A lakhatási az egy jogi aktus...
kb. a jóváhagyás/tudomásulvétel értelemben.
(manapság már 300 m2 alatti építéshez pl.
nem is kell, elég csak egy bejelentés)
Ezen jogi aktus alapján kerül bele a nyilvántartásba
Mint kész, használatba vet valami.
- -
Jelen esetben viszont a használatba vétel
és a benne lakás immár 10 évnél régebben megtörtént.
Ami egy TÉNY!
Csak éppenséggel nem tud róla a hatóság.
Mert elmaradt a szükséges jogi aktus.
Ezért aztán nincs is nyilvántartva.
A hatóság és a nyilvántartás számára nem létezik.
Ettől még a gyakorlatban
- lehet benne lakni
- meg lehet venni
hisz létezik, működik.
Gondot akkor okoz ez az állapot, ha valamiért szükség lenne annak hivatalos igazolására, hogy valóban létezik.
Ilyen eset lehet pl. hitelkérelem, kisajátítás, építési engedély köteles átalakítás.
Az igazoláshoz be kell kerülnie a nyilvántartásba.
Aminek több útja-módja is lehetséges.
- utólag a használatba vételi megszerzése a régi iratok alapján (engedély, építési napló, kérelem)
Azonban vannak kétségeim , hogy ez az út járható-e ennyi idő után, szerintem nem.
- utólag fennmaradási engedély eljárás
ehhez meg kell felelnie a MOSTANI előírásoknak!
(pl. hőszigeteltségben is!!!)
Ez egy drága és szerintem fölösleges eljárás.
- valami más módon kell nyilvántartásba venni,
hisz a létezése tényként adott! ezért kell legyen mód rá.
Ez a mód a "hatósági bizonyítvány" alapú eljárás.
Ehhez előbb kérni kell a TÉNY-ről egy "Hatósági bizonyítvány"-t. Amiben az építési hatóság egy helyszíni szemle alapján megállapítja a létezés tényét és használati funkcióját.
Aztán felméretni.
A "hatósági bizonyítvány" (és a felmérés) alapján aztán már lehet nyilvántartásba venni.
Azonban ezen eljárás ellen tiltakozni szokott a hatóság első körben, ha még nem volt ilyen ügye.
Ezért elsőként nehéz átverni rajta.
Helyette a "fennmaradási"-t szokták erőltetni mindenáron.
