Az ÁLLAMOSÍTÁS kísértete: SEGÍTSÉG !
Szervusztok;
évekkel ezelőtt kiderült, hogy az önkormányzati lakás, melyet bérlünk, és az egész épület, kilencven év óta egyházi tulajdonban van, vagyis elfelejtették – papíron – államosítani.
Az egyház perben követelte vissza a tulajdonát az önkormányzattól: persze, mind a két fél a másiktól várta, hogy cserelakásokat biztosítson a lakóknak.
Mi, amint az egészről – véletlenül – tudomást szereztünk, fogadónapokra jártunk, levelekkel bombáztuk az önkormányzatot, adjon cserelakást.
Nem adtak.
Sőt – hogy ne kelljen cserelakásokat adni – nem mondták fel a bérleti szerződéseinket, hanem egy lakonikus levél kíséretében az önk. „megszüntette az épület kezelését”: nem fizette a közös közműveket és nem szedte a lakbért – és az ingatlant „átadta az egyháznak.” (ez 2001-ben történt )
Mi továbbra is az önkormányzat bérlőinek tekintettük magunkat és a lakbért – nehogy a nem-fizetése bármire is ürügyet adjon - letétbe helyeztük, továbbra is kilincseltünk az önk- nál: eredménytelenül.
Közben folyt a per tovább.
Számlák:
a ház közös -villany -szemétszállítási -csatorna - és vízórájának számlái ezek után az önk. helyett az egyházhoz mentek, ők kezdték fizetni. (Ezeket a közös számlákat szívesen fizettük volna mi is, de ez szóba sem jöhetett, hiszen ezek a számlák most már a régi-új tulajdonoshoz mentek, és ők összesen kétszer álltak szóba a lakókkal, ez a kvázi-társasházi téma fel sem merülhetett: azt hajtogatták, járjunk az önk. nyakára cserelakásokért és minél előbb menjünk az ingatlanból.)
Végül a bíróság – 2005-ben – érvénytelenné nyilvánította a bérleti szerződéseinket – mivel nem a tulajdonossal kötöttük – és – mivel mi teljesen vétlenek voltunk a kialakult helyzetben - az önkormányzatot kötelezte arra, hogy cserelakásokat adjon a lakóknak.
Az önkormányzat nem sietett a cserelakások felajánlásával, jóval túllépte az ítéletben megállapított 30 napos határidőt – az egyház végrehajtást is kért rá - de végül, 2006 elejére mindenki kiköltözött.
A letétbe helyezett lakbért egyik fél sem kérte tőlünk, az egyház egy szót sem szólt a számlákról, sőt, ez egyik lakót még segítette is pénzzel abban, hogy az új önk-i cserelakását beköltözés előtt rendbehozza.
Mi, lakók, úgy gondoltuk, ez így méltányos is, hisz az önk. és az egyház évekig titkolták előlünk a valós helyzetet, titokban egyezkedtek, majd hosszan húzódott a per: ezalatt mi a lakásainkat sem elcserélni, sem megvásárolni nem tudtuk, röghöz kötve vártuk, hogy döntsenek rólunk: károsultnak éreztük magunkat.
Azt hittük, vége az ügynek: de nem. Újabb idézés. Felperes: egyház. Alperes: az önkormányzat és az egykori lakók.
Az egyház kéri:
- a 2001-2006 közötti lakbért (egyenlőre – „minimálisan kalkulált bérleti díjként” - csak a 2001 évben érvényes bérleti díjak szerint, de kéri, hogy az önk. közölje, milyen bérleti díjakat érvényesített 2001-2006 között, és majd ezt fogja követelni;
- és az erre az időszakra általa kifizetett közös közüzemi díjakat. (Ez jóval magasabb, mint amit fizettünk volna, mert a lakók a lakbérrel együtt átalányt fizettek).
Az egyház szerint nem megítélhető alperesek felróhatóságának aránya a kiürítési kötelezettség elhúzódásában, ezért a Ptk. 341. (2) szerint a fenti költségekre és a perköltségre egyetemlegesen kéri kötelezni az alpereseket. (Nem tudni, a felróhatósággal kapcsolatban miről van szó, hiszen mi csak akkor tudtuk elhagyni az ingatlant, amikor cserelakásokat ajánlott fel az önk., és ezt jó ideig nem tette.)
Ottlakásunk alatt az egyház soha semmilyen módon nem jelezte, hogy lakbért, térítést kér vagy fog kérni tőlünk.
Kérdésünk: hogyan lehetne elérni, hogy:
- az egyház csak az önkormányzattól követelje a fentieket; (az egész ügy kialakulásában és elhúzódásában teljesen vétlenek vagyunk)
- ha ez nem lehetséges, hogyan lehetne elkerülni, hogy kvázi visszamenőleg „felemeljék a lakbért”: úgy gondoljuk, úgy méltányos, ha mi a csak a (2001 évben érvényes bérleti díjak szerint) letétbe helyezett lakbért adjuk oda;
- s hogy a közüzemi számlákból mi csak a lakbérrel kalkulált (2001-es) átalányt fizessük.
- Na és a perköltség is tetemes lesz (azt az előző ítéletben – vétlenségünk okán – nem kellett állnunk.) Most kell ?
Szóval ezeket szeretnénk. Bár a szerződéseink érvénytelenek.