Dr.Attika
2007.02.16. 18:28
De valami rálátásod csak van?
Hány embert lehetne megmenteni ha időben hívunk segítséget?
Kovács_Béla_Sándor
#
2007.02.16. 18:10
Nem tudom, nem vagyok ott minden esetnél.
Dr.Attika
#
2007.02.16. 17:47
És ezt minden esetben figyelembe veszi a bíróság?
Kovács_Béla_Sándor
#
2007.02.16. 17:19
Beketuro megint nem figyelt egy apróságra _Wasp_ szövegében: "Ha bebizonyosodik..." Pedig ezt kellene megértenie: nincs marasztaló büntető ítélet, ha nem bizonyítható minden kétséget kizáróan, hogy az adott bűncselekményt a terhelt valóban elkövette.
Dr.Attika
#
2007.02.16. 16:55
Persze, hogy személyi szabadság megsértése.
beketuro
#
2007.02.16. 16:50
Kedves Wasp!
Hálásan köszönöm a választ.
Az első kérdesemre a válasz nem (ennyi még nem elég) és mi kell még hozzá, ezewkután én úgy gondoltam ez az ember mindent megtett, hogy vagy sikerül (Életbenmaradni) vagy nem.
Úgy látom Önnel lehet beszélgetni, nem hagyja abba mielőtt kibontakozna a történet.
Előre is köszönöm a válaszát. Béketűrő
_Wasp_
#
2007.02.15. 21:02
Első kérdés: nem. (ennyi még nem elég)
Második kérdés: igen. Ha bebizonyosodik, hogy a beteg akarata ellenére zárja be (azaz nem engedi elmenni), akkor az a személyes szabadság jogellenes korlátozása.
Törvény:
175. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
kommentár:
A Btk. 175. §-a a cselekvési szabadság meghatározott körét, nevezetesen a tartózkodási hely megválasztásának a szabadságát védelmezi. A bűncselekmény sértettje bárki lehet, akinek a cselekmény megkezdése előtt egyébként megvolt a mozgási szabadsága.
Az elkövetési magatartás a személyi szabadságtól bármilyen módon történő megfosztásával megvalósítható, ami a sértettet a mozgásban, a helyváltoztatásban vagy a tartózkodási hely megválasztásában korlátozza vagy akadályozza. Az elkövetési magatartás általában tevékenységben megnyilvánuló aktív magatartás, így például lefogás, lekötözés, bezárás, megbilincselés. Megvalósítható azonban nem tevéssel is. A Btk. a személyi szabadság megsértésének időtartamával kapcsolatban nem tartalmaz rendelkezést.
A bűncselekmény csak szándékosan követhető el.
_Wasp_
póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása
beketuro
#
2007.02.15. 17:42
A másik kérdésem:
Az aki a beteget elzárja bezárja nem enged be senkit hozzá, felfogható-e a személyes szabadságának való megfosztásától, vagy a szabad akarat kinyílvánítása, megakadályo-
zásának? (de bonyolult nem tudom érthető-e?)
Szeretnék segíteni, kérem tegyék ezt meg mások is .
Köszönöm. Béketűrő
beketuro
#
2007.02.15. 17:24
Kedves Válaszoló!
Köszönöm a segítséget, de én csak irni tudok mást nem a többi nekem kínai.
Azért lehet, hogy most két részben teszem fel a kérdésem, hogy csak az egyik része szálljon el.
Kérdésem: Elköveti-e az a házastárs egyértelmüen a segítségnyújtás alapesetét, azaz a 172.§ 1. bekezdését aki öt napig nem hív orvost a házastársához, de küldi orvoshoz, akkor amikor már két napig sem tudott elmenni dolgozni.
A mentőt a halál beállta után mintegy 20 perccel hívja.
A választ előre és utólag is köszönöm.
Béketűrő.
_Wasp_
#
2007.02.15. 12:14
néha "elszállnak" a hozzászólások. Érdemes a hosszabbakat elküldés előtt vágólapra tenni. (kijelölés, ctrl+c), és ha elszáll, akkor csak ctrl+v, és be is írtuk újra.
