik, ezen a hiányosságon a törvény meglehetõsen tág és meghatározatlan felhatalmazása, amit állítólag egy miniszteri közlemény (szintén nem jogszabály, tehát senkire sem kötelezõ!) pontosít sem segíthet. Egyesületként nincs semmivel sem kiemeltebb pozícióban, mint egy gombász egyesület.

Arra a most elõször megfogalmazott észrevételre, hogy a díjközlemény tartalma, különösen annak nem díjtételeket tartalmazó részei egyfajta "általános szerzõdési feltételek" lennének, amelyek bíróság elõtt ilyen módon megtámadhatók, azt kell válaszolnunk, hogy az analógiát nem látjuk teljesnek, mivel a díjközlemény visszavonásának illetve megváltoztatásának rendje teljességgel szabályozatlan. Ezért nem tudható teljes biztonsággal, mi történne, ha a miniszter által jóváhagyott és ezzel kvázi állami színezetet kapó díjközlemény egy részének érvénytelenségét a bíróság megállapítaná.

Azonban még ennél is fontosabb, hogy a szerzõi jogdíj fizetésének kötelezettsége nem hasonlít még a jogszabállyal létrehozott szerzõdési kötelezettségek esetéhez sem, a "sima" általános szerzõdési feltételekrõl ezúttal teljesen el is feledkezve. Miért? Mert míg mondjuk állítható, hogy pl egy buszra felszállva az utas elfogadja a busztársaság üzletszabályzatát és ráutaló magatartásával szerzõdét hoz létre az utazás céljából, a szerzõi jogdíj fizetése nem feltétlenül kötõdik bármiféle, szerzõi jogilag releváns cselekvéshez. Egy üres kazetta vagy más hordozó megvásárlása, egy fénymásológép ellenérték ellenében történõ használata nem ilyen tevékenységek! Szerzõi jogilag relevánssá akkor válnak csupán, ha pl az üres hordozóra valaki szerzõi mûvet másol, de a szerzõi jog eredeti logikája szerint még ebben az esetben is csak akkor, ha az adott mûnek nem õ maga a jogosultja. (A közös jogkezelési rendszerben elõfordulhat, hogy a szerzõ a saját mûve felhasználásáért is köteles díjat fizetni, de ez egy külön téma)

Az adójelleget bizonyítja még az, hogy a szerzõi jogdíj nem ellenérték a közös jogkezelési rendszerben. Aki fizeti, annak az oldalán általában általány, az elosztás oldalán pedig megint csak egy redisztribúció valósul meg, tehát egyik esetben sem az adott konkrét mû "jogosításáért" fizet valaki, hanem azért, mert jogkezelés által érintett, kapcsolatba hozható tevékenységet végez (vagy nem végez ld fent). Aki megnézi a Szerzõi Jogi Törvény megfelelõ szakaszait, az jól láthatja, hogy az elosztás teljesen az egyes területek "szellemi alkotásiparon" belül elfoglalt erõsorrendjének megfelelõen történik, semmi köze a ténylegesen létezõ arányokhoz ezen mûvek száma stb. tekintetében. (Arról most nem beszélve, hogy az Artisjus és a többi közös jogkezelõ szépen összemossa a szerzõi és a szomszédos jogokból kifolyó díjazást, így történhet meg, hogy az elosztásnál egy sorban szerepelnek a zenemûvek szerzõi és elõadói pl, holott az utóbbiakat szerzõi jog nem illeti.)

És végül a legfontosabb ismérv: Nem fizetés esetén nemcsak polgári jogi eszközök állnak az Artisjus rendelkezésére, hanem specifikus és nagyon szigorú büntetõjogi szabályok is. Ez semmilyen szerzõdéses kapcsolatra nem jellemzõ. Egy sima szerzõdésszegés nem lesz automatikusan bûncselekmény. Itt az. A "szerzõi és szomszédos jogok megsértése" címû bûncselekmény számos érdekes vonással rendelkezik még, de ezek elemzése is külön teret érdemelne.

Tehát összefoglalóan valahol az "adó" és a "díj" pénzügyjogi fogalma közé helyezhetõ el, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy egy egyesület ilyet törvényi felhatalmazás mellett sem szedhet, úgy pedig különösen nem, hogy a részletszabályokat maga állapítja meg és a végrehajtásban az állam gyakorlatilag feltétlen erõszakszervezeti által nyújtott segítségére is számíthat.

