Tisztelt Cím!
2009. februárjában, a párom volt felesége és annak édesapja, a páromat telefonon megfenyegette, valamint engem és a párom édesanyját trágár szavakkal illetett (a volt feleség)
A párom a közös tulajdonú lakásukhoz hajtott (jelen volt az édesanyja, valamint én) mivel, több levelét, nem illetve csak nagy késéssel kapott meg, ezért el akarta hozni őket. A volt feleség időközben hazaért, kisebb szóváltásba keveredett a párom édesanyjával, közben a párom, visszaért az autóhoz, és kérte a volt feleségét, hogy adja vissza azt a telefont ami a párom tulajdonát képezi, már többször kérte tőle, de a hölgy nem akarta visszaadni, ezért a párom meg akarta fogni a kezét, de ő vészes hadakozásba kezdett, csapkodott, leverte a párom szemüvegét, ami összetört, valamint a párom halántéka egyik oldalt felhasadt, és a táskájával ütlegelte, ahol érte. A nagy "igyekezettől" és lendülettől, a járda szélén levő padkában megbotlott és ülő helyzetben találta magát. A párom ekkor tudta elvenni a telefont. Szándékosan nem bántotta, mert gondoltunk arra, hogy provokálná őt a volt feleség, és a későbbikben ezzel visszaélhet.
A párom látleletet vetetett a sérüléseiről, majd feljelentést tett a rendőrségen. Kétszer idézték, a második már szembesítés volt, ami eredménytelen lett. (természetesen a volt feleség tagadta a dolgokat, sőt próbálta a "maga malmára hajtani a vizet"). A napokban a párom kapott egy idézést, kihallgatásra gyanusítottként, önbíráskodás gyanujával. Tudomásunk szerint nincs látlelet a birtokában, (sérülés sem történt, hacsak az nem hogy a hátsójára ült..) A párom azonban roppant elkeseredett, mert attól tart, hogy még ő kerül ki "vesztesként" az ügyből.
Szeretném kérni a véleményét a történtekről. Köszönettel: Timi