_Wasp_
póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása
beketuro
#
2007.02.14. 17:44
Miért nem jelenik meg a hozzászólásom?
kérem mondja meg valaki eddig háromszor irtam meg.
még mindig béketürőés mit tehetek?
beketuro
#
2007.02.14. 17:44
Miért nem jelenik meg a hozzászólásom?
kérem mondja meg valaki eddig háromszor irtam meg.
még mindig béketürőés mit tehetek?
beketuro
#
2007.02.14. 17:10
két hozzászólást is irtam és nem jelent meg. Miért
_Wasp_
#
2007.02.13. 09:58
A törvény rendelkezései:
172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
És a kapcsolódó kommentár (ami a bíróság döntését a gyakorlatban ugyanúgy köti): „
A segítségnyújtás elmulasztása úgynevezett tiszta mulasztási bűncselekmény, amelyet csak szándékosan lehet elkövetni. Ebből következik, hogy a segítségnyújtás elmulasztása kísérletének megállapítása fogalmilag kizárt.”
Tehát gondatlanságból nem lehet elkövetni.
_Wasp_
póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása
beketuro
#
2007.02.12. 19:46
Kedves Monalisa!
Nem akarom a férjet idecitálni csupán Önnek
tettem fel a kérdést.
Ha Ön nem ismeri az ügyet, akkor honnan veszi, azt hogy nagybeteg lánya a néninek, már a mult évben is ezt mondogatta,hogy " a néni nem tudja elfogadni hogy a sulyos vagy nagybeteg lánya meghalt" ezt az anyuka soha nem irta le, mindig az öt napról ir. Szintén a mult évben is irta a többszáz oldal irathalmazt. Mondja honnan veszi ezeket?
Egyetlen jegyzőkönyv sem készült, mert nem volt nyomozás. Az anyuka pontosan ezért kért volna segítséget,
nem kitalációkat.
Még utánanézek a régebbi topikoknak.
Valószinű ilyen kitalált dolgokra alapozták a döntéseket is.
béketűrő
monalisa1
#
2007.02.08. 23:19
Ha Ön ilyen jól ismeri a sajnálatos történteket, vélem ismeri a családot - tán a férjet is...
Javaslom cítálja ide a Fórumra, és tegye fel neki közvetlenül ama bizonyos kérdést: MIÉRT nem időben hívta a mentőket?!
A férj névtelenül - csupán egy fantázianév - akár még valós, hiteles választ is adhat a mindmáig megválaszolatlan kérdésre.
De lehet, hogy egyszerűen nem ismerte fel az életveszélyes állapotot: vélhette majd csak jobban lesz a felesége.
Aztán már sajnos későn a segítség...
Meg gondolom több száz oldalnyi irathalmazt is át kellene böngészni a hivatalos eljárásokról, melyek végül is "futni" hagyták a férjet = bizonyítottság hiánya!
beketuro
#
2007.02.08. 17:00
Kedves Monalisa!
Ha Ön nemis szól többet nem kötelezö, de az előbbi hozzászólásba is megkérdeztem, hogy honnan veszi a sulyios beteg asszonylányát, végignéztem ez sehol nincs leirve,
Mindössze öt napig feküdt ebből kettőn dolgozni kellett volna de nem tudott elmenni, mozgás problémája volt.
A mentőt olyan későn hívta, hogy már halott volt kb. 20 perce, de azt hogy nem hívott orvost nem vitatta a férj, hiszen tényleg nem hívott.
A 172. §. nem irja elő a szándékosságot.
Nem kellett bizonyítani semmit elég volt a férj elmondása, valószínü ezért nem indítottak semmilyen eljárást sem a rendőrség sem az ügyészség.
A néninek főleg ez volt a panasza.
Ezt meg én mondom: tudomásom szerint a segítségnyújás elmulasztása hivatalból üldözendő büncselekmény, ennek üldözése a rendőrség és az ügyészség dolga.
A segítségnyújtás büncselekményét az követi el:
Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek azélete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
(Btk. 172. paragrafus(1) bekezdés.
Talán azt is olvasta kedves Monalisa, hogy a betegség öt napja alatt a férj senkivel nem tudatta, hogy beteg a felesége és ez idő alatt senki nem engedett a lakásba, azt is mondhatnánk megakadályozta a szabad akaratnyílvánitásba.
Az a bizonyos ingatlan semilyen szerepet nem játszott abban, hogy az 'idős szülők" (ezt fontos kihangsulyozni) szeretnék tudni mi történt a lányukkal, miért nem kapott segítséget az életben maradáshoz
Mégegyszer mondom: nem volt sulyos beteg asszonylány, és nem volt semilyen vízsgálat
ezért kényszerült az anyuka pótmagánvádlóként a bírósághoz fordulni ahol végülis semmit nemm tettek az ügy felderítésére.
Még egyet nem értek. Miért bántja meg ezt a szegény családot a fájdalmában a gyászában?
A férj akár szándékosan akár csak hanyagsából vagy nemtörődömségből, de nem hivott orvost és a feleség meghalt.