Végül még egy megjegyzés: Szinger úr is kénytelen volt beismerni, hogy a jogvédõk tevékenysége sokszor zsigeri ellenállást vált ki az emberekbõl, noha (és ebben teljesen egyetértünk) ennek nem kellene így lennie. Ennek oka az õáltala már említett szociológiai tényezõkön túl az is, hogy a közös jogkezelés még csak nem is mindig érdekképviselet: A jogvédõ szervezet adott esetben az õ hozzájárulása nélkül sõt akarata ellenére is el fog járni. Ez kombinálva azzal a ténnyel, hogy (nem csak Magyarországon) egy hihetetlenül generalisztikusan szabályozott területtel van dolgunk, ahol a szabályokat gyakran a szervezet maga alakítja ki gyakorlatával, a bíróságok ugyanis egyrészt szakismeret hiányában, másrészt amiatt, hogy a szerzõi jogi ügyekben eljáró szakértõk nagy része is a szerzõi jogvédõ szervezetekhez kötõdik, nem képesek érdemben foglalkozni a terület sajátosságaival, egy nagyon veszélyes és túlkapásokra nagyban hajlamosító szituációt teremt. A szerzõi jogvédõ testületek zárkózótt, nyilvánosságot kerülõ, elsõsorban hatalmi pozícióból tárgyalni igyekvõ magatartása ezen nem sokat segít. (megint csak világszerte.)

Az, hogy ennek ellenére (megint csak nem csak hazánkban) ez a terület nem keltett eddig különös közfigyelmet, de még a jogásztársadalmon belül is amolyan mellékes dolog volt, amirõl ugyan mindenki tanult az egyetemen, de aztán általában nem foglalkozott vele, annyival elintézve, hogy "a hozzáértõk majd úgyis jól csinálják", sok okra vezethetõ vissza. Közben azonban észrevétlenül eljutottunk oda, hogy a szerzõi jog (és az iparjog számos területe) már mindenkit érint, mindenki életében jelen van. Ezért beszélni kell róla.

Én a magam részérõl a jelen és még jó néhány hasonló kérdésben szívesen kezdeményeznék egy párbeszédet Szinger úrral, ha neki sincs ellenére, nyilvánosan is. Bízom abban, hogy egy ilyen nem is vita, hanem inkább közös gondolkodás (mert itt tényleg új területen vagyunk), ha nyilvánosan zajlik, talán elvezethet oda, hogy egy egyensúlyi megoldás születhet a jövõben a szerzõk és a felhasználók, valamint a társadalom érdekei között, sokkal inkább, mint az a XIX. szd-tól napjainkig tartó, és egyre egyértelmûbben szerzõcentrikus (sõt, jogosultcentrikus, ebbe itt most nem mennék bele, majd az esetleges folytatásban) szerzõi jogalkotásban az eddig történt. Emellett talán közelebb viheti a szerzõi jog bonyolult összefüggésrendszerét olyan érdeklõdõkhöz is, akik, miként méltatlan személyem is, nem képesek megfizetni egy-egy olyan szakmai konferencia több tízezres részvételi díját, mint amilyen ma is volt a szoftverek szerzõi jogi védelmérõl, s ezért ki lennének zárva a diskurzusból, ha az Internet erre demokratikus keretet nem adna. A diskurzusból kizártság is okozhat egyébként dühben lecsapódó frusztrációt, mivel minden értelmes embernek természetes igénye, hogy a rá vonatkozó szabályok megalkotásánál és alkalmazásánal egyenrangúnak tekintsék. De ezt csak zárójelben.

Természetesen mindenki más bekapcsolódását is szívesen veszem, ha építõ módon tud hozzájárulni ehhez a dologhoz. Ezt az elsõ (és elég hosszadalmas) hozzászólást szeretném gondolatébresztõnek tekinteni, mert bár nem olyan szépen van kifejtve, ahogy szeretném, inkább a cikk hatására megfogalmazódott gondolatok hevenyészett halmaza csupán, alapnak talán elfogadható.

• Adam Szilveszter

Teljesen torvenyes ha megveszed a tobbi EU orszagbol - ott is van kozos jogkezelo, de ott furcsa modon ok a hazai sarc toredekevel is beerik.

Mégegyszer: még nem adtam fel, hogy megértsd amit írtam, bár kissé reménytelennek tűnik :(

Kedves Béla!

Örömmel teszek eleget a kötelezettségemnek, hogy szélesítsem a látókörödet.

Az Artisjus ugyebár egy "Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület".

Stimmel?

A hatáskörük bizonyára nem terjed ki az országhatárokon kívülre.

Jól fogalmaztam?

Azt semmilyen törvény nem tiltja, hogy ha én átruccanok mondjuk Dömösről Sturovóba meglátogatni a nagymamámat (amíg még lehet, mert idős), vegyek 5-10db. CD/DVD lemezt?

Jól látom a kérdést?

