Sziasztok!
Láthatóan tanú-ügyben felkorbácsolódtak a kedélyek, úgyhogy én is beszállnék egy speciális kérdéssel. ;-)
Tegnap volt nálam egy végzős jogász hölgy, akinek a szakdolgozának elkészítéséhez nyújtottam segítséget. ;-) Gyakorlatilag az ügyemről beszélgettünk, ebből a témából írja a szakdolgozatát.
Elmeséltem neki, hogy kihallgattak 11 éves kislányokat, akik semmilyen módon nem voltak érintettek az ügyemben, és nem is csak hogy kihallgatták őket, hanem konkrétan arra volt kíváncsi az előadóm, hogy szoktam-e szexuálisan zaklatni őket. Erre mondta a jogász hölgy, hogy ő úgy tudja, hogy gyerekkorúakat csak akkor lehet kihallgatni, ha a kihallgatásuktól konkrét eredmény várható, konkrét gyanú van, illetve ez a gyanú más módon nem igazolódhat be. Esetemben nem volt minek beigazolódnia, gyakorlatilag az Ifjúságvédelem "úgy gondolta", hogy én zaklatom a környékbeli kislányokat, és azért hívta be azokat, akiket behívott, mert lefoglaltak olyan fényképeket, amin együtt eszünk sült krumplit a McDonald's-ban.
Részletek az egyik kislány vallomásából:
„Kérdésre elmondom, hogy nem volt olyan, hogy én ketten menjek el valahova a Karcsival, mindig amikor mentünk kirándulni, akkor mindig sokan voltunk, és sokszor jött vele a Kriszti is, meg a gyereke.”
„Kérdésre elmondom, hogy nem volt olyan, hogy a Karcsi fogdosott volna, vagy simogatott volna. Nem kért tőlem semmi szexuálisat, nem kért puszit sem. Nem közeledett soha hozzánk. Amikor elmentünk uszodába, akkor sem fogdosott.”
Kérdésem: valóban van-e olyan előírás, amely a gyermekkorú tanúk meghallgatását a fent leírt, esetleg más feltételekhez köti?
Köszönettel:
JuK