Ön szerint egy ici-picit sem felelős a férj a felesége haláláért, csak a telefont kellet volna felvenni és segítséget hívni.
Ez olyan nagy áldozat egy ember élete megmentéséért?
beketuro
#
2007.02.08. 17:00
Kedves Monalisa!
Ha Ön nemis szól többet nem kötelezö, de az előbbi hozzászólásba is megkérdeztem, hogy honnan veszi a sulyios beteg asszonylányát, végignéztem ez sehol nincs leirve,
Mindössze öt napig feküdt ebből kettőn dolgozni kellett volna de nem tudott elmenni, mozgás problémája volt.
A mentőt olyan későn hívta, hogy már halott volt kb. 20 perce, de azt hogy nem hívott orvost nem vitatta a férj, hiszen tényleg nem hívott.
A 172. §. nem irja elő a szándékosságot.
Nem kellett bizonyítani semmit elég volt a férj elmondása, valószínü ezért nem indítottak semmilyen eljárást sem a rendőrség sem az ügyészség.
A néninek főleg ez volt a panasza.
Ezt meg én mondom: tudomásom szerint a segítségnyújás elmulasztása hivatalból üldözendő büncselekmény, ennek üldözése a rendőrség és az ügyészség dolga.
A segítségnyújtás büncselekményét az követi el:
Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek azélete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
(Btk. 172. paragrafus(1) bekezdés.
Talán azt is olvasta kedves Monalisa, hogy a betegség öt napja alatt a férj senkivel nem tudatta, hogy beteg a felesége és ez idő alatt senki nem engedett a lakásba, azt is mondhatnánk megakadályozta a szabad akaratnyílvánitásba.
Az a bizonyos ingatlan semilyen szerepet nem játszott abban, hogy az 'idős szülők" (ezt fontos kihangsulyozni) szeretnék tudni mi történt a lányukkal, miért nem kapott segítséget az életben maradáshoz
Mégegyszer mondom: nem volt sulyos beteg asszonylány, és nem volt semilyen vízsgálat
ezért kényszerült az anyuka pótmagánvádlóként a bírósághoz fordulni ahol végülis semmit nemm tettek az ügy felderítésére.
Még egyet nem értek. Miért bántja meg ezt a szegény családot a fájdalmában a gyászában?
A férj akár szándékosan akár csak hanyagsából vagy nemtörődömségből, de nem hivott orvost és a feleség meghalt.
Ön szerint egy ici-picit sem felelős a férj a felesége haláláért, csak a telefont kellet volna felvenni és segítséget hívni.
Ez olyan nagy áldozat egy ember élete megmentéséért?
beketuro
#
2007.02.08. 17:00
Kedves Monalisa!
Ha Ön nemis szól többet nem kötelezö, de az előbbi hozzászólásba is megkérdeztem, hogy honnan veszi a sulyios beteg asszonylányát, végignéztem ez sehol nincs leirve,
Mindössze öt napig feküdt ebből kettőn dolgozni kellett volna de nem tudott elmenni, mozgás problémája volt.
A mentőt olyan későn hívta, hogy már halott volt kb. 20 perce, de azt hogy nem hívott orvost nem vitatta a férj, hiszen tényleg nem hívott.
A 172. §. nem irja elő a szándékosságot.
Nem kellett bizonyítani semmit elég volt a férj elmondása, valószínü ezért nem indítottak semmilyen eljárást sem a rendőrség sem az ügyészség.
A néninek főleg ez volt a panasza.
Ezt meg én mondom: tudomásom szerint a segítségnyújás elmulasztása hivatalból üldözendő büncselekmény, ennek üldözése a rendőrség és az ügyészség dolga.
A segítségnyújtás büncselekményét az követi el:
Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek azélete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
(Btk. 172. paragrafus(1) bekezdés.
Talán azt is olvasta kedves Monalisa, hogy a betegség öt napja alatt a férj senkivel nem tudatta, hogy beteg a felesége és ez idő alatt senki nem engedett a lakásba, azt is mondhatnánk megakadályozta a szabad akaratnyílvánitásba.
Az a bizonyos ingatlan semilyen szerepet nem játszott abban, hogy az 'idős szülők" (ezt fontos kihangsulyozni) szeretnék tudni mi történt a lányukkal, miért nem kapott segítséget az életben maradáshoz
Mégegyszer mondom: nem volt sulyos beteg asszonylány, és nem volt semilyen vízsgálat
ezért kényszerült az anyuka pótmagánvádlóként a bírósághoz fordulni ahol végülis semmit nemm tettek az ügy felderítésére.