Mivel én vásárló és NEM viszonteladó vagyok, ezért rám NEM vonatkozik az, hogy a külföldről behozott 5-10db. saját részre vásárolt avagy saját használatra vett CD/DVD lemezekre megvegyem az Artisjus matricákat.

Jól értelmezem

Na, bocs, hogy ilyen szájbarágós vagyok, de úgylátom, hogy kicsit még korán van és "nem forognak jól" a kerekek.

(erről már nem kérdezek, mert látom)

Öröm látni, hogy ilyen jól megértjük egymást :-D

Reprográfia díj megfizetése nélkül árulni reprográfiai díjjal terhelt terméket jogszabálysértés.

Mégegyszer: hiába hajtogatod ugyanazt az - elismerem, hangzatos - marhaságot különböző formákban, az ismétlés nem teszi igazzá.

„ potenciális gyilkos is lehetsz, ugyanis a késsel nem csak kenyeret lehet vágni, hanem embert ölni is ezért a te logikádat folytatva teljesen jogos az, hogya bárki megvádol (burkoltan) emberöléssel”

És a kést megvásárló potenciláis gyilkosok miatt kell fenntartani a bűnüldözési szerveket (rendőrség, bíróság, börtönök) ezért 100%-ban jogos a késenkénti 100forint beszedése, ugyanis az így befolyt összeget mindenezen - fent említett szervek - fenntartására fordítják.

Nem folytatom a sort, mert a végén még egy újfajta adó bevezetésének ötletét sugalmazza a "béláknak"

Talán sokan látták a "Legényanya" c. filmet

Már megbocsáss Kedves Béla, de vegyük úgy, hogy nem is olvastam amit írtál.

Az a nyílt fórumok "hátránya" - elismerem -, hogy az alábbiakhoz hasonló kijelentésekkel járathatja le magát az ember:

„„Olyan beszerzési helyet kell választani, ahol nincs matrica” Na, az a szabálysértés! Nem potenciális, hanem valódi.”

El tudnád nekem magyarázni, hogy Miért szabálysértés? ha én matrica nélküli CD/DVD-re írom ki:

1.) a nyaraláson készült fényképeim?
2.) egy inyen meghallgatható elődás hangfelvételét?
(amelynek az előadója akár én is lehetek)
3.) nyílt forráskódú programokat mint a Linux,
FreeBSD...stb?
4.) a saját gitárjátékom, melyet szeretném ha egy kanadai barátom is meg tudna hallgatni felvételről

Egyszerűbb szavakkal megfogalmazva: Ha a megvásárolt CD/DVD-re szerzői jogokkal nem védett anyagot rögzít a felhasználó, akkor miért fizetne egy olyan "szervnek" akinek semmi, de semmi köze ezekhez?

Erre kérdek érdemi választ (nem ködösítést)

Ugyanis a fenti logika ellentéte az, hogy:

A BSA is rátehet minden CD/DVD-re egy saját matricát, mondván: "Előbb-utóbb úgyis valamilyen, a BSA hatáskörébe tartozó szoftvert fog rámásolni a felhasználó, aki megvette a nyersanyagot."

Az MVKE (Magyar Videó Kiadók Egyesülete) is rátehetne egy matricát MVKE felirattal minden eladott CD/DVD-re az Artisjus, a BSA matricák mellé (mostmár) mondván, hogy nagy valószinűséggel az MVKE hatáskörébe tartozó és az általuk forgalmazott filmek valamelyikének másolata fog a lemezekre kerülni úgyis.

Biztosan tudná még valaki folytatni a sort ám ezek a matricák is 20-30 forinttal drágítanák jogtalanul a nyersanyagok árát.

És, Kedves Béla! Vettél otthonra konyhakést?
Akkor bármilyen szervezet kötelezhet, hogy fizess utólag 100 forintot késenként, mert Te egy potenciális gyilkos is lehetsz, ugyanis a késsel nem csak kenyeret lehet vágni, hanem embert ölni is ezért a te logikádat folytatva teljesen jogos az, hogya bárki megvádol (burkoltan) emberöléssel.

Ad 1: A nyílt fórumoknak megvan az a hátránya, hogy nem szabhatod meg, ki szóljon hozzá, ki ne.
Ad 2: Nem nyílt fórumokon is sajátos módszer, ha azt kérjük, hogy csak az szóljon, aki egyetért velünk.

Ad 3: Akár milyen sokszor, akármilyen hosszan hajtogatod ugyanazt az egy érvet (hogy tudniillik bűnözőként kezelnek mindenkit), az attól nem lehet igaz.

Ad 4: „Olyan beszerzési helyet kell választani, ahol nincs matrica” Na, az a szabálysértés! Nem potenciális, hanem valódi.