Kedves derill, ha nem tudod mi az a topikai érvelés, és attól még tudhatom, és használhatom helyesen is a szót. Bár joghallagató létedre furcsállom, hogy nem találkoztál még ezzel a fogalommal.
A szellemtörténetben az érvelésnek két formája fejlődött ki, az egyik a topikai a másik a logikai érvelésmód. A logikai érvelésmód mindig zárt, a következetései (ha a formális logikai szabályainak betartásával hozzák) általánosak. A logikai érvelés gyöngéje, hogy abszolút pontos érveléshez az összes releváns információ birtokában kell lennünk, és ez ma már matematikailag bizonyíthatóan lehetetlenség. Viszont matematikailag bizonyítható, hogy a magas szignifikanciszinttel rendelkező releváns információk beszerezhetők, és az elmaradó információk az esetek elsöprő többségében nem okoznak következtési problémát. Persze felmerül a kérdés, ha az én esetem pont az egy a millióból.
A topikia érvelés lényege, hogy esetekkel, toposzokkal operál, azaz egy tényből von le általános következtetést. Előnye, hogy a szükséges információk száma véges, és elérhető, súlyos hátránya, hogy egyetlen ellenkező eset megdönti a következtetést, ezért általában úgy vélik, hogy a topikai érvek csak saját magukat bizonyítják, nem eszkalálhatók. A topikai érvelés sok esetre épülő foka a statisztikai érvelés, de ez még mindig igen nagy hibahatárral dolgozik, a szignifikáns következtetések levonása igen kockázatos.
A fentiekből látszik, hogy egy logikai érv mindig megdönt egy topikai érvet, a logikai érvelésnél a nagyon fontos kérdés a premissza biztonsága.