Még egyet nem értek. Miért bántja meg ezt a szegény családot a fájdalmában a gyászában?
A férj akár szándékosan akár csak hanyagsából vagy nemtörődömségből, de nem hivott orvost és a feleség meghalt.
Ön szerint egy ici-picit sem felelős a férj a felesége haláláért, csak a telefont kellet volna felvenni és segítséget hívni.
Ez olyan nagy áldozat egy ember élete megmentéséért?
monalisa1
#
2007.02.07. 21:04
Eredendően arról szólt a történet, hogy a néninek volt egy beteg asszonylánya., az idős szülők várták a "fiatalokat" a közös karácsonyi vacsorára, de csak a lányuk váratlan elhunytáról jött a sajnálatos értesítés...
Õk a vőjüket hibáztatják amiért szerintük nem hívott időben mentőt (...), de sem a rendőrség sem az ügyészség nem talált semmi szándékosságot a férj részéről.
(Valami lakásingatlan is benne van a történetben, amí "ekként" a férj tulajdonáma került - az idős szülők úgyszintén nagy bánatára...)
Szóval a néni pótvádas indítványát is visszadobta a hatóság.
Részemről a fenti topichoz ez és ennyi.
monalisa1
#
2007.02.07. 20:51
Mert sajnos tényleg beteg volt. Ezt az édesanyja írta le egy másik topicban.
beketuro
#
2007.02.07. 18:17
Nem akarok uj topikot nyitni. Hozzá akartam szólni.
Kettőt is irtam egyik sem jelent meg az gondoltam az elsőnél véletlen, de nem.
Arról szól, hogy az helyet, hogy segitséget kérőnek segitenének megalázzák, hogy a sulyos beteg családtag meghalt.
Honnan veszi, hogy súlyos beteg volt?
beketuro
#
2007.02.07. 18:12
Miért nem hagyják megjelennia ha nem tetszik a hozzászólás minek a Fórum?
Még akkor is béketürő
monalisa1
#
2007.02.02. 21:00
Kedves Béketűrő!
Annak a családnak be kellett volna tudnia bizonyítani a vejük SZÁNDÉKOSSÁGÁT a segítségnyújtás elmulasztásánál (...), és EZT ők nem tudták sem az ügyészségen sem a bíróságon eredménnyel keresztülvinni. Tehát bármennyire is fájó egy SÚLYOS beteg családtag elvesztése, a személyes érzelmek nem alap valakit is megvádolni - tények, bizonyítékok hiányában.
_Wasp_
#
2007.02.02. 12:02
A kedves kérdezőnek (részvétem, nagyon szomorú ami történt):
Mind a segítségnyújtás elmulasztása, mind a gondozás elmulasztása szándékos bűncselekény. Ha az illető ellátta a beteget, csak talán nem megfelelően (mert gondatlanul járt el) arra nem terjed ki a büntető törvénykönyv hatálya. (ellenkező esetben sok szülő ülne börtönben)
Ha az elkövető tudata átfoga a halál bekövetkezésének reális lehetőségét (esetleg akarta is azt), akkor az emberölés valamilyen alakzata valósul meg. Azonban ennek bebizonyítása nélkül, pusztán a feltételezés alapján ez nem állhat meg.
Ha a sértettek családjára bíznák a bizonyítékok értékelését, és az itéletek meghozatalát, minden bizonnyal szigorúbb büntetések születnének. Ezt elfogadom.
Kérdés, hogy ártatlanok nem szenvednének-e ettől.
Előfordul, hogy ártatlanokat elítélnek, bűnösöket futni hagynak. A bíró és a hatóság nem isten, emberekből áll. Általában a meggyőződésük szerint ítélnek, és meg kell mondjam a hibaszázalék nem is olyan magas. Természetesen hibázhatnak. De mit lehet ez ellen tenni? ítéljenek el mindenkit, akire a gyanú árnyéka rávetül? Engedjenek futni a legkisebb kétség esetén minden huncutot?
Ennyit tehetett a jog. Sajnálom, hogy nem elégíthette ki a személyes igazságérzetük diktálta bosszúvágyukat.
A bíró kívülálló (elvileg) elfogulatlan és érdektelen. Annak is kell lennie, különben egy olyan szemellenzőt viselne, ami az egész ítélkezési folyamatot megkérdőjelezné.
Javaslom, hogy - még ha nehéz is - fogadják el ami történt, és a bíróság döntését.
Ha pedig van egyéb, eddig elő nem került bizonyítékuk, akkor azt bocsássák a hatóság rendelkezésére.
_Wasp_
póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása
